Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878

— 22 — nein hat, csak untat, sem pedig a nevek és évszámok öszszehalmozása által, mely csak fáraszt és nem használ, hanem az állal, hogy a tárgyat érdekessé tegyük az ifjú olvasó elölt, hogy kedélyének adjunk táplálékot. Az olvasó érdeklődése erre a legkitűnőbb eszköz, a mihez járul aztán még a nyelv szépsége. Mihelyest az ifjúsági író a fiatal sziv igényeihez tud alkalmazkodni, biztos lehet, hogy nem irt hiába; nem kell ehhez semmi művészi fogás, csak az egyszerű természetes hang megtartása, mely azonos legyen avval, a melyen az édes anya szól kisdedéhez, ment minden mesterkéltség- és czikornvától. Ez által a legtisztább öröm, a legnemesebb érzelmek kiapadhatatlan forrását nyitja meg az ifjú kebelnek , melyhez sokszor még érettebb korban is visszatér, hogy boldog emlékeit felújít hassa. Ezek volnának röviden azon főbb irányelvek, melyeket az ifjúsági iratok megbirálásánál és megválasztásánál nézetünk szerint szem elölt kellene tartanunk. Most még a tartalom és alakra nézve akarunk néhány rövid megjegyzést tenni s kimutatni azon főbb kellékeket, melyek Ivei szerintünk az ifjúsági iratoknak birniok kell. A tárgy mindenekelőtt úgy legyen megválasztva, hogy az általános érdekű lévén minden irányban fej les z-s z-e a lelket; tegyen gazdagabbá ismeretekben, foglalkoztassa az értelmet, emelje az elmét, nemesítse a kedélyt, adjon tápot a képzelemnek, szóval gyönyörködtesse a lelket. Minden egyoldalúság kerülendő, mert a léleknek bármely tehetsége a többiek rovására kiművelve, előbb utóbb megboszulja magát. A képzelemre nézve megjegyzendőnek tartjuk, hogy helyes, ha az olvasmány foglalkoztatja a képzelmet, de túlságosan fel ne tüzesílse s ne izgassa majdnem a teljes feszültségig, melynek eredménye sokszor mind testi, mind lelki kimerülés; azért elitélendőknak tartjuk az olyan ifjúsági iratokat: a melyekben valószínűtlen kalandok, hajótörések, iszonyú néger- és indianharczok, borzasztó kannibál történetek tá-