Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1850
I — 5 — Ha fellebbentjük a családiasság leplét, vonzó jellem csoportozat tárul szemünk elé. Gyermekek bírása az istenek áldásaúl vétetett, a házasság az isteni jóság kifolyásául tekintetett, Calliroe szent forrásból merített szentelő víz, fáklyás menet, alkalmi zengemények, s egyéb széttartások a frigyet ép olly tiszteletre méltóvá, mint kötelezővé tevék. Házasságtörés olly sötét bün vala, mint maga a gyilkosság, kik e tekintetben vétkesek voltak, halállal, vagy örökös számkiveléssel bűnhődtek. Egyik fél halála után nem lilták ugyan a törvények a másodszori házasulást, de e frigy olly szent, olly benső kötelékül vétetett, hogy maga a halál is elégtelen volna azt szétbontani, s úgy szólván jó nevéről kellett lemondani annak, ki uj hizasságra lépett. A szeretet a szülök és gyermekek közt kevés nemzetnél volt olly őszinte, olly kölcsönösen viszonoztatva, mint a görögöknél, kiknek példája s irataik által, a gondviselés a népekre halni s azoknak vadságát szelídíteni, s erkölcseiket javitni kívánta; míg ellenben akár a vadon fiait, akár a miveltség csarnokai közt erkölcsi romlásnak indult embereket tekintsük, csak kivételképen fogjuk a gyöngéd gyermekszeretet példáit láthatni. A vadon gyermeke ritkán ismeri a tisztelet hajlamát, ritkán engedelmeskedik szüleinek; azon korban, mellyben a megizmosult ifjú nem tarthat már az atya erőtlen, remegő karjától; megszűnik a szülői szózat hatálya is, és feledve leszen a gyöngéd ápolás, mellyben lehetetlensége éveiben részesült; vagy ha még él keblében a hála, a tisztelet érzelme , víszásan látjuk azt nyilvánulni, midőn p. o. szülegyilkolás által menti meg őket az aggkorhoz szövődő bajok, — s gyarlóságtól, miket az ifjúi képzelet előtte az élet elviselhetetlen terheül fest. A félszeg miveltséget okvetlen követő erkölcsi romlottság pedig felbontja vagy megszakasztja a természet kapcsait; az ifjú megveti az éret kor intéseit, kerüli a bölcsesség keresése közt elaggott férfiak társaságát, e nemzedéket élvezetkor jellemzi, gyönyörvadászat tekintetik az élet föladatául. A jobb görögök e szélsőségtől mentek valának; a fiúi hódolat határos volt az istenek tiszteletéhez; a hős, kí a csata zaja közt véronfashoz , s az élet megvetéséhez szokva volt, minden habozás nélkül aláveté magát az atyai tekintélynek, alárendelte örömeit s kedvenczhajlamait szülei akaratjának, s az élet legfontosabb körülményei közt az atyák tapasztalt bölcsessége s jósága határzott. Még testvérek sem feledkeztek meg a kölcsönös tiszteletről, s megállapított hitczikkely volt, miszerint a boszú istennői védik az öregebbek szent jogait. Ennyi finomság az érzelmekben, ennyi jelesség a családi s polgári éleiben nem maradhatott hatás nélkül Európa barbár népeire nézve. Hol görög gyarmatok települtek meg; a vadság enyészni, az erkölcsök szelídülni, a társai élet javulni, nemesbülni kezdeti. Alsó Olaszország, Sícilia, Massilia vidéke polgárosodásukat görög szálitmánybknak köszönkelik, és mit Thracia Orpheusa által egykor Göröghonnak a művelődésre kölcsönözött, későbben az Byzantium, Heraclea s egyéb telepitvényei által gazdag kamatokkal fizette vissza ; sőt leginkább macedóniai Sándornak diadalmas fegyverei óla, tudományosságát, művészetét, törvényeit és szokásait Asia belsejében, és Afrika partjain is messze elterjesztette, előkészítvén mindenült az elméket és szíveket azon égi fénynek elfogadására, mellyett az isteni kegyesség Bethlehemben urunk születésével a földnek ajándékozott. A görög musák első széke pedig Thracia, Thessalia volt. Thracia hazája Orpheusnak. Thessalia hegyei Olympus, Parnassus, Heücon, Piridus a musáknak szentelt hegyek valáoak ; nincs itt folyam vagy forrás, nincs berek vaiiy halom, mellyel a költészet meg nem örökített volna. E tartományt hasilá át Peneus, itt terült a kellemes Tempe, itt járt pásztorként Apolló, itt emelének az óriások hegyeket, Hesiod Helicon tövében tanulta mondáit a musák ajkairól; szóval itt vala első székhelye a görög vallás-, zene-, s költészetnek. — Innen terüli el ama műveltség, melly a bámuló népeknek Phidias és Praxiteles szobrait, Appeles s Zeuxis feslvényeit, Homér, Pindár, Aeschilus, Demosthenes, Aristoteles, Plátó, Herodotus, Thucididus, Xenophon és egyéb halhatatlan nevű Íróknak, költészeti, szónoklali, bölcsészeti és történetészi munkáikat megtermé, és Göröghont a tudományok székévé, a népek iskolájává s az utókorra nézve tisztelet tárgyává tették volt. A világhódító Roma meghajolt a görög műveltség elölt, tőle kölcsönözte már hajdan első irott törvényeit s későbben gyermekeit a görög bölcseség, a görög tudósok által képezteté. A sok oldalú műveltséggel bíró Horácz nem félt elmondani a romai névre még akkor olly büszke honfi társainak: Grajis ingenium, Grajis dedit ore rotundo Musa loqui praeter laudem nullius avaris — Nem félt e jeles s hazájában akkor már igen méltán nagy hírre kapott költő, utánozhatlanoknak mondani a görög remekeket, így szólván Pindarusról:
