Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1891

— 8 — A mi és ti szintén személynévmások, mert személyt jelentenek. A mi első személyü, a ti második személyü névmásAz — nk-\al végződő állítmányok tehát első személyü alanyra mutatnak, — tok-, tök-, tek-ke\ végződő állítmányok pedig második személyü alanyra. (Csináljunk az első személyü alanyra mutató állítmányokból második személyre mutató állítmányokat és megfordítva !) „Szüleim a szomszédos faluban laknak" mondatban mi az alany? Szüleim. „Ott jönnek" mondatban? Ok. „A derék gyermekek szeretnek tanulni" mondatban ? Gyermekek. „Ok voltak ott" mondatban ? Ok. Ezen mondatokban már nem első vagy második személyü névmások az alanyok. Hogyan változnának meg ezen állítmányok, ha első vagy második személyü alanyaik lesznek ? Lakunk, jövünk, szeretünk, voltunk. Laktok, jöttök, szerettek, voltatok. A mi és ti első és második személyre mutató névmásokon kivül van még harmadik személyre mutató névmás is: ők. „Szüleim a szomszédos faluban laknak" mondatban teg}

7ük az alany helyébe az ők harmadik személyre mutató névmást alanyul : „Ok laknak." „A derék gyermekek szeretnek tanulni" mondatban szintén tegyük az — öl:-öt az alanya helyébe „Ok szeretnek." Azt vesszük észre, hogy az állítmányok semmit sem változtak. Ok harmadik személyre mutató névmás és a többi alanya közt kell valami rokonságnak lenni. Van is ; még pedig az, hogy azok az alanyok is harmadik személyre mutatnak. Minden oly szót, metynek helyébe az ők harmadik személyre mutató névmást tehetjük alanyul, harmadik személyü szónak mondunk. „Szüleim", „gyermekek" alanyok tehát harmadik személyü szók ; a — nak- nek-kel végződő állítmányok e szerint harmadik személyü alanyra mutatnak. De nemcsak — nak- nek-kel végződhetnek a harmadik személyü alanyra mutató állítmányok, hanem mint a „voltak" állítmány mutatja & ra is. (Csináljatok első vagy második személyü alan}

7ra mutató állítmányokból harmadik személyü alanyra mutató állít-