Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878
— 6 — romlás örvénye felé! Mért keresik fel sokan mégis az ily müveket? Bizonyára nem tudásvágyból, hanem csak azért, hogy kíváncsiságuk kielégíttessék. Nem igy áll a dolog, hallom ellenvetésül felhozva; mert azt, a ki sokat olvas: olvasott és müveit embernek nevezi a világ. „Mulatva okulni" a jelszó. Nemes czél az igaz, csakhogy sok függ ám attól, ki mit olvas? Mert ha szigorú megválasztás nélkül hagyjuk az olvasmányokat kézhez jutni, akkor meg azt mondhatjuk, hogy ,.je belesener, desto verrückter", minek legtöbb esetben azon szomorú következménye van, hogy az ífjii ember, néha a vénebb is, még pikánsabb olvasmányokat hajhász, mert Ízlését már csak azok elégíthetik ki és kalandos képzelmeinek már csak azokban élhet. S mi ennek szomorú következménye? Az, hogy a tanodákban kezelt olvasmányoknak nemcsak a vallás-erkölcsre vonatkozó részei nem gyakorolhatnak többé semmi hatást sem rá, hanem még a legklasszikusabb müvek elölt is fásult kebellel áll, pedig ki merné kétségbe vonni a remekirodalom szív- és értelemképző erejét, mely tanítva vonz és gyönyörködtetve tanít?! 4' (Dr. Németh Antal : Az Érzelmek és azok Neveléséről 89. I ). Mindezekből pedig mi következik? Az, hogy az ifjúság kezébe adandó könyveket lelkiismeretesen kell megválasztanunk. Tagadhatatlan azonban, hogy e lelkiismeretes megválasztás nem oly könnyű munka, mint az első pillanatra látszik. Igen sok tényező van itt tekintetbe venni való. Ilyen a gyermek egyedisége, kora, éleiének körülményei, neme, képzettsége slb. Az olvasmány megválasztásánál legyünk mindenekelőtt tekintettel az egyediségre, vagy is az illetőnek természete, jelleme, hajlamai és szokásai legyenek az irányadók, a melyek szerint az olvasmányt megválasztjuk, mert igaza van derék Szilasynknak : „A mi egyiknek legkevésbbé sem káros, az a másiknak ártalmas ; a mi ennek felesleges, a másiknak szükséges lehet. (Szilasy: A Nevelés Tudománya 1. K. 49. I.). • E szempontból pl. hiba volna az olyan ifjúnak csupán