Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

- 25 ­Pedig ha a sejtfal növekednék, akkor vagy megma­radna a barázdák száma és csak az egyes barázdák nyer­nének terjedelemben, vag}^ uj barázdák képződnének és pedig mégegyszer oly nagyobbodás mellett mégegyszer oly számban. De a tapasztalás azt mutatja, hogy a kisebb példányok valamivel sűrűbben vannak barázdálva és hogy általában ezek száma ingadozásánál az előbbi arány so­hasem tapasztalható. ') — Másrészről az auxospórák kép­zéséhez többnyire csak a legkisebb egyének járulnak, ') az auxospóra pedig rendesen kétszer akkora lesz, mint anyasejtje. Továbbá az a tény is, hogy a Bacillaria-sej­tek nagysága is általában ezen arányt követi, a mellett szól, hogy az auxospórák feladata nem lehet egyéb, mint hogy az oszlás által a sejt nagyságában beállott hiányt kipótolják. A IHafoniaccák mozgása. A szabadon élő formák mozgási tüneménye igen ér­dekes. A mozgás maga egyenes vonalban lüktetve előre­haladó és ugyanazon uton visszatérő, vagy pedig csendes haladás, melynél a sejt vége egy kissé jobbra-balra inga­dozik. Ha valamely idegen tárgy útját állja, azt vagy el­tolja, vagy fölötte, alatta vagy oldalt halad el. Ha a tárgy nagyobb, akkor egv kissé visszatér és más irányba mo­zogva kerüli meg. Saját tengelye körül is megfordul, vagy egyik végét az üveghez erősítve ingaszerüleg mozog és forog. Epen e mozgás indította Ehrenberget arra, hog^ a Diatomaceákat az állatok közé sorolja, holott ujabb időben kétségtelenül a növények között van helyük. A mozgás itt általában kétféle, belső és külső. A belső mozgás hasonlít a magasabb rendii növények sejt­jeinél előforduló mozgásokhoz. Áll pedig a mag (Melosira) *) Schumann, Beiträge stb. 708. 1. *_) Pfitzer i. m. 155. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom