Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-04-23 / 17. szám

2 1944. április 23, vasárnap légnyomás hatása. Az ö előadásának tanul­sága : repeszek, épületrészek, géppuskatűz (Győrött a halálesetek és sebesülések leg­nagyobb részének ez volt az oka) ellen csak az óvóhely véd meg. Csillag Antal m. kir. rendőr-főfelügyelő a győri támadás anyagi és személyi veszte­ségeit ismertette. Hirdessen a „Pápa és üidéür-tun Az ipari gépek kis javítással majdnem teljes számban újból üzembe helyezhetők. Az előadások után szigorú utasítást adtak a légó-körzetvezetőknek, hogy légitá­madás alkalmával kíméletlenül mindenkit óvóhelyre kell küldeni. Ahol lehetséges, szük­ség-árokóvóhelyeket kell sürgősen készíteni. Az elsötétítést pontosan végre kell hajtani! A közönségre saját jólfelfogott érdeké­ben hármas kötelesség háramlik: engedel­meskedni, óvóhelyre menni s egymáson segí­teni ! (—) tanában Pápán kelengey-akció«. azt hallja, hogy »baba­Kis riport a baba-kelengyéről A főplébánia egyházközségi irodájá­ban a katolikus akció szociális szakosz­tályának vezető hölgyei megbeszélésüket tartják, lévén kedd délután. Odakint ké­szílgeti már a tavaszt a törekvő, munkás napsugár. Idebent-, pedig a munkás, szo­ciális lelkesültség színesíti az arcokat. Se­gélyre szoruló szegény családok neve röp­pen fel itt is, ott is. Kiutalt segélyek számlái hevernek az asztalon, nemsokára majd szé­pen odasorakoznak a pénztáros duzzadt száinlacsomóilioz. L(ítogalók papírcsom agok kai. De lám, kopogtatnak. Nyílik az ajtó, megjelenik két hölgy, mindegyiküknél kis pufók papírcsomag a retikül mellett. A lá­togatók ezt a szót mondják: babakelengve­gyüjtéS. A szociális hölgyek örömmel kö­szöntik az új adományokat s a kibontott csomagocskák odakerülnek a már betolyt szépszámú babaholmik közé. De nemcsak valódi babaholmit fogadnak szívesen, min- j denféle fehérneműt nagyszerűen fel tud­nak használni. A kedves olvasónak most meg kell magyaráznunk, miről is van itt szó tulajdonképpen. Nos, vándor baba­kelengye akcióról. A mai borzalmas világ viharban, sok csúf félelem és gond közt, itt is, ott is kigyúlnak a jövő reménycsil­lagai: a csillogó babaszemek. Az élet él: ezer halál után, romok közül frissen tör elő. A koratavaszi fénybe belenevetnek a érkező emberbimbóeskák s ők még nem tudják, hogy Isten napsugarát bánat, vér, füst, korom fertőzi meg ezen az új tavaszon. Ez a fentebb megnevezett akció őértük indult, a szegénysorsú szülőkhöz ér­kező kisbabákért, akiknek egyáltalán nem, vagy csak nagyon szűkösen jut babakelen­gyére. Mihelyt a gyűjtés odáijg ér, hogy szép, kerekded kis kelengyéket össze tu­dunk álltiani, a hozott anyagokból össze­válogatni, vagy a kapott anyagokból fel­dolgozni, rögtön megindulnak a vándorló kelengyék, hogy szegény házaspárok ottho­niban szeretettel körülöleljék a rózsaszín babatestecskéket. S amikor a drága, tehe­tetlen apróság már majd kinő a gyerek­cipőből, — akarom mondani, a babakelen­gyéből — a ruhácskák rendbeszedve, új babusgatásra indulnak. Kedves olvasóm, így tessék érteni a dolgot, ha valahol mos­Pince és bór kezelésben teljes jártasággai biró egyént FELVESZEK. Cím a kiadóban. A babakelengye-gyiijtést országosan kezdte megi a 'Katolikus Akció. Minden magyar szívű és szociális lelkű ember csak tapsojni tud a gyönyörű gon­dolatnak. A pápai katolikus akció azonban csak Pápa számára indította el a gyűjtést. A cél tehát az, hogy szegény pápai házas­párokat segítsünk. Ismételjük, hogy minden ruhaanyagot fel tudunk használni, nem­csak kimondottan baba-holmit. Manapság találékonynak kell lenni. A megindult akció el nem sorvadhat, ez szégyen volna. Höl­gyeim, nagyon kérem, szíveskedjenek az elfelejtett fiókzúgokat kikutatni, meglátják, mennyi minden akad még ott, aminek a szegény pápai babácskák kapálózó, édes jkacsokkal örvendeznelr majd. A gyűjtés piódja a következő: minden kedden és pénteken délután fél négytől ötig a katoli­kus akció vezető hölgyei, vitéz Kunt I.ás/Ióné és Horváth Máténé, a főplébánia egyházközségi irodájában átveszik a fel­ajánlott ruhaanyagot. Szerdán délután pe­dig a zárdában. Hölgyeim, Pápa jószívű asszonyai, fel a kedves munkára! Remélem, minden fen­tebb kijelölt délután sok kis papírcsomag fut be az akció központjába. ígérem, hogy az első kisbaba felöltöztetését és hálás gő­gicselését külön riportban fogom Önökkel közölni. (1L /. kpl.) Erdélyi képek dunántúli szemmel A cikkírót innen Dunántúlról a fölszabadulás után helyezték Erdélybe. Termé­szetes, hogy a dunántúli ember ott is mindent dunántúli szemmel nézett. Két évi erdélyi szolgálat után a dunántúli sziv hazamozdult: a pápai tanítóképzőhöz kérte magát. Most rövid képekben számol be erdélyi emlékeiről. Érdekesek ezek a képek és meggondolkoztatók; olvassuk figyelő és tanulnivágyó magyar szívvel. 4. Tréfás székelyek. Aki ismeri a székelyt, tudja, hogy tré­fás, érdeklődésre hajlamos, vidám kedélyű, furfangos észjárású. Közmondásos ma már ez a székely lelkiség. Aki olvasta Nyirő József, de mindinkább Tamási Áron köny­veit széles e hazában, az bizonnyal sokat derül azokon a kedves humorú beszélgeté­seken, amit egy-egy székely sorsostársával csapott. S aki lejő ide Erdélybe, hát itt'lépten­nyomon ugyanazt tapasztalja. Még a leg­keserűbb pillanataiban is talál a székely humort, s így vidítja saját magát. Azt be­szélik, hogy az elszakítás után 1920-ban, mikor világos lett, hogy egész Erdélyt Ro­mánia kapja, az egyik öreg székelv meg­csóválja ősz üstökét, s így sóhajt: — Hát, hogy vitézül harcoltunk, azt tudtam, de hogy ennyire vitézül harcol­Gtndolj légitámadástól sújtott magyar testvéreinkre! Juttasd el adományaidat Kiadóhivatalunkba! tunk volna, hogy egész Romániát hozzánk csatolják, azt még sem hittem. Mondom, lépten-nyomon székely vi­dámságot talál itt az ember: —Bemegyek még az őszön csak ide a szomszédba" egy ékszerészhez. — Mivel szolgálhatok, instállom? — Vagy egy óra kéne — mondom. — Az van. — No, akkor adjon egvet. — Csak? — örülök, ha arra is lesz pénzem. Végre kiválasztok egy svájci karórát. — Az ára? — Rajt van. 125 pengő 64 fillér.' — Az sok. — Nem lehet engedni. — Hát legalább azt a 64 fillért el­engedi-e? — Nem lehet instállom azt se. — Pedig az jó lenne a fiaimnak cu­korra. — Jó lesz instállom az enyémek­nek is. -- Hát aztán magának hány van? — Nekem-e? — Igen. Magának. — Nekem? Kettő. — De nekem négy — duplázok reá. — De az enyémek rosszabbak — rep­likáz az ékszerész. Megadtam magam. Úgy sem volt igaza. Be is vallom. Mondom; jó — le­gyen a magáé a 6-1 fillér, mert bizony nékem, sajnos, nem négy, de egy fiam sincs — Isten megtagadta tőlem a ma­gam gyermeke örömét. De furdalt a kíváncsiság s megkér­deztem mégegyszer. — No és magának hány van? Mosolyogva felel: — Hát bizony nekem sincs egv se. Szóval ez csak amolyan székelves já­ték volt a szavakkal. Vídámodás ebben a keserű világban. Elmesport. • » » Most nemrégiben meg bemegyek egy hőmérőt venni. Kegyetlen hidegek voltak, hát legalább tudni akartam, mint illik tázni. Megelégedését szolgálja egy művészi fénykép a IURCZAGI műteremből. 1 Olcsó igazolványképek! Folokópia készítés! | Kossuth L. u. 32- (fl postával szimben) Van ugyan minden patika ajtaján egy ir­datlan nagy reklám-hőmérő, de az ahány a patika, annyit mutat. Van olyan is köztük, amelyik már megúnta az örökös szaladgá­lást, hát megállt a mínusz 7-en s azt mu­tatja furton-furt. Van olyan is, amelyik meg nem tudván pluszt mutasson vagy mí­nuszt, hát megosztja magát és kétfelé sza­lad,, s így mutat hideget, meleget is. Kinek mi kell. — Hát én is valami ilyesefajta hő­mérőt szerettem volna venni. Mondom is az optikusnak: — Ne, nézze-e, nekem hőmérő kellene, de olyan, amelyik a melegből mindig kettő­Harcoló testvéreinket segítjük, ha kül­deményeinket vöröskeresztbélyeggel bér­mentesítjük. vei Ifibbet, a hidegből néggvel kevesebbet mutat. S itt jön a székely talentum. Nem 'ijed meg a kereskedő, néni mondja fanyar arc­cal, hogy »uraságod viccelni tetszik«, ha­nem leakaszt a szegről egvet és halálos ko­molyan nyújtja: — Ez éppen olyan. Hát persze, hogy megvettem. Mikor megvolt a vásár, jóízűen mo­solyogtunk mind a ketten. — Uraságod úgye székely? — kérdi az optikus. — Nem; dunántúli vagyok. Van valami hasonlóság a dunán­túli és a székely ember között — mondja. Igaza van. Ha visszagondolok balatonmel­léki magyarjaimra, vagy a Dunántúlra bár­hova, s a víg szüreteket, disznótárokat, bú­csúkat, a vidám tréfálkozásokat, érődéseket, is azt Tibor. ártatlan ugratásokat idézem — en mondom. Fonay VALAMIT A VÁRKERTRŐL Közel hét éve, hogy a pápai Esterházy­kastély kertjét a nyilvánosság elől elzár­ták és ezzel úgyszólván az egyetlen lehető­ségtől fosztották meg a pápai közönséget attól, hogy jó levegőhöz és a napi munka utáni sétának szabadban, fák között való el­töltéséhez jusson. • Úgy hiszem, hogy régi és sokak által óhajtott kívánságnak teszek eleget, na ezt a közönség részére fájó pontot a felszínre hozom. Mert mi is a helyzet? Nem tudni, mi okból, a kert annak idején bezáratott és az néhány őz és- páva birodalmává tétetett, mely utóbbiakat csupán azért tartják, hogy kárörvendő, rikácsoló hangjukkal mindig eszünkbe juttassák a kirekesztésünket. A múltév folyamán a kastély földszint­jén honvédüdülőt létesítettek, nagyon he­lyesen és eliliez tartozik a belsökert, me­lyet a Bakonyér határol. Tehát a hős hon­dek pihenését és üdülését bizonyára nem zavarná, ha a park másik, nagyobbik ré­szét a közönség részére megnyitnák. — Rengeteg keresztény magyar kisgyermek (egészségének tenne igen jót az ilyen ózon­dús levegőjű park és bizony sok üdülő honvéd figyelné mosolygó szívvel a gyer­mekek haneurozását, amelyek talán az ö kis csemetéjük pirospozsgás kis arcocskáját. juttatnák eszükbe. Mi hát az oka ennek az elzárkózotts'íg­nak. ígérjük, hogy csupán az utakat hasz­náljuk a szükséges napi séta elvégzésére, sőt, mi leszünk azok, akik a rendbontókat, növényeket, fákat bántókat figyelmeztetjük. A belépődíjat is szívesen megtizetjük, csak látnák be, hogy egy 25.000 lakosú vá­ros közönsége elől «em lehet elzárni a jó levegő elérésének egyetlen lehetőségéi, mért Ui á szociális gondolkodás tökéletes hiányát jelentené, amit viszont nem akarunk feltéte­lezni az illetékesekről. Akarjuk hinni, hogy most a tavasz kez­detén, mikor a természet pompázásában gyönyörködhetnénk, rövidesen megnyílnak az immár 7 éve elzárt várkert kapui és a nemzet életében is új, friss tavaszi áram­lás erejét fokozzák és viszik tovább az igaz beteljesülésig azok a kis magyarok, lakik oly szerencsések lesznek, hogy már gyer­mekkoruk óta szívták magukba a várkert jó levegőjével a jobb magyar jövő erejét. tgy várkertből kirekesztett pápa: Móritz 5ándor képkiállítása Cellben Húsvét vasárnapján zsúfolásig meg­telt a cellaömölki községháza tágas tanács­terme. Körül a falakon két sorban 66 víz­festmény, pasztell, tollrajz mosolyog a láto­gatókra. Ízléses katalógus adja meg hozzá az irányítást. Délben dr. Jósa László egyetemi m. tanár mond megnyitó szavakat, méltatva a művész munkájának jelentőségét: az örök emberi értékek ápolását — ami különösen ilyen háborús időben értékes. Aztán A. Tóth Sándor szavaira figyel a közönség, aki egyórás tárlatvezetésében mutatja be Móritz Sándort munkáin keresztül, lájkepek, arc­Póstaküldemények bérmentesítésére használjunk vöröskeresztbélyegeket! képek, csendéletek tanúskodnak arról a bé­kés szemlélődő irányról, amit a katalógus előszava lírai természeti átásnak nevez. Nem véletlen tehát, hogy a Képzőművészeti Fő­iskolán Szőnyi Istvánt választotta Móritz mesterének. Szőnyi a vezéralakja ennek a franciás lírai felfogásnak, amelyik az ola­szos epikus beállítottsággal szemben a leg­erősebben jellemzi a hazai festőmüvészi életet. Ezek a munkák azonban, amik most kiállításra kerültek, még a kollégiumban ta­nultakról tanúskodnak, s csak elvétve akad köztük fői^ko'ai darab — mint a »Téli temp­lomozók"- temperaképe, amelyik méltán vonja magára a látogatók figyelmét. A ki­állítás ilyen módon az eddigi eredményeken át mutatja be Móritzot. Ez az eredmény pe­dig rég túl van a szárnypróbálgatásokon, amiket a középiskolai évvégi rajzkiállítások mutattak be évről-évre a pápai közönség­nek. Cellben azonban még nem állított ki eddig a fiatal művész, pedig az érdeklődés mina nagyobb mértékben fordult feléje s a község havi 100 pengős ösztöndíjjal is tá­mogatja. Így a bemutatkozó kiállítás a leg­szerencsésebb időpontban történt, mikor a főiskolai tanulmányok küszöbén számadást jelent az eddig megtett útról. Hogy ez az út tovább hová vezet, azt csak a jó Isten tudhatja, de ahol az eddigi eredmények ilyen nívón mozognak, bízvást tekinthetünk­a jövő felé. > Celldömölk büszke lehet fiára. Mi pe­dig örömmel láttuk, hogy Móritz Sándor a miénk is. A kiállított képek egész sora pá­pai magántulajdon s a témák között se hiányzik városunk képe s a pápaiakat ábrá­zoló portrék. Egy pár jó igásló eiadó, vagy munkára kiadó. Érdek, lehet Vas Gyula és Társa Kft. Pápa, Szent István út 26. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom