Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 20 — mely a vallás révén nagy befolyást g3

Takorolt az állam ügyeire : „Auguriis sacerdotioque angurum tantus honor accessit, ut nil belli domique postea nisi auspicato gereretur." ') Király—, consul —, praetor —, censorválasztásnál, ha az egész nép mellettök volt is, de az augur az isten nem-tetszését nyilvánító, le kellett mondaniok. Cicero is kiemeli ezen nagy befolyást: „Quid maius est, quam posse a summ is imperiis et summ is potestatibus comitiatus et concilia, vei instituta dimittere, vei habita rescindere? Quid magnificentius, quam posse deceinere, ut magistratu se ahdicerent consules?" 2) És: „Quaeque augur iniusta, nefasta, vitiosa, dira defixerit, inrita infectaque sunto" Ezen nagy befolyásánál fogva Cicero, ki szintén augur volt, az augurok testületét a senatussal egy rangba helyezi és a kettőt: ,,duo tirmamenta rei publicae"-nek mondja

4). Hogy azonban az augurok ily nagy hatalommal kényök-kedvök szerint vissza ne élhessenek (a miről Cato és a nép is panaszkodott), nem járhattak el kezdeményezőleg, hanem csak a tanács, magistratusok és azok rendeletére, a kiknek vallásuknál fogva volt auspiciumjok és igy joguk volt az augurok utján az istent megkérdezni (spectio). Azért a tanács, consul, praetor fontosabb üg}

Tben egy-egy augurt vettek magok mellé. A felhívásra az augur a kellő módon tcljesíté teendőit, kimondván az isten akaratát (nunciatio). Ha ezen kijelentés mások augurálását vagy a népgyűlést érvényen kivül helyezte, obnunciatiónak nevezteték. Livius szépen irja le Numa inaugurálásának szertartásait.

3) A királyjelölt, fölvezettetvén a Capitolium ormára (auguraculum), mely e czélra fel volt avatva, egy kőpadra leült. Balján foglalt helyet ') Liv. l, 36. 2) Cic. de leg. II. 12. 3) Cic. de leg. II. 8. *) Cic. de rep. 2, 10. 5) Liv. 1, 18.