Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 21 Nein szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mig az iparos 15—16., a kereskedő 19—20. évében, addig a teljesen kiiskolázott ember felsőbb, tudományos pályán csak 26—28 éves korában önálló, csak ekkor tudja saját erejével önmagát fentartani. Ezen pályák csak vagyonos szülők tehetségesebb, vagy szegény szülők tehetséges fiainak valók, kiknek a biztos állásra jutásig szellemi kiképzésükre fordított idejükön kivül marad a létfentartás eszközeinek megszerzésére is. Sőt ezeknek sem mind. Végre-valahára be kell látni azon nézet tarthatatlanságát, mely szerint csupán azok válasszák az iparos—kereskedői pályát, kik felsőbb tudományokra képtelenek. Be kell látni az értelmiség minél szélesebb körben terjedése, a társadalom, a nemzet vagyonosodása érdekében. A tervtelenség nemcsak abban nyilatkozik, hogy némely szülő alig ismervén gyermeke tehetségét, hajlamait, úgy szólván erőszakolja esze kiművelését, iskoláztatja gyermekét, de nincs előtte biztos czél, a véletlenre bizza jövő pályáját, hanem abban is, hogy, mikor alig-alig képes az iskolában haladni s közel van a megrekedéshez, kér talán tanácsot, de el vau határozva nem követni, mert azzal kezdi, hogy a fiu mesterségre, kereskedésre gyenge. Önámítás, fűszerezve egy kevés rangkórsággal. „Csak ép testben , lakhatik ép lélek." Ha oly pályákra, melyek a test edzését is elő mozdítják, gyengesége miatt képtelen a tanuló, elég erős lesz talán a hosszabb szellemi munkára, melynek árán szerzett állása ép testet-lelket kiván, ép testet, melynek erejét a négy fal közt töltött hivataloskodás csak emészti? Figyelgetni kell a gyermeklélek hajlamait, fejledező tehetségét; s mig egyrészről utjukat egyengetjük, ne tűzzünk ki oly pályát, melytől „törik-szakad"' eltérni nem szabad: ne korlátozzuk egyszer sem, ne ócsároljuk egyiket sem. Minden pálya, minden becsülettel betöltött állás tisztességes, n inden becsületes munka szerezhet jólétet, boldogságot, tisztességet s az embert czélhoz vezetheti.