Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878

- 26 — kusok állítanak róla, hogy t. i. eltakarja az ember gondo­latait, hanem inkább a gondolatoknak hü tolmácsa és hor­dozója. Legyen az ifjúsági iratok nyelve a tanult s/.abályok felvilágosítója, melv feladatának csak úgy felelhet meg. ha a gyermeki egyszerűség mellett nyelvtanilag szabatos és hi­bátlan lesz. Az eléadást illetőleg nem eléggé ajánlható a rövidség és összefüggés. Minden felesleges szó, minden szükségtelen szóvirág kerülendő, mert a bőheszédiiség az erre úgyis liaj­landó fiatal olvasónál üres fecsegést eredményez. Tarlassék szorosan szem előtt a logikai összefüggés s azért az üsz­szekölő fonal ne szakíltassék meg: ha tehát másról kell szólni, a mi nem tartozik a dologhoz, történjék ez a lehető rövidséggel s ügyességgel, mert különben az ifjú átugorja s olvasatlanul hagyja az ily részleteket. Ezeket tartottuk az ifjúsági iratokról e szűk keretben elmondandóknak. Jól tudjuk és érezzük, hogy tárgyunkat korántsem merítettük ki egészen, de nem is ez volt czélunk. hanem hogy a tárgy fontosságára felhívjuk az érdekelt szü­lők és nevelők figyelmét. Mi, kik a nevelés és tanítás ne­héz munkájával foglalkozunk, tudjuk legjobban, hogy meny­nyi akadályba ütközik sokszor legjobb szándékunk is. s minthogy ezen akadályok egyikéi a mohó és válogatás nél­kül való olvasási s ennek eredményét: a sekélységet, fe­lületességet s szórakozottságot oly sokszor s annyiszor tapasztaltuk, tartottuk bizonyos tekintetben szükségesnek né­zetünket a tárgyra nézve elmondani Ha sikerült igényleien sorainkkal a figyelmet az illetők részéről a tárgyra és e fe­lett való gondolkodásra irányítani, úgy czélunkat elértük s hálál adunk Istennek, hogy a nevelés nagy munkájához egy parányi kis adóval járulhattunk. Réz-nyák Albert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom