Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-07-02 / 27. szám

szemrehányást nem tehetnek. Politikát mi nem vittünk a szociális bzitosító intézetbe, mert ázoic nak egy a kötelességük: ;a beteg munkás gyógyítása. Az OTI és MABI országos gyűlésein mindig programmot adtunk. Ezek a megnyilatkozások megmutatták a célt, az irányt. Hangjuk a keresztény munkástömegek visszhangja 'volt. 'Jöjjön ez a visszhang jövőben fokozottan érvényelsülésre, mert a keresztény 'munkásság új szociális társadalompolitikát kíván, mely lehetővé teszi az öregségi és rokkantsági járadék felemelését, s azon kívül a biztosítási korhatárnak őO'éVre való .leszállítását, másrészt az ügykezelés rendszerét új talapokra fektetve rendet teremt abban iaz útvesztőben, amit a múltban az OTI minden rászoruló \beteg 'munkás számára jelentett. y—s. Munkásokról A nagy őrségváltás, mely Magyarországon ; is 'bekövetkezett, a munkásság érdekeit iis célozta. Milyen megnyugvással és megelégedéssel könyvelte el pl. a pápai munkásság főispán urunk látogatását, mennyivel más szellemet és légkört teremtett ő itt, egyszeri látogatása után is. Bizonyítja ez főispánunk szociális gondolkodását és azt a meggyőződését, hogy az új Magyarországot csakis a nemzeti érzésű és megelégedett munkásokra lehet felépíteni! Sajnos, a múltban már nagyon sokszor ugródeszkának és csak eszköznek tekintették a magyar rtiunkásréteget. Gondoljunk vcsak az 1919-es patkányforradalomra — és hogy ilyenek többé meg ne történhessenek a megújhodott Magyarországon, szükség van a marxi eszméktől— és minden nemzetköziségtől — távol álló, de igazán magyar, kötelességtudó, józangondolkodású imunkásokra. Egyszersmindenkorra meg kell azon bán szűnnie a kiszolgáltatottságnak is, mely jellemezte eddig a munkás és munkaadó viszonyt! A munkás már nem báb a munkaadó kezében, már nem robotember, kinek — a munkaadó által felállított hamis elv alapján — jogai nincsenek, de annál több kötelessége, természetesen a munkaadójával szemben . Jegyezze tehát 'meg mindenki, hogy az igazi munkás típusa nem ez! A kizsákmányoló irány a magyar életben 'nem érvényesülhet sem magyar, sem. pedig idegen kivitelben! Harcot indít 'az új szellem a protekció ellen. Gondoljunk csak az elmúlt esztendőkre és eszünkbe jut, hogy tombolta és élte ki magát és mennyi családot tett munkanélkülivé, hánynak kellett éhbérért dolgoznia, küzdenie! Mind ennek mi lett >az eredménye? Az elégedetlen és élproletáriasodott tömegeket beszippantották és a szociáldemokrata szervezetek kiváltották a munkás gyűlöletet a feljebbvalóivál szemben, rombolták az erkölcsöket, istentelenné, blazírttá, közömbössé tették az ipari munkások tömegeit, s ugyanakkor gyermekeik nem végezhettek iskolákat. Természetesen a bő munkaalkalom most egészen más helyzetet teremtett, de a megátalkodottakra <és protekcióhajhászókra a legkegyetlenebbül le fog sújtani^ 'az igazság, akik még ma is tovább akarják folytaíni ezt az igazságtalan és csalárd játékot! Jól jegyezze meg mindenki, hogy aki az új Európában ellenséges magatartást tanúsít a verejtékező magyar munkásság iránt, az egv percig sem maradhat hivatalában, de azonnal és mindörökre el kell tűnnie onnan! De az örökös munkásugratásnak is vége kell, hogy már legyen, mely egyszer ide, máskor pedig oda sorozza őket. Végre teremtődjék meg ;az a munkás egység, amely azután képes-lesz a munkásság legkényessebb ügyeit i is a legkevesebb bürokrata rendszerrel elintézni. (MMPJ Vitézi értekezlet Zircen. Zircen értekezletre jöttek'össze a járási vitézek. Az 'apátsági templomban ünnepi szentmisén 'vettek részt, majd vitéz Takách Jenő iszékkapitány tünnepi 'beszédét hallgatták meg. Gyönyörű szavakkal köszöntötte a nemzet első fiát, Magyarország Kormányzóját, megemlékezett ;a fronton harcoló toiagyar hősökről és kitartó, példás magaviseletet kért a' megjelentektől. — Vitéz dr. Palotai József széktartó aktuális gazdasági'problémákról tájékoztatta a 'vitézeket. Ellenséges gyujtogatástól őrzik a termést a leventék. A lábon álló, beérő és rövidesen a már learatott termést az ellenség előreláthatólag igyekezni fog elpusz títani. A repülőgépekről ledobott gyűjtőeszközökkel, vagy ejtőernyősök, esetleg partizánok segítségével véglett rombolás megakadályozására a belügyminisztérium országos elhárító szervezetet állított fel. Ennek a szervezetnek a munkájába a honvédelmi miniszter rendelete értelmében belekapcsolódott a leventeintézmény, amely az ország legkisebb falujába, tanyájára is elérő szerveze.ét, a leventeifjúság milliós tömegeit erre a szolgálatra rendelkezésre bocsátotta. Leventék látják el a figyelő és jelentő szolgálatot. Elsősorban azokat a leventéket veszik igénybe, akik a mezőgazdaságban nincsenek elfoglalva : diákokat, iparos és kereskedő tanoncokat rendelnek ki tűzfipyelőszolgálatra Ezek a figyelők kiielölt helyükről végigtekintik a határt, a keletkező tüzeket azonnal jelentik és a megszervezett riadó segítségével a tűzoltók és leventék azonnal közbelépnek. Ellenséges repülőgépek áthaladása esetén különösen ügyelnek, mert az áthaladó zavarógépek könynyen dobhatnak ki gyűjtőeszközöket, foszforos tárgyakat, ame'yek a napsütésben, de már kisebb melegre = 15 fokon is — fellobbannak és tüzeket okoznak. A tűzfigyelők arra is figyelnek, hogy nem jár-e a közelükben gyanús idegen egyén. Ezeket igazoltatják és szükség esetén bekísérik az elöljáróságra. A tűzfigyelők mellé jelentőszolgálatos leventéket is beosztanak, akik szükség esetén lovon, vaey kerékpáron értesítik a készenlétben álló tűzoltó- és levente osztagokat. Megbizható azonnal felvétetik CZIRÚK LISJOS füszerkereskedő PÁPA. A figyelés éjjel-nappal megszakítás nélkül tart őszig, a termés teljes betakarításáig. A leventeifjúság átérzi, hogy a termésvédelem honvédelem és éberségével, ha kell komoly munkájával megakadályozza, hogy az ellenséges pusztítások kárt tehessenek az ország élelmiszerkészletében. (LHK.) lelefont az iparosianonciskolába ! — Levelesládánkból. — Iparosokkal beszélgetve, az egyik' panaszkodott, hogy'a tanoncok is» koláztatását is>oly szigorúan veszik, mint a levente-foglalkozást, büntetést kapnak, ha tanoncuk nem megy iskolába. Tudja ő jól, hogy a tanoncot, ha sürgős, munka van, vagy vidékre kell mennie, előre ki kell kérni az iskolából. Azonban igen'sokszor megtörténik, hogy a legjobb szándék mellett sincs ideje arra, 'hogy a fiút beküldje elkérni magát, ő sem hagyhatja ott a'•műhelyt. Ha telefonon akar a törvénynek eleget 'tenni és elkérni, nem teheti, mert nincs az iskolának telefonja. Kérdést intéztünk 'az iskola igazgatójához ebben az ügyben és kijelentette, -hogy 'bizony az iskolába járást'szigorúan kell venni éppen a jövő iparosságának érdekében, mert a tanoncok elméleti kiképzése épp oly fontos, mint a gyakorlati. Indokolt 'esetben azonban a mester előzetes kérésére egy tanévben két 'heti óraszámnak megfelelő időre elengedheti a tanulót. A telefon miatt már neki is panaszkodtak mesterek. 'Kérte is több ízben a telefon felszerelését az iskolába, mert >azt az iparosság szempontjából feltétlenül szükségesnek tartja, sőt a mai viszonyok mellett" légoltalmi szempontból 'is fontos volna. Az 'illetékesek azonban a legmerevebben elzárkóztak 'a telefon felszereléstől, epedig most a zsidóktól leszerelt'készülékekből bizonyára jutna (egy az iskolának is. Tisztelettel: Aláírás. cÁ iwrő's diktátOí< 'Reíjíiuj Qf ta.: Sztal.ő(l dH^mtuhf. Jflikajlóai.ei 0) Megérezte, hogy kit keresnek, késő éjjelig várta Sztaltnt az utcasarkon és figyelmeztette a veszélyre. í Sztálin meghatódott. Előbb akadozva mondott köszönetet, azután megcsókolta a leányt. Nadia egyszerű választ adott: 1 i — Nem kell megköszönni, Anynyira szeretem, hogy kötelességem volt figyelmeztetni. \ Egy éjszaka a rendőrség házkutatást tartott Allelujevék lakásán. Semmi sem volt a házban, csak egy levél, amelyet Nadiának másnap kellett volna elvinni Sztálin barátjához. Mialatt Allelujev a rendőrökkel vitázott, Nadia hosszú hajába Tej tette el a levelet, ágyba bújt és úgy tett, mintha mélyene aludna. iA rendőrök gyanútlanul nézték az alvQ'leányt és távoztak, anélkül, hogy felkeltették volna. Nadia segítségével Sztálin egyre (erőteljesebben dolgozott, mind szélesebb körben megismerték a bakui munkások. Az »eszme« terjedt és jegymást érték az utcai \tüntetések, .lázongások, összecsapások. Sztálin többnyire háttérben maradt: oda, ahol veszedelem fenyegetett, inkább másokat küldött el. Egyszer mégis belekerült az utcai csatározásba és a rendőrség elfogta. Börtönbe fcárták, slez volt a leghosszabb börtönbüntetés, amelyet életében kitöltött. 4. Fejezet. Amelyben Capri-szigetén, az örök tavasz hazájában járunk és ismét fontos szerephez jut a mentőangyal. Sztálin élete fordulóponthoz jutott 1910-ben. Az exek vezérét kizárták a szocialista pártból. A kizárás oka az volt, hogy a georgiai pártvezetőség élesen elítélte azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel Sztálin dolgozott. A kizárást maga Sztálin is élete legnagyobb szégyenfoltjának tartja, úgyhogy a hivatalos életrajzokban mindenütt élTiallgatják ezt a tényt. « i A kizárás következtében Sztálin egyedül állt. Megtorpanni látta forradalmi pályáját. Érezte, hogy külső támasztékra van szüksége. Hol kereshetné ezt másutt, mint az emigránsok körében. A bűbájos Capri-szgietén, az örök tavasz hazájában, szervezte meg Gorkij Maxim 19f0-ben a kommunista főiskolát. Gorkij évek óta száműzetésben élt a szigeten. Az Olaszországban járó orosz turisták szent áhítattal keresték fel fehérmárvány villájában. Ha szegény ember ment hozzá, az író röviden végzett vele. De ha gazdag

1 bojár, vagy kereskedő volt a látogató, Gorkij teával, kínálta, sokáig elbeszélgetett, majd amikor a vendég távozni akart, dolgozószobájába invitálta. 'Közölte vele, hogy pénzre van szüksége. A látogató rendszerint pirulva nyúlt be a zsebébe, s anyagi helyzetéhez képest néhány száz, vagy néhány ezer rubelt adott át. Gorkij Maxim ekkor íróasztalához ült és szabályos nyugtát állított ki, hogy az összeget. mint a kommunista főiskola alapításának céljaira szolgáló adományt átvette. így jött létre a főiskola, amelyre Gorkij, a párt legnevesebb orosz emigránsait: Lenint, Trockijt, Plechanovot, de rajtuk kívül Kautskyt, Luxemburg Rózát és másokat is meghívott tanárul. A meghívást azonban többen visszautasították, köztük Lenin is. Az emigránsok állandóan harcban álltak-egymással, nemcsak elvi kérdések, 'hanem apró személyi torzsalkodások miatt. • Capriba indult el Sztálin, a pártból való kizárása után, hogy a mesterek lábainál szerezze meg a legmagasabb forradalmi kiképzést és 'újból létjogosultságot nyerjen a pártban. A kirándulás azonban nem sikerült. Sztalinnak sohasem volt érzéke az elméletek iránt. Nem szívesen hallgatta az előadásokat és icsalódással töltötte el az is, hogy Lenin nincs a tanárok között, ö egy csapással be akart evezni a vezérkarba, s úgy érezte, hogy nem jó helyen kopogtat.-Capriban az elméleti emberek gyűltek össze. (Folytatjuk.) HirdessER a „Pápa is SidÉlié"-ben /