Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890
— 44 — A p — p-nek , a pli /-nek hangzik. Pl. Peripheria, propheta. A (pi ugy hangzik mint a magyar De ha qu után u betű következik, akkor /.>nak hangzik. Pl. Aquileia, Quirinus, aqua; quum, loquutus. Az r és rh úgy hangzik mint a magyar r. Pl. Rosa, procella; Rhodus, rhetor. Az s — sz-nek hangzik. Pl. September, testamentum. A su magánhangzó előtt sy-nek hangzik. Pl. suavis, suesco; de néha még ilyenkor is ^-nak hangzik. Pl. suus, sua, suum, censuit. A t, th úgy hangzik mint a magyar t. Pl. Testamentum; theatrum ; thorax. De c-nek is hangzik a t; ha t. i. utána i és még egy magánhangzó következik és lia nem áll előtte s, t, x betü. Ha s, t, x betü áll előtte, sohasem hangzik c-nek. Nem hangzik továbbá c-nek, ha meg is vannak a fönebbi feltételek, a következő szóban : totius. A szavak elején sem hangzik c-nek. Pl. Tiara. Végre a görög szókban sem hangzik c-nek. Pl. Miltiades, Critias. Yacatio, solutio, sectio, mixtio, Bruttium, ostium. A u u-nak, v v-nek, az x ksz-nek, az íj i-nek, a z z-nek hangzik. Pl. umbra, lugubris, vivus, vivax, capax, Xerxes, syllaba, myrtus; Zeno, zona. (Beg}-akorlás !) Miként a magyarban, úgy a latinban is meg van a mássalhangzók alkalmazkodása (accommodatio) és a teljes alkalmazkodás (assimilatio). Pl. A lág} 7 h kemény p betűvé változik: nubsi helyett mondjuk nupsi. A lágy <j c-vá lesz: reg-si helyett mondjuk rec-si (rexi). De mig a magyarban csak a kiejtésnél történik az alkalmazkodás, de a kiírásnál nem, addig a latinban már a nem teljes accommodationál is mind a kiejtésnél, mind a kiírásnál meg van ez az alkalmazkodás. Az assimilatio, vagyis a teljes alkalmazkodás is megvan a latinban, mirit a magyarban. Pl. Ad-fero, facil-timns helyett ejtünk és irunk: affero, facillimus.
