Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1889

— 35 — virágkoszorukkal körülvéve, összekulcsolt kezekkel feküdt az ártatlan halott. A vendégek széles körben állták körül a ravatalt, helyet hagyva a fandangó-tánczolóknak. Megszólalt a gitár búsongó hangja, mire egy deli indián legény és egy karcsú, festőiesen öltözött hajadon lépett a kör közepére s lassan kezdték lejteni a fandangót. En eleinte bizonyos undorodással léptem át e küszöböt, most e mesterileg ellejtett tánczot csodálattal néztem. A leány tánczában annyi báj, annyi méltóság és kifejezés volt s e mellett nagy szénfekete szemeiből kimondhatatlan sok kaczérság sugárzott ki. A lassú, méltóságos táncz, a fájdalmasan siró zene, a kunyhó közepén a halott gyermek oly szomorú hatást tett rám is, hogy könnyeim kicsordultak s önkéntelenül imádkozni kezdtem a kis halott lelki üdveért. A meghalt gyermek apja kisirt szemekkel járkált vendégei között, megkinálva azokat s igy engem is a czukornád szárából primitiv módon készített szesszel, melyből a gyermek lelki üdveért mindenkinek kell innia, Az ily halotti táncz a haláleset napjának estéjén, naplementével kezdődik s végződik másnap reggel vagyis — a nép hite szerint — addig, mig a lélek a mennyországba eljut. Azt hiszik, hogy a halott lelke könnyebben száll égbe, ha temetését zene s táncz kiséri. A felnőttek temetésénél nincs sem zene, sem táncz. mert annak lelke máinem ártatlan s igy kétséges, hogy mennyországba jut-e. Az ivás azonban megmarad és pedig mérték nélkül s ilyenkor nem ritka eset, hogy felhevülve a szesz gőzétől, egymásnak ront a gyászoló közönség s egy késszurás uj halottat küld az első után." Az indián csak ittas állapotában, vagy boszuból gyilkol, pénzért soha. Bigottnak nem lehet mondani, de vallásosnak igen. A szentekben nem hisz, de falujának a pátronusát tiszteli. A vasárnapi munkától nem riad vissza, de megkívánja, hogy azt jobban fizessék, mint a hétköznapit. A mennyország és pokol létezését hiszi ; a pap által kötött házasság nálok nem igen szokásos, megszeretik egymást s élnek együtt nem ritkán igen boldog házaséletet. A fehér embertől félnek, mert azt hiszik, hogy azok az Istennel közelebbi összeköttetésben állanak, sőt egyes vidékeken még azt is tartják, hogy a fehér