Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1880

— 32 — kellett iralnia, továbbá magánbirtokának pénzbeli értékét eskíí alatt be kellett vallania — census —-. Ezen becslés ötévenként ismétlődött és tisztító áldozattal — lustrum — (a honnét öl évi időköz luslrumnak neveztetik) záratott be. A királyokról a census megtartásának joga a köztársaságban utódaikra, a consulokra szállolt, kik azt mindaddig birták, mig a plebeiusok a tribuni militares consulari potestate czimü hivatal fölállítását kieszközölvén, ezáltal az állami ügyek elintézésébe befolyást nem nyertek ; ekkor a patríciusok a censori hivatal létesítését kívánták azon kikötéssel, hogy az csak előttök legyen nyitva; de később a plebeiusok ide is bejutottak. A census megtartásán kívül a közerkölcsiségre való fölügyelet és az ez ellen elkövetett vétségek megbüntetése is a két, eleinte 5 évre, azután csak 18 hóra választolt censorhoz tartozott. Az állami javak bérbeadása, a nyilvános épületek építésére, a hadsereg fölszerelésére és az annak számára eszközlcndő szállításokra vállalkozóknak árlejtés utján való megszerzése szintén acensorok dolga volt. A censorokal, mint a diclator kivételével minden magistratus maior-t a comitia eenluriata választották. Magistralus maiores és pedig curules voltak továbbá a praetorok. A praetor név eredetileg a legfőbb állami elöljárók, a consulok és dictator ezime voll, melyet azonban azon időtől fogva, hogy az egyik consul plebeius lebetelt, az előjogaikra féltékeny palrieiusi családok sarjai mint bírák s az ezen hatalomtól megfosztott consulok utódai viseltek. A magistralus ordinarii minores közöl a quaestorok már Romulus és Numa korában léteztek, mint főbenjáró vélségek vizsgálóbirái és közvádlói. Valószínűleg már ezen korban ők r» O voltak a kincstár felügyelői is, kiknek megszűnvén az előbb említett ügyekben való eljárásuk, — mint az államnak kizárólagos adóügyi és pénztári tisztviselői — továbbra is megmaradtak nemcsak Rómában, hanem a provinciában is, hova a consulokkal vagy praetorokkal együtt kellő — kettő szo-