Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 18 — az első mondat után odamondom a másik két mondatot, következtetek az első mondatból valamit; azt, hogy a földmivelő reménye meghiusul s hosszú Az első mondatot előzményt kifejező mondatnak nevezzük, az utóbbi kettőt pedig következményt kifejező mondatoknak nevezzük. Rövidebben következtető mellérendelt mondatoknak nevezzük mind a hármat. (A tanár mond néhány ily mellérendelt mondatot; a tanítványokkal készíttet néhányat. Hát, tehát, azért, tehát ennélfogva — kötőszók is forduljanak elő!) Az 5. mellérendelt mondatban az utóbbi mondatok jobban meghatározzák, megmagyarázzák az első mondatnak értelmét. Az ilyen mondatokat magyarázó mellérendelt mondatoknak nevezzük. Az első mondat a magyarázott mondat; az utóbbiak a magyarázó mondatok. A többi mint iönnebb. Forduljanak elő: ugyanis, vagyis, még pedig, úgymint, azaz, tudniillik kötőszók is.) A 2. mellérendelt mondatokban a de kötőszóval kezdődő mondat olyan valamit íejez ki, a mi ellentéte az előző mondatnak. Az ilyen mondatokat ellentétes mellérendelt mondatoknak nevezzük. (A többi mint fönnebb. De, hanem, azonban, mindamellett — kötőszókkal!) Az 1. mellérendelt mondatok uj meg uj gondolatokat fejeznek ki, egymás mellé sorakoznak, hogy egymásnak az értelmét kiegészítsék ; nincsen közöttük pont, hogy kitűnjék az egymáshoz való tartozásuk. Ezeket kapcsolt mellérendelt mondatoknak nevezzük. (Kötőszavuk: s, és, is, meg, szintén; sokszor nincsen köztük semmi kötőszó sem.) Az Írásban majd vesszővel, majd pontosvesszővel választjuk el a mellérendelt mondatokat. „A tenger dühe lecsillapodik, a tengeri isten félreteszi szigonyát, melylyel előbb a földet megrázkódtatta vala és megfékezi a hullámokat." Az első két mondat kapcsoló mellérendelt mondat; a harmadik mondat a második mondatnak jelzői mellékmondatja; a negyedik mondat az első és második mondathoz tartozó kapcsoló mellérendelt moudat. Megtörténik e szerint,