Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— 13 — ugy hogy ez által szélesebb, a fényt gyöngébben törő sáv keletkezik, a mely ismét annál keskenyebb és élesebb lesz, minél jobban megközelíti a két végcsomót. Hogy e középvonal valóban hasadék, kitűnik abból, hogy a pánczél e középvonal mentén igen könnyen eltörik és ilyenkor lehet látni, hogy az egyik ék alakra kihegyezett pánczélfelot a másik hegyesszög alatt kivágott pánczélfél átfogja, közöttük tehát vékony hegyes szög alatt megtörő repedés van. Még világosabban bizonyítják ezt azon vékony metszetek, melyeket Pfitzer a franzensbadeni csiszoló palából készített. Ezen metszetek a, vizben közepükön könynyen szétesnek, kanadabalzsamban pedig a pánczél közepén, annak egész vastagságában áthúzódó vonal látszik. Ez a középcsomó mellett merőlegesen áll a pánczél sikjára kissé távolabb ferdén. Váljon ez a hasadék egészen nyilt-e, vagy talán vékony hártyával van-e elzárva? azt a mostani mikroskopokkal nem lehet megállapítani. Pfitzer ') valószínűnek tartja azt, hogy nincs elzárva. Először azért, mert az elzáró hártyát nem lehet látni, másodszor azért, mert a pánczélok a hasadék mentén igen könnyen szétesnek. Továbbá e mellett bizonyít az a tünemény, hogy a Pinnulariák és más Diatomaceák is idegen tárgyakat a hasadék mentén élénken ide-oda mozgatnak. Ezen és hasonló mozgások megmagyarázására a diosmosis tüneménye nem elégséges, hanem szükséges, hogy a plasma direct tevékenységét vegyük fel. E mozgási tünemények közöl álljon itt egy példa gyanánt, melyet magam észleltem. Egy Navicula radiosa Ktz. egy Oscillatoria darabot, mely hosszúságra a Navicula egy harmadával ért föl, majd felső, majd alsó pánczélján ennek egyik végétől a másikig gyorsan mozgatott, ugy hogy az egész tünemény ugy látszott, mintha játszott volna vele. A Navicula maga válPfitzer i. in. 50. I.