Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 12 — tak : minthogy azon isteneknek nem feküdt természetűkben, mint a család őseinek, hogy csak egy családtól imádtassák magokat s minden más családot, minden idegent kizárjanak tisztelőtökből, azért semmiféle szigorú törvény nem gátolta az ily közösen ismert istenségek közös tiszteletét. Az embereknek, a pátereknek végre is azon meggyőződésre kellett jutniok, hogy azon Jupiter, Janus vagy más isten, kiket az egyik család imád, nem lehet más, mint a kit az ő családjaik, habár némileg eltérőleg, eddig is imádtak. Midőn pedig látták, hogy az egyik családot az általa imádott isten és istenségek mindenféle jóval árasztják el, más családok is felbuzdultak azon istenek tiszteletére. Egyesült tehát több család feje, pátere valamely nagyobb isten tiszteletére, a nélkül azonban, hogy a saját családi istentiszteletét föláldozta volna; az egyesülés eredménye a curia volt, mely a közösen tisztelt istennek uj tűzhelyt állított föl, a melynek oltárformája s az isteni tisztelet helyének kápolna alakja lön, hol az egész curia összegyűlt a páterektől választott fejők, a curio, által bemutatandó áldozatokra és a curia gyűléseire, tárgyalásaira és lakomáira. A mi volt a páter a családban, az lőn a curio a curiában: pap, biró, kormányzó, képviselő, oltalmazó. A curiák is egyesültek, önként vagy az egyesülésben nagyságot kereső férfiúk kényszerítése folytán, nagyobb istenek (Janus, Jupiter Feretrius, Vesta stb.) imádására. Ezen egyesülés eredménye a tribus, melynek feje, a tribunus, ép oly hatalmat gyakorolt a tribus fölött, mint a páter a családban, a curio pedig a curiában. A tribunus elnökölt a gyűléseken (comitia tributa), ő mutatta be a közös istenek tiszteletére épített templom tűzhelyén, az oltáron, az áldozatokat, papi, törvényhozói, bírói, atyai hatalmat gyakorolt a tribus fölött. A családok és curiák mindazonáltal megtartották saját vallásukat is. Valamint az indogermán népeknél általában, ugy • Italiában is ilyen fejlődést mutat a családi vallás és a családi ^papság.