Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1874

/ kik „kegyetlenül bántak a katholikusokkal s az egyházakat, özvegyeket és árvákat sem kimélék. Erőszakoskodásuk ellen erőszakot kell használni/* Bármily szigorúak voltak is az eretnekekre szabott polgári büntetések, de azért még eddig nincs szó valamely hitnyomozó törvényszékről; azonban néhány évvel később már nyomára akadhatunk. Ugyanis rőtszakállu Frigyes III. Lucius pápával Veronában zsinatot tartván (1184), meghagyta a püspököknek, hogy az eretnekek, ezeknek pártfogóik, valamint a ki tévtanokat terjeszt, egyházi átok alá vettessenek. Mivel azonban az ily emberek a csupán egyházi büntetést gyakran megvetik, azért a pap-eretnek tisztségéből vetkőztessék ki és szolgáltassék át a világi hatóságnak; a meg nem javuló világi eretnek azonnal adassék át a világi felsőségnek; a gyanú alatt levők igazolják magokat, s ha visszaesnek, bűnhődjenek a törvény értelmében. A veronai zsinatnak ezen határozatai még mindig a régi, az inquisitiót megelőző állásponton vannak; de a következők már magának az inquisitio-torvényszéknek eredetéhez vezetnek A császár beleegyeztével ugyanis zsinatilag határoztatott, hogy „minden püspök évenkint legalább egyszer vagy személyesen, vagy főesperese által vizsgálja meg az eretnekekről gyanús vidéket és három vagy négy feddhetlen életű férfiút, vagy még többet is esküvel kötelezzen az eretnekeknek és azoknak megnevezésére, kik alattomos összejöveteleket tartanak és magukat a többi hivektől elkülönzik, hogy így őket a püspök vagy a főesperes előhíhassa s kérdőre vonhassa. Mindennemű világi felsőség hivatal- s rangvesztés terhe alatt esküvel Ígérje meg az eretnekek ellen hozott határozatok s büntetések végrehajtását; az eretnekek pártfogói becsületvesztetteknek nyilváníttatnak." Es ime, most veszik kezdetöket azon hivatalosan intézett utazások, melyeket a püspökök s e végre rendelt inquisitioi ülnökök az eretnekek kinyomozása végett tettek, vagyis itt veszi kezdetét a tulajdonképeni inquisitio. A manicheismus a társadalom alapjait támadván meg, illő volt tehát, hogy a társadalom azt megfelelő erélylyel verje vissza. El. „Minden cselekvényt helyesen megítélni csak is úgy lehet, ha tekintetbe veszszük azon viszonyokat, melyek között az történt." G r. L ó TI y a y M. Nunc venio ad fortissimum!... Lássuk most azon inquisitio történetét röviden, mely közönségesen „a spanyol állami inquisitio," vagy csupán „a spanyol inquisitio" néven fordul elé, s mely annyi vitás kérdés tárgya volt már és talán lesz még. A spanyol inquisitio szintén nem egyéb, mint a más tartományokban fenálló e nemű intézményeknek szélesebb körre való kiterjesztése, melynek fenállási ideje Balmes szerint három nagy időszakra osztható, ide nem számítva fenállási idejét Arragonia királyságban, Kasztiliában nyert nagy elterjedése előtt. Az első időszakban főleg — a mi jól megjegyzendő — a megkeresztelt zsidók és mórok ellen volt irányozva, és pedig a kath. királyok alatt történt behozatala óta V. Károly uralkodásáig; a második időszakban tevékenysége a protestanlismusnak Spanyolországba való behozatala ellen volt fordítva. V. Károly uralkodásának második felétől a Bourbonok trónra léptéig; végre a harmadik korszakban rút vétségek elnyomására és a Voltaire-féle bölcsészet terjesztésének meggátlására szorítkozott, míg a jelen század első harmadában megszüntettetett. A Kr. szül. utáni első századokban a zsidók Spanyolországban, hol némelyek szerint már Salamon király idejében telepedtek volna le. mások szerint — mi valószínűbb — legelőször Kr. előtt egy századdal hatoltak be Afrikából, nagyon megszaporodtak és olyannyira elhatalmasodtak, hogy már a negyedik század kezdetén rendeletek hozattak, melyek szerint liItatott a zsidókkal való minden közelebbi érintkezés. A nyugoti góth királyok alatt a zsidók a kereszténységre erőszakoltattak, mit azonban a negyedik toledói