Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 10 — tűvel különbözik. A t betűvel bővült igetövet mult idő kifejezésére szolgáló tőnek, rövidebben mult {idejű) tőnek mondjuk. A másik tövet pedig egyszerű tőnek, vagy jelen (idejű) tőnek mondjuk, mert a jelen idő kifejezésére szolgál. Begyakorlása a három időnek. Összefoglalás. A két tő megkülönböztetése. „Összeszorítja vala" állitmány most, a jelen időben történő eseményt fejez ki? Nem. Múltban történő eseményt jelent. Azon állitmány tehát mult időben van. Az egyes szám első személyében igy van : összeszorítom vala, 2. sz.-od vala, 3. sz.-ja vala. Többes szám első sz.-juk vala, 2. sz.-játok vala, 3. sz.-ják vala. Alanyi személyragokkal: Összeszorítok vala, — -asz vala stb. (Szenv. alakban is!) Itt is ugy fejezzük ki a mult időt, mint fönnebb? Nem. Hanem a jelen idővel és a segitségül vett „vala" igével. A segitségül vett vett „vala" is segédige. (Itt is a segédigéhez járulnak a személyragok, mint a „fogok" segédigénél? . . . .) A szeleknek ez az összeszoritása csak egy pillanatig történt? Nem. Huzamosabban, több ideig tartott; azért ezt a mult időt, tartósságot, huzamosságot kifejező múltnak, rövidebben tartós mu't időnek nevezzük. Ezt az időt ma már ritkán használjuk. Régebben elég sürüen használták. A másik multat pedig, melyet a mult idejti tóból képezünk, egyszerűen csak múltnak nevezzük, mert oly eseményt jelent, mely a múltban egyszerűen, minden tartósság, huzamosság nélkül történt meg. „Nyújtóznak", „látják", „tanyáznak", úszkálnak", „verdesik" állitmányok most, a jelen időben történő eseményt jelentenek? Most nyújtóznak a fókák, most látják a nymphák a ligeteket stb? Nem. Ezen állitmányok is a mult időben történő eseményeket jelentenek — pedig jelen időben állanak. Ebből azt tanulhatjuk, hogy a mult időt a jelen idővel is kifejezhetjük; különösen akkor, ha a mult időben történt eseményeket érdekesen akarjuk elmondani. Az ilyen jelen időt multpótló jelen időnek nevezzük. (A tartós mult időt is jelen idővel fejezzük ki — de meg-