Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1875

I. A spanyol inquisitió vázlatos története.') ,,Die Geschichte muss man schreiben, nicht machen." H u r t e r. Van a történelemnek töhh oly ténye, melyekkel sokan nem akarnak tisztába jöni, sőt kedvöket találják abban, ha a tiszta, átlátszó igazságokat siirli homálylyal vehetik körül, hogy ezután kényök-kedvök szerint magyarázhassák azokat. Azt mondják: Die Weltgeschichte ist das Weltgericht. Nagyon szép phrasis! De hány történetíró volt és van. kik mondva csinált történetet irtak, s kiknek müveit olvasva nagyon sokszor kell Hurterrel boszankodva felkiáltani: ..Heisst das Geschichte schreiben?*' Hát így irják a történetet? Ezek azt hiszik, hogy az embereket korlátlanul szabad a képzelet keretére fölfeszíteni, hogy a történelem a képzelet tárháza melynek tárgyait kényökkedvök szerint alakíthatják azzá. a mivé nekik tetszik. Ha ilyen írók által készített történetet olvas vala Cicero, aligha mondja: ..História est testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis.*

4 (De oratore. II. 9.) Ilyen históriai tény az „inquisitió*

4 is, melyet a lelkiismeretes (?) történetírók oly hiven irtak le, hogy már csak e szó említésénél is hideg borzongás fut végig az olvasón. Mert jobbára az inquisitió vesztőhelyek máglyái és némely kath. fejedelem türelmetlensége zsákmányoltatnak ki. hogy az kegyvesztetté, az ellenszenv és gyűlölet tárgyává tétessék. Azt is el kell ismerni, hogy e támadási mód, mely a győzelem nagy valószínűségével kecsegtette őket, nagy előnyt biztosított az illetőknek. Mert van-e a legtöbb olvasóra nézve, — kik nem gondolnak azzal, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják, kik jó hiszemben engedik vezettetni magokat, a hova az ügyes Írónak tetszik, kik érzékeny szivöket megóvják, hogy részvétteljes maradjon a szerencsétlenség iránt —. alkalmasabb eszköz megvetést kelteni fel, mint sötét börtönökre, kínpadokra, szégyenjelekre és máglyákra mutatni? Mily hatást nem idéz elő napjainkban, a türelem, erkölcsfinomodás és szelid büntető törvények idejében, ha egyszerre más századokat tüntetnek elő szigorukkal, zordonságukkal, mindent felhordva, felhalmozva, midőn egyetlen képben öszszegyüjtik a szomorító fellépéseket, melyek különböző helyeken és hosszú időközben mentek végbe? Ha még ügyesen kijelentik, hogy mindez a szeretet és béke Istenének nevében történt, ugy az ellentét még élénkebben tűnik elő, a képzelő tehetség fölhevül, a szív fölháborodik, és úgy történik, hogy amaz idők papsága, törvényszékei, királyai és pápái hóhércsapatként tekintetnek, kik az emberiség kínaiban és nyomorában kedvöket találják. Az irók, kik ezen eljárást követték, bizonyára semmi igényt sem szerzének a lelkiismeretesség nevére; mert valamint Források: C. Hefele. Der Cardinal Ximenes und die kirchlichen Zustánde Spaniens am Ende des 15. und Anfange des 16. Jahrhunderts. Insbesondere eín Beitrag zur Geschichte und Würdigung der Inquisition. Tübingen 1851. Theophilus Philaletes : Ueber die kirchliche und politische Inquisition. Wien 1875. Balmes J. A protestantismus és katholicisraus. Pest. 1865. Hoványi : Ujabb levelek a íensőbb katholicismusi-ól Bécs. 1855. Cantn C : Világtörténelem. Eger. 1867. 1*