Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— 34 — Az övi oldalon két igen finom, a vége felé kissé hajlott hosszvonal látható. Oszlás alkalmával az endocrom lapok a pánczélhoz húzódnak és végre a hossztengely irányában két részre válnak. Az egymás íölött álló auxospórák a Pinnularia hemipterá-nál süvegesek. 4. Stauroneis Ehr. A pánczél symmetricus, a Naviculákéhoz hasonlít, csakhogy a középcsomó keresztszalaggá szélesül. A középhasadék két oldalon hosszléczekkel van ellátva. Az endocromlapok az oszlás megtörténte után is a régi pánczélhoz simulva maradnak, ezek oszlásmódja ismeretlen. A Stauroneis Plioenicenteron Ehr. két anyasejtje copulál, hogy egy auxospórát képezzen. 5. Pleurostaurum Rab. Az előbbi nemhez hasonlít, csakhogy sejtjei rövid szalagokká vannak egyesülve. Pánczélja meggörbült szélén hosszlécczel, mely a széleken erősen belenyúlik a sejtüregbe, közepe felé pedig ellapul. 6. Pleurosigma W. Sm. Pánczél S alakú, tehát csak a keresztsik irányában symmetricus. A pánczélon finom, egymást keresztező vonalakat találunk. Belső szerkezetében megegyezik a Naviculával. Az endocromlapok már jóval az oszlás beállta előtt közepükön kétfelé szakadnak. Azután páronkint húzódnak a pánczélhoz. 7. Frustulia Ag. A sejtfal symmetricus, középcsomó hosszú, közepén begyűrt, a középhasadékok mindkét oldalon kiemelkedő hosszlécczel. Az endocromlapok közepükön a faltól eltávolodnak, közöttük és a sejtfal között félgömb alakú plasmatömeg található. A Frustulia saxonica-nál az en4