Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1889

— 11 — Vallás. A mexicóiak vallása bálvánj'imádás volt a lélek halhatatlanságával összekötve. Az aztekek a világnak időszakonként való megsemmisülésében és ismét megújulásában hittek ; megkülönböztettek négy kort, melyek mindegyikét saját napja kormányzott. Első volt a vizé, mely általános vizözönnel végződött és az emberekkel együtt a nap is elveszett. Második a föld kora, mely az óriásoknak földrengés által való megsemmisüléséig tartott, a mikor a második nap is kialudt. Harmadik a szél kora. melynek egy forgószél vetett véget a harmadik nappal együtt. A rege szerint az emberek mindez alkalmakkor állatokká változtak, de egy pár ember mindig megmenekült fajuk megújítása végett. A negyedik a folyó tüz kora, mely általános égés által fog véget érni, s minthogy ez hitök szerint századaik egyikének végén lenne, nagy félelem fogta el őket a századok végének közeledtével. Ilyenkor általános volt a szomorúság, kioltották a szent tüzet, folytonos imában töltötték idejöket a papok, ruháikat széttépték az emberek, összetörték értékes bútoraikat, agavelevél-álcza alá rejtették arezukat. Az utolsó nap estéjén papjaik az istenek ruháiba öltözvén, roppant néptömeg kiséretében az Uixacecatl hegyre mentek ki s csendben várták annak csúcsán a végzetes perczet, melyben a plejadok az égboltozat fele útját el voltak érendők. A mint e csillagok átvonultak a délvonalon, papjok egy foglyot ölt le s tüzet élesztett a máglya megújítására, melyen az áldozatnak el kellett égnie. Általános örömkiáltás tudatta a távolabb levőkkel, hogy vége a veszedelemnek, azután ujjongva tértek haza, felvették ünnepi ruháikat és 13 napig ünnepeltek. Tiszteltek egy legfőbb, láthatatlan lényt Teotl-1, ki a jónak istene volt, a rossz istenét Tlecatecolototl-nak nevezték ; ezeken kivül alacsonyabb isteneket igen sokat tiszteltek, kik a legfőbb urnák szolgái voltak. A főistenhez legközelebb állott Tezkatlipoka, a világ lelke, az ég és föld teremtője, a jónak megjutalmazója s a rossznak megbüntetője. Az elemek mindegyikének külön istene volt; igy a vizuek istene a legmélyebb vizekben lakott számtalan szolgáival, a levegő istene a legmagasabb hegyeken lakott, a tűznek istene, kinek ugy áldoztak, hogy az asztalnál az első pohár vizet s első falatot a tűzbe