Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 10 — II. FEJEZET. Exequiae vagy funus. (Gyászmenet). F aj ai. I dej e. „Apud maiores, ubicunque quis fuisset exstinctus ad domum suam referebatur : et illic septem reservabatur diebus. Octavo die incendebatur, nono sepeliebatur." (Servius, Aen. Y. 64.) A nyolczadik napon híradót (praeconem) menesztettek az utczákba, hogy a gj^szesetet közölje a lakosokkal s egyúttal hivja fel őket részvételre a temetésben. A hiradó szokásos jelentése igy hangzott: Ollus Quiris letho datus. L. Titio exequias ire, cui commodum est, iam tempus est. Ollus ex aedibus efíertur. (V. ö. Yarro L. L. IV.) I

2) Midőn már elég szép számú gyászoló közönség jött össze, az előbbinél sokkal erőteljesebb conclamatio után lectusra (nyoszolya alakú ágy) vagy lecticára (mennyezetes diszágy) helyezett holttesttel megindult a gyászmenet. I

3) A lecticát a megholtnak fiai vagy rokonai vitték. Servius (Aen. VI. 228.): „propinquioribus virilis sexus hoc dabatur officium" (deferendi feretri). A császárok s kimagaslóbb egyéniségek tetemét előkelő hivatalnokok vitték. Suetonius Caesar életrajzában megemlíti, hogy „lectum pro rostris in forum magistratus et honoribus functi detulerunt." Tacitus tanúsága szerint (Annalium lib. I. 8.) Augustus testét is senatorok vitték : „conclamant patres corpus ad rogum humeris senatorum ferendum." Germanicus hamvai is „tribunorum centurionumque humeris poitabantur" (Annal. III. 2.). Csecsemőiket olykor maguk az édes anyák vitték. V. ö. Ovidius (Heroid, XV. 115.):