Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 22 -liibuit et legavit, ne quis in urbe sepeliretur. Unde imperatores et virgines Yestae, quia legibus non tenerentur, in civitate habent sepulcra. Deinceps et nocentes Virgines Vestae licet vivae, tarnen intra urbem in campo scelerato obruebantur." II. FEJEZET. Feliratok, d is z ihnen y ek. A sir fölé emelt monumentum 3

0) czimlapjára voltak a feliratok (insciptiones, epitaphia, elogia) bevésve, kötött vagy kötetlen beszédben. A szokásos D. M. (Dis Manibus) vagy D. M. S. (Dis Manibus sacra); vagy S. T. T. L. (sit tibi terra levis) feliratok után következett a megholtnak, szüleinek, olykor hazájának neve, az év, hó, nap, melyeket átélt; néha a házasságnak eltöltött évei, valamint a halá] neme is, mely sirba vitte. Különös fontosságuakká leginkább az által lettek e feliratok, hogy sokszor az elhunytnak viselt dolgait is tartalmazták: mi által történeti események megírásához vagy magyarázásához nélkülözhetetlen forrásokká lettek. A nyelv, valamint az irás történelmét illetőleg sem lehet tagadnunk nagy értéköket. Ezek után következtek az emlékkő felállításának körülményei: életében készíttette-e, az örökösök vagy a rokonok emeltették-e? A sir nemének felemlítése után a sir elidegenítése, a test átszállítása elleni tiltakozás. Vag}' ha az átszállításnak igen fontos okoknál íogva meg kellett történnie, — ezen körülménynek is jelzése. Végre a földnek eladása esetén az előbbi birtokosnak adott engedély, melynek alapján volt földjén emelt sírkövekhez szabadon járhatott. A szokásosabb inscriptiók : D. M. (Dis Manibus.) D. M. S. (Dis Manibus sacra.) S. T. T. L. (Sit tibi terra levis.) V, Fr C. (Vivus faciendum curavit.)