Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1876

— 27 — a zivatart rendesen megelőzi, s melyet a légkörben tartalmazott vízgőzöknek cseppfolyós halmazállapotba való gyors átmenete fejt meg. A szél megváltozása és a rákövetkező hideg azonban nem tulajdonítható a villamosságnak, sőt ez utóbbi akkor működik leghatalmasabban, ha a fönnebbi tünemények jelen vannak. A zivatar, mely hosszú vonalban rombolva vonul tovább az égen, ugy ttinik föl mint a hideg szélnek sötét utja s mindenütt, hol melegebb légrétegbe hatol, a légnedvesség lecsapódását eszközli, de a felhőt, mely az esőt önti vagy a jeget szórja, látszólag változatlanul hagyja. Tapasztalás szerint a lecsapódások után a villamos tünemények mintegy uj erőt nyerve még rohamosabban ismétlődnek; ebből kiindulva mondhatjuk, hogy a hőmérsék változása is mint egyik tényező működik közre. Egyébiránt igen bajos általános okát adni akár a felhőszakadásnak, akár a jégesőnek. Jelentéktelen kis kavargó szél alapul szolgálhat felhőképződésre, mely ismét magvát képezheti egy romboló zivatarnak vagy jégzápornak, és e következmény a csekély kezdettel alig hozható kapcsolatba. Azon körülmény, hogy ott, hol például hegyektől körülzárt völgyek egy részről valamely síkságra nyúlnak, a jégeső igen gyakori, arra enged következtetnünk , hogy ama helyeken az indító okok nagy mérvben jolen vannak és a befolyás , melyet a felhőképződés az égiháború lefolyására gyakorol, kivánja, hogy a helyi körülmények is számításba vetessenek. Mig a felhőszakadás eredetét s lefolyását megbízható valószínűséggel adhatjuk elő, addig a jégeső képződése talányt képez, mely még mindig megoldásra vár. Nem tehetjük föl , hogy a jégtekecsekkel egyenlő nagyságú, tehát gyakran több centimeter átmérőjű vízcseppek a légben lebegjenek mindaddig, mig csak meg nem fagynak. Igen valószínű, hogy a víznek ama kivételes állapota, melynél 0" alá hűthető anélkül, hogy megdermedne, a jégeső képződésénél nagy szerepet játszik. Ha olyan felhő felett, mely