Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1872

X E mód szerint haladva azon meggyőződés érlelődött meg bennünk, miszerint a kitűzött czél: az ész — a tehetségképzes nem csak, hogy eléretik a természettudományok által is, hanem hogy az maga is elégséges arra, hogy a rendszeres gondolkodást fölébressze és egész terjedelmében kifejtse a íiatal és fogékony elmében. A dolog természete ugyan azt hozza magával, hogy tanítványainkkal a megkezdett ösvényen maradjunk, vagy is az állatvilág után a növényvilággal ismertessük meg őket; de miután a tanbeosztás a téli időszakra az ásványtant tűzte ki, tanmenetünk és módszerünk megismerésére is ez utóbbit választjuk. Miután az első órában egy visszapillantással a tanultakra elménkbe visszaidézzük rövid körvonalaiban ama szoros lánczolatot, mely az állatvilágban áthúzódik s azt szorosan összefűzi, összetartja, figyelmeztetjük tanítványainkat, hogy e láncolat még itt korán sem érte el végét, hogy e lánczolatnak egyes szemei még tovább is terjednek, sőt még egy egész élő világon áthúzódnak, mi több, benyúlnak egy oly világba is, melynek egyénei már teljesen nélkülözik az életre szükséges szerveket, de azért ezek kiválóbb egyedeinél is lehet némi nyomaira akadni az életnek; csakhogy míg a két első ország egyedeinek belső szervi működése a gömbölyded külalakot eredményezi, addig itt az előbbiek belső szervei működésével csak némi rokonságban levő szervtelen részecs-müködés a szegletes külalakot eredményezi. Az ásványország kiválóbb — ha szabad magunkat úgy kifejezni — magasabb rendű példányaiul tehát a szabályos alakokat fogjuk feltüntetni, mint a melyek az életnek némi jeleit legalább a jegeczesedésben mégis elárulják; s ezzel megkezdhetjük a jegeczalakok ismertetését s ezek közül mindenesetre a szabályos rendszerhez tartozókat vesszük először elő, melyeket szétbontható papírmintákban mutatunk meg, hogy igv az egyes lapok-, élek-és csúcsokkal annál inkább megismerkedjenek, nem különben lerajzoljuk a táblán azok hálózatát is, hogy utánrajzolva azok készítését is elsajátíthassák; s ha így minden oldalról megvilágítva bemutattuk p. o. a hataljat (hexaeder) ugyanazt megmutatjuk a természetben is a kősóban, melyen észlelésünket még tovább is folytathatjuk, ha azt előttük összetörve vízben föloldjuk és kijegeczitjük. Ezután előveszünk egy másik sót. utána a harmadikat sat. a sókon végig megyünk, úgy hogy mielőtt — a mibe belekaptunk —- a jegeczismét teljesen befejeztük volna, a sókon mint legkönnyebben kezelhető példányokon végig haladva mig egyrészt egy ásványosztályt megtanullak, addig a jegőczök különböző alakjaival is többé- kevésbé a természet után megismerkedtek; ezután visszatérünk elhagyott jegeczünkhöz — a szabályos hataljhoz; s megismertetjük ennek egyes főbb leszármazott alakjait, azután a négyszöges, hatszöges stb. rendszerek alapalakjait, valamint egyes alokok egymásba növését, kettős- és ikerje— geczeket. Mindezek pedig annál kevesebbé hatnak tanulóinkra untatólag, miután ezek, vagy hasonlók létezéséről a természetben a sóknál meggyőződtek. Ekkor figyelmeztetjük tanulóinkat, hogy az ásványoknál azonban nem csupán az alakot kell tekintetbe venni, hanem vannak még más sajátságok is, melyekben részint megegyeznek, részint elütnek egymástól, milyenek; keménység, súly, szín, fény, stb. hogy valamint a soknál legkirívóbb tulajdonság volt a sós íz, a vizbeni feloldhatóság; úgy másoknál más tulajdonságok lesznek szembetűnők, a miért is azokat e tulajdonságok szerint fogjuk azután ugyanazon vagy külön osztályba sorolni. Ezen uton haladva előveszszük a fényes ásványokat, mint a melyek főbb elemeivel már úgy is ismerősek a gyermekek; az egyes példányokat azonban itt már okvetlen szükségesnek tartjuk kezeikbe adni, hogy minden oldalról jól megtekinthesse mindegyik, íiogy jellemző sajátságát elméjébe véshesse; a következő órában a látottakat ismét előveszszük és ezek neveit kérdezgetve oly érdekeltséget fejtünk ki a gyermekekben, melynél nagyobbat semmi esetre sem tapasztalunk sem az állat- sem a növénytani órákban. Ezen methodust, melynél fogva a tanultakat minden órában újra előveszszük s csak azután megyünk át újakra, megtartjuk nem csak a fényes ásványoknál, hanem a kövek és eléghetőknél is. mely utunkban szintén csak a főbbeket, a legjellemzőbbeket ismertetjük, s épen ezen eljárásunk állal oly erős alapra tesznek tanulóink szert, hogy mikor az egészet elvégeztük s vagy 70—80 ásványt egymástól jól megkülönböztetnek, ekkor ha a muzeum valamennyi példányai közül veszünk ki egyet, melyet még soha nem láttak, úgyszólván mindnyájan eltalálják a& osztályt, melybe tartozik, és a legtöbben még a fajt, sőt a nevét is meghatározzák csupán külső tulajdonságai után»