Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1880

— 23 — egyezésére számítva lehelte nzt ; ellenkező esetben, ha t. i. a consulok nem akarták magukat ebben a senalusnak alárendelni — in auclorilate senatus esse — a néplribunusokhoz, vagy az ilyen ügyekbe szívesen avatkozó néphez fölebbezheltek. Bármely ulon nyerle azonban a consul működése terének kijelölését, az ehhez tartozó ügyekben társától függetlenül inlézkedcll és ezekre nézve társa fölöli állolt s ezen fölénytől neve/telelt a hivatalos kerület provinciának, provincere-től, elsőnek, másnál hatalmasbnak lenni. A városban — provincia urbana — maradt consul! logalus-nak, a harcztéren működőt, kinek provinciáját a tartomány vagy nép nevével jelölték, a hol vagy a mellyel háborút viselt, consul arinatus-nak nevezték. A háborúk, melyeket Róma majdnem folytonosan viselni kényszerült, legalább az egyik consnlnak a harcztéren való jelenlétét tették szükségessé. Ha vagy több háborút kellett egyszerre viselni, vagy a harc/tér igen nagy területet foglalt el, mindegyik consul más-más vidékre ment, hogy igy különösen a hadviselésben szükséges vezérlet egysége megőriztessék. Ha mégis, a mi csak a legrégibb időkben történt, mindkét eónsul és mindkettőnek serege közösen egy csatatéren működöll, vagy naponkint váltakozva viselték a hadvezéri méltóságot, vagy megegyezés folytán mindig csak egyikök. Minden consulnak serege — exercitus consularis — 2 légióból *) és a hozzájuk tartozó szövetséges csapatokból állott. *) Légiónak Romulus idejében az összes 3000 gyalogból és 300 lovasból — minden tribusból 1000 gyalogos, 100 lovas — álló hadsereg neveztetett. Servius idejében már 4200 emberből állott, végre, megkétszereződvén a lakosság száma a hadsereg — s így a légiónak, most már mint hadtestnek létszáma — is nagyobbíttatott, különösen akkor, midőn a római katonák, már nem mint azelőtt a maguk költségén, hanem a különféle pártok fői által zsoldért fölfogadva szolgáltak, a legio létszáma 4200—6000, sőt 6200 között változott. Ebből a lovasság száma ritkán multa fölül a 300-at, sőt a köztársaság végén, C. Julius Caesar háborúiban a légióból teljesen kihagyatott. A legyőzött, de azután a rómaiak