Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— 17 ~ viculáknál nagyobb mennyiségben a sejt közepén van összehalmozva a plasma, mely itt egészen keresztül húzódik a sejt üregen. Ezen középső plasinatömegnek alakja négyszög, melynek csúcsai ki vannak liuzva. Benne vacuolákat és olaj cseppeket is lehet észrevenni; amazok a gyönge, ezek pedig az erős fénytörés által tűnnek ki. Azonkívül a nagyobb Pinnulariáknál kettesével párhuzamosan haladó, szétszórt sötét vonalakat. Mivel ezen vonalakat a sejt bármilyen helyzetében is lehet látni, azért Pfitzer ') azt tartja róluk, hogy azok hengeres szalagok és valószinüleg sürübb plasmából állanak. Majdnem minden Naviculánál találunk a középső plasmatömegben nagy, világos és szemcse nélküli sejtmagot és benne sürübb magcsát. Ha a sejtet hígított sósavval kezeljük, a mag erősen összehúzódik, -— tehát nagy a víztartalma, — mig a magosa csekély mértékben, tehát elég sürü. Lényeges részét képezik a belső sejttartalomnak ugy a Naviculáknál, mint általában a Diatomaceáknál az endocromlapok. Ezek a Naviculáknál az övi oldalhoz fekszenek és innen mind a két pánczélra kiterjednek, csak a középvonalakat hagyván szabadon. A lapok szine a világossárga és sötétbarna között ingadozik, de azért egy és ugyanazon egyénnél a szin mindig egynemű. Ezen lapok főtömege is plasmaticus állomány, mely azonban sürübb mint a cső, vagy a középső plasmatömeg Oszlás alkalmával ugyanis e lapok bizonyos önálló mozgást végeznek, széleik kifodrosodnak. Erősen megsértett sejteknél a lapok gömbalakra összehúzódnak. Továbbá meg lehet különböztetni az endocromlapokat a többi plasmától akkor is, lia a szines anyagot alkohollal kihúzatjuk. Tehát ezek a Chlorophyll lapokkal hasonló viselke') Pfitzer i. in. 31. 1. 2