Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

daltalan érzéklések hatásának következtében ébred lehal Föl az alvó. vagy min! Gulberleí mondja, jő tudatra, hamm a luda­losak hozzák eszméidre. Az utolsó példára vonatkozólag egy­előre csak azt jegyezzük nipg, hogy uoliri nem emlékszünk is az illető vonásokra, azért mégsem lehet azok tndallalanságára következtetni, mert az emlékező lehelség csalódhalik. Ezek után semmi nehézséget sem okoz a Lewestftl fel— hozott eset maíryarázala. 0, úgymond, bizonyos vendéglőben az alvó pinczért nevénél szólítván, az nem ébredt föl. mihelyt azonban pinezérl kiáltott, azonnal talpra állt Hasonló esel bár­kivel is megtörténhetik^ In valaki visszaemlékszik, talán találni fog nem egy esetet, midőn édes álomba merülve nevén szó­lilák s a helyeit, hogy felkelt volna, tovább aludt, m ig ellenben mádkor, midőn valahova készült, a legelső szóra is talpra állott. Különösen az édes anyáknál lehet tapasztalni. hogy bármely zaj sem képes őket felébreszteni ; inig ellenben magzatuknak legcsekélyebb mozdulatára vagy sírására rögtön feleszmélnek, lit csupán csak azon okból, mert az egyik érzékiéire az alvó felébredt, a másikra pedig nem. az előbbit tudatosnak az utób­bit pedig tudattalannak mondani nem lehel. Merl mindezen eseteknél a fel-nem-ébredésnek oka nem az érzéklelek tudat­talan voltában keresendő, hanem az érzékletek ált;il létrejött képzetek közömbössésíében. Ezen érzéklelek ugyanis semmiféle érdeket sem keltettek föl az alvóban; ahhoz pedig, hogy álla­potunkat megváltoztassuk, mindig bizonyos érdeklődés szüksé­ges egy más állapot irJnt Hogy ha ezen éideklődés megvan, az állapot változása is be fog következni, mint ezt a pinczér­nél és édes anyánál látjuk. A ninczérben a pinc/.ér név hal­lattára rögtön felébredt a kötelességérzet, az édes anyánál pe­dig gyermeke sirása felkellé az anyai szeretetet ; mindkettőnél tehát oly érzelmek csatlakoztak az érzékietekhez, melyek bi­zonyos tettek végrehajtására szólilák őket. ' Igen gyakran hivatkoznak a tudnttalan képzelek létezésé­nek megbizonyítasz végeit az alvajárók gyakran bámulatra ra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom