Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1889

— 16 — bűnösöket szolgaságra kárhoztatták. Acosta beszéli, liogy Quetzalcoatl templomának előcsarnokában szépen kifehérített, Ízlésesen elrendezett lombok s virágzó ágakkal díszített szinpad volt. Étkezés után ide szokott gyűlni a város s vidék népe, az előadások tréfásak voltak, a színészek ugy tetették magokat, mintha siketek, hülék, sánták, vakok, kificzamodott taguak lettek s azért jöttek volna, hogy gyógyulást kérjenek az istenektől. A siketek helytelenül feleltek, a hülék rettenetesen prüszköltek, a sánták biczegtek s mindenik saját bajáról beszélt és a nép ezeken nagyokat nevetett. Ismét mások jöttek elő, egyik bogárnak, másik varangyos békának, harmadik gyíknak s így tovább öltözve s találkozván, kölcsönösen elmondták egymásnak tulajdonságaikat, mindenik magának követelvén a többiek fölött való elsőbbséget; a versengések s az alakok mozdulatai jól mulattatták a népet, annál is inkább, mert társalgásuk elmés, élcczel teljes volt. Majd néhány, templom szolgálatára rendelt gyermek jelent meg lepkék s különféle szinü madarak képében s felmásztak az e czélból ott felállított fákra, a papok pedig fúvócső vekből földgolyókat fújtak rájok, mi e tettetett állatocskáknak ezerféle arczfintorításokra adott alkalmat. Ez előadások után nagyszerű tánczot rendeztek, melyben valamennyi színész résztvett. Földmivelés, ipar. Az aztekek földmivelők valának, de állatok segélye s eke nélkül, a szomszédos hegyek patakait csatornák által vezették földjeikre, melyek leginkább kakaót, borsot, dohányt, pamutot teremtek meg, igen el volt terjedve a pizángfa, melynek törzse szép gerendákat, rostos levelei ru-' hanemiieket s kötelet szolgáltattak, nedve bor és méz, tövisei tűk gyanánt használtattak. Nagy állataik nem voltak, de a kisebb állatokat szorgalmasan ápolták udvaraikban s kertjeikben. Otthonos volt nálok a biborbogár, melyre ép oly nagy gondot fordítottak, mint mi a selyembogárra. A szükség vagy fényűzés által igényelt egy mesterség sem hiányzott nálok, a különböző mesterembereknek különböző városnegyedeket jelöltek ki lakóhelyül, voltak itt igen ügyes aranyművesek, szabók, szövők, festők. A spanyolokat bámulat fogta el metszvényeik, drágtikő-aranymüveik, szöveteik láttára s Cortez igy irt