Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 17 — öntudatos emberi élet felé föltörekvő előhaladás mutatkozik. A világ- organismusaiba mélyebben avatott természetbúvár nem képes félreismerni azt, hogy az állatország kifejlődése változhatatlanul állandó törvény s egységes terv szerint történik. Ásványországból a növények országába nem rögtöni az átmenetel, van e keltő között oly lánczszem, mely az ásványtól lépcsőt képez a növényhez, s van ismét olyan, mely a növényt az állatországhoz fűzi. Az állatországban is az organismusok egyes fajai nem állanak szakadozottan egymás mellett, van közöttök oly összekötő lánczszem, mely egyik organismust a másikhoz fűzi, s az egész természet bámulatos lépcsőművet képez föl az emberig. Ezért írja sz. Tamás oly mélyen és szépen : „Minden anyagi természet, a mennyire lehet, igyekszik az értelmi teremtményhez közeledni E miatt mondatik, hogy az alsóbbrendű természet czéija az értelmes emberi lélek.

1,

1 (Summ. Theol. Dist. I. Qu. II. art. 3.). Ki oltotta tehát a czélnak eszméjét a természetbe, ki eszközölte azt, hogy a természet annak valósításában soha sem hibázott? Ki szabta meg a természet törvényeit, melyek oly megfoghatatlan egységüek és tökélyetesek s oly általános érvénynyel bírnak, s ki hozta öszhangzásba a különvállan egymással gyakran ellenkező erőket azon egészben, melyet szervezetnek mondunk ? Itt oly bölcs értelem működik, mely az öntudatlanul munkáló természetben józan észszel soha sem kereshető. Esetlegességről pedig szó sem lehet, mert czél és esetlegesség egymással homlokegyenest ellenkeznek; esetleges czélirányosság és czélirányos esetlegesség valódi tárgyilagos ellenmondás. De végre is, honnét van, hogy ezen esetleg összetorlódott parányok a jelen rendet megtartják és semmi új összevetést nem kísérlettek meg? Minő kéz kényszeríti őket a dolgok rendjére fölügyelni, a melyeket maguk esetleg képeztek; miért nem hoznak létre folyton új egyedeket, más nemeket és fajokat? A szerves lények minden neme és faja egy önmagában álló, magába 2