Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

- is Tacitus (Annal. II, 7.): „Restituit aram, honorique patris princeps ipse cum legionibus decucurrit." A már elhamvadt holttestet, miután borral meghintetett (Aen. VI. 227.) urnába (ossuaria, cineraria) tették (ossilegium)

2'). A gyászoló közönségnek vizzel történt meghintése, megtisztulása (lustratio, Aen. VI. 229.) után az egyik praefica „Ilicet" =. „ire licet" (verbum novissimum) kiáltása által megadta a jelt a távozásra. Erre a közönség „

salve" „vale" búcsúszók „bene, placide quiescas, sit tibi terra levis" — jókivánatok ismétlése mellett, olykor ezen szavak : Nos te ordine, quo natura permiserit, sequemur (Serv. Aen. III. 68.) hozzátételével szétoszlott. Servius (Aen. VI. 216.): . . . „populi circumstantis Corona tamdiu stabat respondens íletibus praeficae, id est principis planctuiun, quamdiu consumpto cadavere et collectis cineribus diceretur novissimum verbum ilicet, quod ire licet significat." Vergilius (Aen. XI. 97.): . . . Salve aeternum mihi maxime Palla Aeternumque vale '"). Tibullus (Eleg. II. 4.): Et bene, discendens dicet placideque quiescas, Terraque securae sit super ossa levis 2

3). Az urnának sirbatétele után végre a gyászoló család és rokonság hazatért. Első teendőjök volt önmaguknak, a háznak s az egész családnak megtisztítása. A temetésben résztvevők megtisztítása a suffitio által történt; ez abban állt, hogy meghintették magukat vizzel s parázson mentek keresztül (ignem supergredi.) Ezt követte az exverrae vagy everrae. Az everrator különösen az ily alkalmakkor használtatni szokott seprővel (scopae) az egész házat kitisztogatta. A családnak megtisztulása a feriae denicales (a nece appellatae) által történt. A család által haláleset alkalmával megtartandó utolsó szertartás, de egyszersmind ünnep is volt eZj melyen a megholtnak még el nem égetett