Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 6 — / X szeszedjük magunkat és most tudatunkba jő az, a mii hallottunk. Megyünk az utczán a nélkül, hogy a czimtáblákon. melyeket látunk, levő nevekre és hirdetésekre ügyelnénk; kö/. vetetlen ül ni ezen nevek közül egyet sem vagyunk képesek megmondani és mégis visszaemlékezünk, talán néhány nappal később, ha azok közül egyikkel vagy másikkal esetleg találkozunk, hogy azt valamely czimtáblán olvastuk. A látási érzékletel tehát ezen esethen is oly tökéletesen kellett bírnunk. mint bármely más érzéklelet, melyről közvetetten tudatunk van; világos, hogy különben nein emlékezhetnénk vissza rá. Ép így gyakran több nap eltelte után emlékszünk vissza, hogy irás vagy beszéd közben valamely hibát követtünk el, melyről irás közben semmi tudatunk sein volt. Itt is látnom kellelt a hibásan irt szót, bírnom kellett tökéletesen a látási ér/.ékletel ; azonban mivel az irás alkalmával csak a leírandó gondolatokra és az ezeket kifejező szavak összekapcsolására vigyáztam, azért az írási hibát azaz a hibás irási jegyet nem vettem észre. Az érzéklet mindazonáltal lelki állapotommá váll és. miután többé nem a leírandó gondolatokra, hanem a valóban leirt szavakra elinéltem, jött tudatomba a hibásan irt szónak már előbb is létezett érteményváltozása.'* ') Ezen és hasonló érveléssel a tudattalan lelki állapotok létezését megbizonyítani nem lehet Merf, mint Ulriei maga is helyesen megjegyzi, ezen eseteknél visszaemlékezünk arra, hogy valamit hallottunk, vagy hogy hibásan irtunk valamit. A viszszaemlékezés pedig nem egyéb mint azon képessége a léleknek, melynél fogva valamely egyszer már létezett lelki állapotunkat megjelenítjük azon megismeréssel, hogy azt már egyszer bírtuk A visszaemlékezésben az előbbi létezésnek tudása pedig csakis úgy lehel meg, ha én akkor, midőn a lelki állapot bennem először valóban létezett, egyszersmind azt is tudtam, hogy mi létezik bennem, vagyis hogy mi jelenik meg tudatomban. ') Gbtt u. der Mensch. I. p. 286.