Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-01-09 / 2. szám

Pipa, 1944 fanoár 9., wsftmp ~>ÁPÁ ÉS YIBÉKEi MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14'40P, negyedévre 3*60 P. KERESZTÍNY P01ITIKII HETILAP. Felelős szerkesztő: Kerényi Olaff Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u, 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Inter armci silent musae... Inter arrna. Silent musa moiidták a régiek. Háborúbai nak f múzsák;) Hz nem egeszei Azl mondják, a legtöbb gyermek, ha sötét szobán kell áthaladnia, énekel, a saját maga bátorítására. Úgy állunk ennek az új esztendőnek küszöbén, mint a gyermek a sötét szoba ajtajában. Be kell lépnünk, pedig ismeretlen, sötét szörnyek lesnek ránk minden sarokból. Vájjon mivel bátorítjuk magunkat? Tudunk-e szépséget, dalt magunkkal vinni, vagy úgy botorkálunk tovább, ahogy ezt tettük az óév félhomályában?!Mert botorkáltunk, botorkáltál, szegény Felebarátom! Te, akit még megkímélt a bomba >és a halál, aki a háborúból még csak az anyaghiányt és a műrostokat érzed: és mégis, mintha mélyen, valami lelki óvóhelyen járnál — elmerülve a' cukor- és szappanjegyek világában. Arról szerelnék most néhány szót mondani. hogy mégis csak jobb lenne megkeresned a dall. amellyel átmenj a sötét szobán musae ...« így. Háborúban hallgat\szen. — legalább is nem ágy — igaz. A mondás igv volna helyesebb: háborúban sírnak a múzsák. De nemcsak a harcot siratják, nemcsak az embermilliók pusztulását. A harcnak megvan a maga fenséges heroizmusa, és ami fenséges, ami hősies, az mindig művészi is egy kicsit. A narc az emberiség fájdalmas végzete: semmi ezen a földön harc nélkül. — legyen az véres, vagy vértelen, — nem születik A háború, az emberiség litáni lendülete, melyből új világot hoz létre. Nem. a múzsák nem ezt a hatalmas arányú újjászületést siratják. Csupán ennek részleteit: emberek és műemlékek pusztulását. S a kettő majdnem egy: az ember a Teremtő remeke, a műemlék az emberé. De mindkettő az isteni szellem hordozója. De. bár tragikus ez a pusztulás, a múzsákat mégsem némítja el, az új művek legjobb dajkája a szenvedés. S a pusztulás nem is végzetes: hiába pusztult el a San Lorenzo, és a kölni dóm. az alkotó szellem, mely létrehozta, él kódexekben, zenében, kövekben és festményekben. A középkori ember csak néhány torzót ásott ki Itália földjeiből. rémült • csodálkozással nézte, és ebből a pillantásból született meg a renaissance. Talán ez a háború is hagy néhány lorzót. és abból is biztosan felébred egyszer egy neo-Európa. Nem ezért fullad hát könnybe a múzsák Inmgja. Intei arraa. silent musae.. Hál miért akkor? Miattunk. Nem akarok aktuális jelenségeket ostorozni. Csak úgy tapasztaltam, — lehet, és adja Isten! hogy tévedjek. — hogy kevésbbé vagyunk kultúremberek, mint régen. Siratjuk a pusztuló európai kultúrát, de nem kíséreljük meg, hogy teleszívjuk magunkat vele: ha minden izében elpusztul, bennünk éljen tovább! Ha körülnézünk a fővárosban, első percre .nem tűnik szemünkbe ez a lény. A színházak pénztára előtt hoszszabb sor áll, mint a péküzletek előtt, a könyvkirakatokban sok az új kiadvány, s a hangversenytermek, tárlalok sem üresek. És mégis... Sok az újgazdag, akinek irodalom, művészet csak luxus, melyből illik bizonyos adagot fogyasztani. (Panem et ciroenses!) S az igazi műélvező? Elmegy színházba, rádiót hallgat olvas, de ha a rohanó élet forgatagában találkozik egy másik kul túremberrel, mégis csak a tojás, dohány, textilproblémákat tárgyalja meg vele. Mindez érthető, menthető, különösen. ha fővárosi emberről van szó. De nézzük csak a vidéket, ahol lényegesen jobb a helyzet! A vidéki ember nem azon kesereg, ami nincs, hanem ami nem lesz. Pesthez viszonyítva emlékeztet ez a világ a régi századok kedélyes, disznóóléses életére, melyben a mindennapok küzdelmének éltek csendesen az emberek... Ilyenféle világra mondta nyugodtan lelkétől űzött vándorlásaiban Csokonai: »Az is bolond, aki poéta lesz Magyarországon«. •• Nem akarok ostorozni... Mindez ina termesze les és érthető. Békében bű^i voina

t de rria csak hiba. De mégis ros.4z. Ár,. És nem a művészetnek, nem a szépségnek árt. Neked árt szegény Magyar Testvérein, aki gondokkal teszed tönkre az életedet. Hiába búslakodsz fejadagjaid kis terjedelmén, attól azok nem nőnek meg. csak a fontosságuk. Mert mind'en gondolat kitágítja a probléma dimenzióit, óriássá növeszti azt. Amire nem gondolunk, kiesik tudatunkból, megszűnik számunkra. A mai ember beteg. A különböző hiányoík, s a jövő rémképei gyötrik. Ki tudja, meddig élsz, szegény Felebarátom? Ki tudja, nem temet-e holnap házad

1 romjai alá egy bom'ba, s fontos neked

1, hogy akkor jól vagy rosszul táplált testtel termékenyíted az anyaföldet? Mi marad meg belőled akkor, ha a gondok és a test megszűnnek^ s lelked magasabb tartalommal nem töltötted meg? És amig élsz. miért feketítetted be ezt az életet gondokkal és egyéb »feketékkel«, ha megszépítheted a legfehérebb csillogással, az emberiség legnagyobb ajándékával, mely Isten teremtő erejének szikrája, és lehozza nekünk az égből a Szépet?! Nem arra biztatlak gondterhelt embertársam, ha egyáltalán volt türelmed mindezt végig olvasni, hogy műpártoló légy. A Szépnek, a művészetnek nincs szüksége rád. Önmagában is megáll. De nincs 'Part pour Fart sem. Nem önmagáért van, hanem érted. Hogy megtöltse fénnyel a te fekete napjaidat. Minél feketébbek, annál több fénnyel. Talán csak holnapig élsz, de addig boldog vagy, mert a könyv, a zene, a kép nem fejadagra jár. Halhatatlan lelked halhatatlan tartalommal töltöd meg, hogy ne úgy szálljon ég felé, mint egy üres boríték, melyből elégették a levelet ... Én hiszek benne, hogy minden művészet megszépíti az életet. A napokban olvastam valahol, hogy a legelvetemültebb gonosztevő is megjavulna, ha megmutatnák neki Pietaját, és rávezetnék annak szépségeire. Ez talán túlzás, de sok igazság van benne. Mindenesetre helyes volna, ha a hentes-, és más üzletek előtt sorbanálló elégedfellenkedő tömeg előtt a rendőr a Toldit, vagy pl. Petőfit olvasná. Talán fantasztikus ötlet ez, talán csak utópia, mely eleinte nem vezetne eredményre, de mégsem ártana megpróbálni. Elérnénk azt, hogy olyan csend és türelem uralkodnék minden üzlet előtt, hogy a tulajdonos jönne ki időnként: »Szíveskedj ék már befáradni valaki!« Inter arma, non silent musae! A múzsák szólnak, de könnytől fátyolos hangon, mert kevesen hallgatják őket. Próbáld meg magyar testvérem átkapcsolni az érdeklődési körödet a gyomrodról a fejedre, a szellemedre! Lehet, hogy kemény önnevelés kell hozzá, de megéri. Gondolj a fronton küzdő katonákra, kik könyveket, újságokat kérA mi szociális feladatunk csak az lehet, hogy összefogjuk a magyar társadalmat, a széthulló és egyéni érdek után szaladó embereket. Éppen ez az, amit egy kormány magára hagyva nem tud megteremteni. Ezt a munkát mindazoknak kell elvégezniük, akik a nemzet élén járnak. * * * Csak az tartozik a nemzethez, aki a nemzeti feladatokat vállalja. TELEKI PÁL gróf. tekl ök a veszély óráiban is erre gondoltak, mert a hősiesség és szépség testvérek. Emelkedj te is erre a magaslatra, anoi ez a két testvér találkozik. És űzd el a gondjaidat. Ilyen lélekkel, dallal és fénnyel indulj el az új esztendő sötét szobájába, mint egy nagy gyermek, kinek őrangyal fogja a kezét... BozÓLiy Éva. Pápai művészek Pesten Istenes-Iscserekov '?Yndrás ís Aj Tóth Sándíor eredményes győri szerep lés után — amit vásárlások is megpecsételtek— Pesten állítanak ki. A Műbarát előkelő helységében »Négy dunántúli festő* sorában Istenes 21, A. Tóth 24 munkája került falra, Gallyas Frigyes (Győr) 15 és Csehi Nándor (Pécs) 24 képe mellett. A január 1-i megnyitásra az országos irodalmi és művészeti tanács elnöke: Tasnádi Nagy András s a Szépművészeti Múzeum főigazgatója: Csánky Dénes is megjelentek. Érdeklődéssd nézték végig az anyagot, amit valószínűleg állami vásárlások fognak követni. Azután A. Tóth Sándor üdvözölte a megjelenteket s vázolta a vidéki rajztanárság fáradságos munkáját a művészeti kultúra érdekében. Kérte, hogy a fővárosi giccskereskedők izlésromboló kirándulásainak ellensúlyozására a Szépművészeti Múzeum rendezzen kiállítást Pápán. Csánky Dénes főigazgató teljes készséggel megígérte, hogy akár már húsvétkor eleget tesz a kérésnek s személyesen is lejön. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, Hamuth János polgármester már megtette az első lépéseket a terv megvalósítása felé. Tasnádi Nagy András a •Giccstárlat Pápán<: sajtóperéről kért közelebbi információkat s megigérle, hogy a tanács szívesen küld szakértőket a cikkben, foglalt s általa is ismert állitások igazolására. örömmel látjuk, hogy művészeink fővárosi szereplésükkel nemcsak saját művészi hírnevüket öregbítik, hanem városunk művészi művelődését is eredményesen munkálják. A kiállításra különben még visszatérünk. Magyar sebesültek Bécsben Képek egy német hajikórház éleiéből,, ahol magyar Innvédsket gyógyítanak Valamikor ismertnevü szálloda volt ez a katonai segédkórházzá átalakított hatalmas épület a bécsi Collegium Hungaricum közelében, szemben a Bécsi Vásár palotájával. Mely utóbbi viszont egykor császári istálló volt és a magyar nemesi gárda lovainak is hajlékot adott. A keleti hadszintéren megsebesült magyar honvédek egy része került ide (és több más német hadikórházba is) olyan frontszakaszokról, ahol németekkel együtt harcoltak közös ellenségünk: a bolsevizmus ellen. A német sebesült szállító osztagok természetesen nem tettek különbséget a magyar és a német bajtárs között és így egy-egy szállítmánnyal magyar fiúk is kerültek a város szivében fekvő segéd kórházba. A honvéd főparancsnokság egészségügyi osztálya azután összekötő szervet léteMi chelang$k*»4 sített-a-jnagyar fiúk gyámolítására. De lásAfiA 39 RIXÍ

r suk csak hogyan is él itt a sebesült magyar honvéd a német sógor vendégeként... ? Az ezredorvos sakkozik Amikor minden bejelentés nélkül betoppanunk a kórházszobába, az egyik baka ágyán érdekes csendélet tárul szemünk elé: két sebesült honvéd, egy sakktábla és a német ezredesi vállpánt a hozzátartozó széles háttal zavar meg egy pillanatra. A csend egészen misztikus, kórházi látogatásra beállított nesznélküli léptünk szinte zavaróan hangosnak tetszik... A kórház parancsnoka, az ezredes-orvos úr sakkozik az egyik parasztfiúval és az éleseszü büszke magyar legény kemény munkára szorítja az akadémikus pallérozott agyát. Megkapó kép, mélységes bizonyítéka fajtánk értékének és külföldön való megbecsülésének.