Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-04-30 / 18. szám

üegl. A mag)^ar nép egészséges felfogása mindenkor ellenszenvezett vele. A fát gyümölcséről lehet megismerni. Azóta látjuk és tapasztaljuk, hogy milyen volt ennek a törvénycikknek termése, özönével megindult a házasságfelbontások sorozata. Ma élet-halál harcát vívja a nemzet — hangsúlyozta Schandl Károly emelkedett hangon. Megdöbbenve látjuk a magyar sorok elnéptelenedését: az egykének pusztítását. Minden erőnkből azon kell lennünk, hogy megerősítsük a nemzet életfáját. Az elmúlt félszázad szomorú tanulságainak és tapasztalatainak birtokában egyhangú lelkesedéssel kövessük szomszéd vármegyénk példáját, fogadjuk el teljes egészében határozatát, amelyet hasonló állásfoglalás végett küldjünk meg a többi törvényhatósági bizottságoknak. Egyhangú lelkesedéssel fogadta a közgyűlés Schandl Károly javaslatát, melyet elfogadott és határozatilag kimondott, öröm volt látni vármegyénk éljenzésektől kísért megnyilatkozását a keresztény gondolat mellett. Séták a Várkertben Tizenkét esztendeje kerültem Pápára. A szenvedélyes utazó érdeklődésével vetettem .magam a város nevezetességeinek felfedezésére. Mikor megtaláltam a város erődítéseinek utolsó lőréses maradványát, olyan izgalom vett erőt rajtam, mint mikor később a Múzeum-körút egyik régiségkereskedésében rábukkantam az 1597. évi történelmi nevezetességű ostrom első kiadású Hierommi metszetére, amelyik azóta itt függ az íróasztalom felett. Horváth I.exivel felkutattuk Eötvös Károly »adatai« alapján a Cinca »forrását« s mikor a hajdani .várárok utolsó maradványait is beboltozták, szép csendben márvány emléket állítottunk a város majorban Martonfalvay Imre deáknak, akiről még egy utca név sem be- ; szél, jóllehet a régi városnak ő szabta meg mai térképét Török Bá- ! lint idejében. Mikor aztán először léptem át a Várkert kapuját, úgy éreztem, paradicsomkertbe léptem és ez karpótolni fog kissé a felvidék városközei hegyeiért, erdőiért. . Akkoriban a Főtér mellett a kertészetnél lehetett belépni s a Tapolcán túli résztől eltekintve, mindent! bejáirhatott a látogató. Ha vendégem jött Pestről, mint az a két öreg cserkészem, aki gyalog jött le látogatóba (az egyik azóta orosz földben pihen), első útunk — a város nevezetességeinek megtekintése során oda vitt. Akkoriban csak az bántott, hogy míg nyugat országaiban még a királyi palotákban is körülnézhettem, itt a kastély soha nem nyílt meg a látogatók előtt. De hát a Brit világbirodalom koronaékszereit is megnézhettem Londonbán s a Szent Koronánkat sohasem láthattam idehaza — s így valahogy beletörődtem ebbe is. Annál kellemetlenebbül érintett, mikor pár év múlva új kapu nyilott a Várkerten, távol a központtól, a Megelégedését szolgálja egy RMZÍ fénykép a KflRCZAGI rautembol. 1 Olcsó igazolBáiyhépehl Fotohópia készítés! I Kossuth L. u. 3Z. [i postával szemben.) stranddal szemben s a látogatóknak csak a Bakonyéren túl szabadott sétálniok. Most már a római L. Petronius Licco és családjának síremlékét se láthattuk többé, mert azt közben épp ebben a tilalmas részben helyezték el. Megpróbáltam a vár régi kőoroszlánjainál s a Kálvária felé eső kapu bájos szoboralakjainál: a parasztfiúcskánál és leánykánál találni művészi és történelmi kárpótlást Ezek vigasztaltak akkor is, no meg a madarak, mikor a bejáratot •végül a városon kívülre a Bakonyér hídjához, a Szentháromság emlék mellé tették ki. Aki tehát a Várkertben akart sétálni, annak előbb meg kellett az egész téglakerítéssel körülvett belső parkot kerülnie, hogy végre az Ígéret földjére léphessen. De, aki igazán szereti a természetet, ettől a hatalmas kerülőtől sem riadt viszsza. Sőt, kivittem művészi rajzosaimat is tájképezni, cserkészeimet meglesni a pompás kék csókákat s a ,kecses őzeket. És ott sétáltunk legszívesebben menyasszonyommal, majd feleségemmel is. Ha magamra maradtam se voltam egyedül. Látcsövem a legmagasabb fa hegyéből is közel hozta a Várkert számtalan kis dalosát. 1939-ben megszületett első kisgyermekünk. Édesanyám is eljött lerre az eseményre s ahogy lehetett, kivittem megmutatni neki a Várkertet, hadd lássa, hol fogjuk majd sétáltatni kislányunkat. Gyönyörű május eleji vasárnap délután volt. De egyszerre mintha elborult volna a világ. A Várkert kapuja zárva volt. S a kapu azóta is zárva maradt. Milyen örömmel olvastam végre, hogy ez másnak is fáj. A kérdést napirenden tartjuk s várjuk a sür- j gős intézkedést, mert amikor »Új szelek nyögetik az ős magyar falkak s a nemzet létfontosságú kérdéseiben hoznak máról-holnapra döntő határozatokat, ezt a mi városi kérdésünket is meg lehet oldani máról-holnapra. Hisz a kastély zárkózottsága is engedett már, ka'tonaüdülő, óvóhely az új idők szelére láttak napvilágot. Az óvóhely is fontos tényezője ma annak, hogy akik az idők korlátozásai miatt nem tudunk meszszebbre kimozdulni, nfost itt szívhassunk egy kis pormentes levegőt az óvóhely közelében. Tehát nem a külső park, külső kapuját, de ismét itt a kertészetét kell megnyitni a közönség előtt. S akkor a pápai gyeremekek áldani fogják az intézkedöket. Pedig itt még nem is az újiidők forradalmi intézkedéseiről van szó, hanem olyan tradíció helyreállításáról, aminek a megszakítása az új idők gúnyos megcsúfolása volt. A. Tóth Sándor. A Légó szeme mindent lát! Kedves Olvasóink! Ismeretlenül írt soraimat csak akkor olvassák -el, ha szavaim őszinteségében nem kételkednek. Nem szívesen hallgattam a győri gyárváro'st ért légiitámadást részleteit. A róla érkező hírek borzalmas színekben ecsetelték azoknak a sorsát, akik az angolszászok embertelen géppuska tüzének estek áldozatul. A szomorú tény egyetlen tanulsága azonban már az első pillanatban tisztán állt előttem : mozgó célpontot géppuska- 1 val célba vesz az ellenség. Tenát vagy elfeküdni valami mélyedésbe, vagy — és ez a legbiztosabb — a föld színe alá bújni. Azt hittem, így gondolkodik majd mindenki! Ezzel szemben április 17-én, az éjjeli riadó alkalmával pont a győri eset ismétlődött meg. Mert egy-két óvóhely Győrött telitalálatot Kapott, hát egész utcasorok vonultak ki a mezőre, mert hátha ottmaradnak a romok alatt. Arra nem is gondoltak, hogy egy-két világító test nappali világosságot áraszthatott volna körülöttük és a géppuskatűz ellen semmi az égvilágon meg nem védte volna a kivorrulókat! Hát ennyit tanultunk csak a magunk kárán? Vasárnap hatalmas légi kötélékek gyülekeztek felettünk és a varos egy bizonyos részén, a mezőkre mentek az emberek, ott mozogtak és mutogatták, szóval felhívták az ellenség figyelmét arra, hogy nagyon élvezzük felvonulásukat. Nem lett volna köszönet benne, ha méltányolják kíváncsiságunkat! Megismétlődött volna a géppuskázás vérfagyasztó győri felvonása! Hát eny*nyit tanultunk csak a magunk kárán? Legyen szabad itt megjegyeznem azt, hogy legalább öt helyről figyelik a város közönségének viselkedését a veszélyes időben. És ahogy" a figyelő őrszemek rátafáinak az el nem sötétített ablakra a sötét éjjeleken, éppen úgy, vágy még jobban meglátják az őrködő szemek a fegyelmezetlen embereket nappal! Ne kívánják azt; hogy gorombán vagy erőszakkal kényszerítsenek bárkit is arra, hogy a nemzet és családja szempontjából értékes életét megvédje. Mert erre is sor kerülhet! Befejezésül még valamit! Most olvasom az újságban, hogy egy erdélyi városból internáltak egy

1 »jólértesültet«, aki megjövendölte, hogy mikor bombázzák az illető várost. Ugy hallottam, hogy a pápai április 17—18-i bombázás hírei is ilyen »jólértesültektől« származott. És bár utóbb már 21-re tolták ki a határidőt, még a mai napig nem történt semmi. Tisztelettel bejelentem, hogy az ilyen »jólértesültek« vagy jóíértesültek, de akkor idegen, tilos rádiót hallgatnak; vagy rémhírterjesztők és az ilyenek óvakodjanak tőjem. Mind a két eset olyan természetű, hogy velem végzett baráti sétájuk a rendőrségen ér véget! Ilyen hírekkel egy varos békéjét megbolygatni hazaárulás! Azoknak pedig nincs hely hazánkban ! Minden pápai jóakarója. 620 pengő a bombakárosultak javára Mielőtt a belügyminiszter engedélyezte volna az országos adománygyűjtést a bombakárosultak javára, lapunk már megindította a gyűjtést. Mult heti rövid felhívásunkra eddig 620 P érkezett be Kiadóhivatalunkba, amelyet már el juttattunk illetékes helyére. Amikor nagy hálával nyugtázzuk az első adományozók nevét, ama reményünknek adunk kifejezést, hogy még sokan lesznek Kedves Olvasóink között olyanok, akiklapunk közvetítésével sietnek bombakárosult magyar testvéreink megsegítésére. Az eddig beérkezett adományok: »Pápa és Vidéke« szeresztősége és kiadóhivatala 100 P, Bakos Sándor 100 P, Pintér János 100 P, Bencések 320 P. Dr. Buda István vármegyénk űj főispánja Fájó szívvel búcsúzunk dr. Mesterházy Ferenc főispánunktól, aki közel hat évig volt vármegyénk főispánja. Uri egyéniségére, kivételt nem ismerő kedvességére, lelkes, gondos ügy buzgóságára sokáig emlékezni fogunk. Tudjuk, hogy már régóta több ialkalommal is meg akart válni családi okok miatt magas megbízatásától, de vármegyénk közönségével ismételt kérésére tovább vállalta a felelősségteljes, egész embert kívánó előkelő őrhelyet. Amidőn fájó szívvel búcsúzunk dr. Mesterházy Ferenctől, szeretettel köszöntjük dr. Buda István járási főszolgabírót, akit a belügyminiszter a napokban nevezett ki vármegyénk új főispánjává és működésére a Mindenható áldását kérjük. Kisasszony, asszony... — Levelesládánkból. — Kedves Főszerkesztő Úr! Ma, amikor az átalakulások, átszervezések, új rendszerek korszakát éljük, időszerűnek tartom, hogy rámutassak arra is, hogy vannak bizonyos fogalmak, amiket eddig helytelenül értelmeztünk. Ilyen a leányság és asszonyiság fogalma. Pedig ha ezt helyesen fognók fel, sok. em'ber indokolt zavarán segíthetnénk. Analizáljuk a dolgokat. Szerintem az asszony fogalma a nő fogalmával azonos gyűjtőfogalom. Ezt alátámasztja az, mikor a leánynak azt mondjuk: kisasszony. Tehát: asszony. De szerintem a »kis« jelző semmi esetre sem lehet a leányság jelzője, csak a fiatalság jelzője lehet. A fiatalság pedig tovaszáll és ha nem megy férjhez a nő a harmincas, negyvenes, ötvenes években, indokolt elhagyni a fiatalság jelzőjét és megmarad a komolyabb gyűjtőfogalom : az asszony. Ha belégondolok, hogy hány verejtékező és dadogó embert kellett már a zararából kisegíteni), mert nem tudták, hogy hogyan szólítsanak meg. Félreértés elkerülése végett ki kell hangsúlyoznom, hogy nem akarom magunkat a férjes asszonyokkal egy kalap alá vonni, de hiszen azok külön ki vannak emelve a nevükkel, mint X. Y.-né. Ezzel párhuzamosan a leány szintén a nevével jelzi, hogy nem férjes asszony. Tagadhatatlan, hogy az első helyet a férjes asszony, az anya foglalja el, ha az a hivatásának a magaslatán áll, de ezzel szemben hány egyedülálló nő van, csak itt Pápán is, aki a táradalomnak hasznos tagja ... értékesebb tagja, mint sok férjes asszony, aki nem áll a hivatásának a magaslatán. Az asszony fogalma mellett a »kis« jelző a fiatalságé, a középkorú nő: »asszony«, az őszbecsavarodott matróna pedig: »nagyaszszony«, aki megérdemli azt, éppen azért, mert nem volt mellette az életben férfitámasz, hogy megkülönböztessék a 16 esztendős kisasszonyoktól. A középkorú nő lehet: igazgatónőasszony, titkárasszony, tanítóasszony, óvónőasszony stb. Az angyal is úgy üdvözölte a Szent Szüzet: »Áldott vagy Te az asszonyok között«. — Tehát a nők között, mert Mária leány volt és leány is maradt.