Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884
— 20 — talos működése: hogy a populus akarata, határozata érvényre emeltessék, a contioval kezdődött; vag}'is akkor, a midőn az elnöklő a campus Martiuson, vagy a forumon megjelent ; végződött pedig akkor, a mint a populus határozatát kihirdette. Ennyi elég legyen az elnöklő hatósági személyről. Vizsgáljuk most azt, hogy minő befolyással volt a néptribunus intercessioja a hatósági egyén hivatalos működésére, és hogy mikor volt szokásban, mikor kellett megtörténni az intercessionak (közbevágásnak, közbeszólásnak). Livius 6, 35. mint tényt említi föl a legrégibb időből, midőn már a populus tribusokba volt fölosztva, hogy akkor volt szokásban az intercessio, midőn a gyűlést vezető hivatalnok a jegyző által fölolvastatta az indítványt. Ez azért is történt akkor, hogy bárki ez alkalommal, még mint elég jókor, tiltakozásának kifejezést adhasson, mit lia elmulasztott, utóbb már el volt ütve az intercessioi jogának gyakorlásától. Mert lia például a gyűlést vezető tribunus plebis, ki legtöbbnyire a gyűlést vezetni szokta, !) beszélni kezdett, nem volt szabad őt megszakítani. A. 377. cum C. Licinius Stolo, L. Sextius Lateranus tribuni pl. rogationes suas promulgassent, patres nullo remedio alio, praeter expertam multis jam ante certaminibus intercessionem , invento, collegas adversus tribunicias rogationes comparaverunt. Qui ubi tribus ad sufFragium ineundum citari a Licinio Sextioque viderunt, stipati patrum praesidiis nec recitari rogationes, nec sollemne quidquam ahud ad sciscendum plebi fieri passi sunt. Ugyanezt bizonyítja Livius több más helyen is. p. o. 6, 38. stb. Az említett eseten kivül alkalmazható volt még az intercessio később is, p. o. a szavazás kezdetén, sőt J) Ha a gyüles tárgya törvényhozás volt, mindig a törvényt indítv áq jozó tribunus elnökölt.
