Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 16 — elvesztvén, a cuiiákból kizáratott, vallástalanoknak, istenteleneknek tartott emberekből állott, a kiknek, minthogy nem volt családi papságuk, a patríciusok még házasságukat sem tekintették valódi házasságnak, birtokjogukat sem akarták évszázadokon át elismerni, azt tartván, hogy a plebs minden valláson, törvényen, társadalmon, családon kivül áll. Azon plebeiusoknak, kiket Romulus mint a római néptől (populus) egészen különbözőket, a város szent területén kivül a Capitolinus hegy lejtőjén, a szertartások által meg nem szentelt helyen, telepített le és azon plebeiusoknak, kik később vándorolván Rómába, az Aventinus hegyen, a szent város falain kivül telepíttettek le, számtalan, testi-lelki tehetségre kitűnő ivadékaik valának, kik azonban nem tudván kimutatni őseiket, a patríciusok által minden jogtól, papi cs állami hivataltól és kiváltságtól elüttettek; sőt, minthogy a patríciusok még ezek birtokjogát sem ismerték el, hiába védték századokon át a magok költségén azt a hazát, a mennek egy kasztszellemü kisebb része nem akarta őket fiaiul elismerni, sőt még a közösen nyert és a vallás által meg nem szentelt ager publicusból sem akart a sok küzdelmekben elszegényedetteknek juttatni, hanem inkább börtönbe veté, rablánczra fűzé s eladatá vagy szét is szaggattatá az annyiszor elámított, reménybeli hazátokért vitézen küzdő s eladósodott plcbeiusokat. S mindennek okául a patríciusok azt hozták fel, hogy a plebeiusoknak nincs vallásuk, hogy nem kérhetik ki vállalataikra az istenok segítségét (auspicia) mint ők. A plebeiusok, kik hiven ragaszkodtak az őket a patríciusok elfogultsága és dölvfc ellenében annyiszor pártoló királyokhoz, a legnagyobb sajnálatukra elűzött Tarquinius Superbus után még inkább ki levén téve a patríciusok üldözésének, a szervezkedésben, az állhatatos, kitartó küzdelemben remélték czéljokat: a vallást minden jogával együtt elnyerhetni. '). ö. Fustel d. 0. 353—360.