Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878

— 22 — nein hat, csak untat, sem pedig a nevek és évszámok ösz­szehalmozása által, mely csak fáraszt és nem használ, ha­nem az állal, hogy a tárgyat érdekessé tegyük az ifjú ol­vasó elölt, hogy kedélyének adjunk táplálékot. Az olvasó érdeklődése erre a legkitűnőbb eszköz, a mihez járul aztán még a nyelv szépsége. Mihelyest az ifjúsági író a fiatal sziv igényeihez tud alkalmazkodni, biztos lehet, hogy nem irt hiába; nem kell ehhez semmi művészi fogás, csak az egy­szerű természetes hang megtartása, mely azonos legyen av­val, a melyen az édes anya szól kisdedéhez, ment minden mesterkéltség- és czikornvától. Ez által a legtisztább öröm, a legnemesebb érzelmek kiapadhatatlan forrását nyitja meg az ifjú kebelnek , melyhez sokszor még érettebb korban is visszatér, hogy boldog emlékeit felújít hassa. Ezek volnának röviden azon főbb irányelvek, melye­ket az ifjúsági iratok megbirálásánál és megválasztásánál né­zetünk szerint szem elölt kellene tartanunk. Most még a tartalom és alakra nézve akarunk néhány rövid megjegyzést tenni s kimutatni azon főbb kellékeket, melyek Ivei szerintünk az ifjúsági iratoknak birniok kell. A tárgy mindenekelőtt úgy legyen megválasztva, hogy az általános érdekű lévén minden irányban fej les z-s z-e a lel­ket; tegyen gazdagabbá ismeretekben, foglalkoztassa az ér­telmet, emelje az elmét, nemesítse a kedélyt, adjon tápot a képzelemnek, szóval gyönyörködtesse a lelket. Minden egy­oldalúság kerülendő, mert a léleknek bármely tehetsége a többiek rovására kiművelve, előbb utóbb megboszulja magát. A képzelemre nézve megjegyzendőnek tartjuk, hogy helyes, ha az olvasmány foglalkoztatja a képzelmet, de túlságosan fel ne tüzesílse s ne izgassa majdnem a teljes feszültségig, melynek eredménye sokszor mind testi, mind lelki kimerü­lés; azért elitélendőknak tartjuk az olyan ifjúsági iratokat: a melyekben valószínűtlen kalandok, hajótörések, iszonyú néger- és indianharczok, borzasztó kannibál történetek tá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom