Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1872

A természetrajz módszertani kezelése. Midőn minden tudománynak megvan a saját módszere, úgy bironyára a természettudományoknál sem hiányozhatik az; de mikor a természettudományok terményrajzi ágáról van szó és erről is csak a gymn. első és második osztályában, első kötelesség a czélt tekinteten kiviil nem hagyni, melyből e tudományág ez osztályokba fölvétetett. Mai nap túl vagyunk már azon a nézeten, mintha egyedül a classica-i irodalomnak volna meg képező ereje, ennélfogva a jó tanár is hamar tisztában lesz magával, váljon a fejlesztés végett rábízott tehetségeket az ismeretek tengerébe fulaszsza-e, vagy pedig ellenkezőleg csak a legérdekesebb- s legvonzóbbakaí- a mindennapiakat adja eléjök, hogy azokon a látottakat bár, de észre nem vetteket tanulják megismerni, mely mód, mig egyrészt a rendszeres gondolkodásnak, más részt a rendszeres kutatásnak egyengeti az ulat, melyen tovább haladva biztos alapot szereznek maguknak a természettudományok többi ágában való maguk mélyebb kiképzésére is. A terményrajz három országának tehát egyike sem fog ama siralmas helyzetbe jutni, hogy az ifjúságnak bár csekély része előtt is unalmassá váljék, ha a tanár inkább mint inditó erő fog működni, hogy ezáltal a tehetségek már zsenge korukban rávezettessenek az önkutatás és észlelés, hogy- és miképenjére. így mindjárt az első osztályban elég bő anyagot nyújt az állatország az észlelésnek- a megfigyelésnek, bár e tekintetben első helyet foglal el a növényország, mint a melynek egyedei még a leghátramaradottabb vidéken is találhatók oly változatban, mely az ifjú lélek kutatásvágyának elég tág mezőt nyújt. A mit azonban az állat- és növénytanról állítottunk, nem mondhatjuk azt egyszersmind teljes mértékben az ásványtanról is. mert a második osztály növendékei nem bírják még ama segédismereteket u. m. vegytan.

1 természettan, jegecztan, melyek e tudomány alapos megismerésére okvetlen szükségesek, de azért korántsem mondhatjuk az erre fordított időt csak távolról is elveszeltnek, sőt bátran állithaljuk, miszerint az ifjak egyik természetrajzi órán sem árulnak el nagyobb érdekeltséget, mint az ásvánvtanin; csak legyen jó gyűjteményünk és a tanár ne sajnálja az időt. és a jegeczek főbb alakjait, valamint az ásványok kiválóbb s jellemzőbb példányait adja tanítványainak kezeibe, hogy azokkal megismerkedhessenek. Ezen átalános vezérelvekből kiindulva tehát e tudományágnak sem haszna, sem szépsége, sem szükségessége, hanem ezeknek öszhangjából fakadozó képzőerő volt eddig és az jelenleg is a czél. melyet a tanári kar s leginkább annak tanára. — ki egyszersmind a gymn. rajztanára is- magának e tárgynál kitűzött ; kiemelendőnek véli a tanári kar a rajztanárságot, mert nem csekély fontosságú e tudomány tanításánál a rajzbani jártasság; a természet után rajzoló kétszeresen észlel, ugy hogy az elébe tett vagy csak eléje rajzolt példányon is, legyen az akár egyes jegecz- alak, akár egyes állati, vagy növényi rész. nem kerülheti ki figyelmét az, mi különben a legfigyelmesebb szemlélés közben is megtörténhetik. Az állatország, melylyel e tudományt már az első osztályban megkezdjük, nem nyújt ugyan — mint fönebb emiitettük- az észlelésnek oly bő anyagot, mint a növényország, de annál erősebb alapokat lehet itt a rendszeres gondolkodás számára lerakni, ha csak az egyes osztályok főbb s kiválóbb egyedeinek jellemző szervezetével ismertetjük is meg a tanulót. így ha mindjárt megismertetjük a tanulót saját magával az az, az emberrel, szemei elé tartjuk annak csontépületét akár valóban ha rendelkezünk ilyennel, akár jó rajzban a táblán, s ha már ezt elsajátították, átmegyünk a belszervekre s azok működésére, úgy hogy az embert, mint a természet legmagasb rendű példányát főbb részeiben teljesen ismerjék; ezután átmegyünk egygyel alanlabbi fokura, de ennél már csak azon részekkel