Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-05 / 10. szám

41. evtolpíii. 10. szám. Pápa, 1944 március 5., vitám* >ÁPÁ ÉS YIDEKEi MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14 40P, negyedévre 3-60 P. KERESZTÉNY mifUdl HETILAP. F lelős szerkesztő: Korányi Olaf Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. •HHB , V lí ' ' A —- — 1 ­„Olyan államfő kell, aki hatalom és erő „ii Huszonnégy évvel ezelőtt nagyszerű napjai voltak a magyar nemzetgyűlésnek. Február hónapban több ülésen tárgyalták az alkotmányosság helyreállításáról és az államfő megválasztásáról szóló törvényja­vaslatot. Február 26-án mondotta Prohász­ka Ottokár, Székesfehérvár szentéletü püspöke a törvényjavaslat vitájában: »Ne­kem olyan államférfi kell, aki nem lárva, nem álarc, olyan államfő kell, aki hatalom és erő . . . Igen, nem kívánhatunk jobbat Magyarországnak, mint egy erős kormány­zót, olyan Hunyadi János-féle kormányzót.' Március 1-én azután a nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg legendás' főve­zérét választotta meg. Horthy Miklós olyan kormányzó lett, amilyet Prohászka kívánt: aki hatalom és erő. S szegény nemzetünk, amely a lelkiis­meretlen kalandorok átkos uralma idején már szinte a sír szélén állott, felébredt. A hatalom, a bölcs kormányzás újra erőt ön­tött a sápadt lelkekbe s megmentette »vesz­ni indult Arpád-örökségét«. Hnszonnégy év távlatából tekintünk__ fef ma ősz Vezérünkre s ragaszkodó, hálás szívvel, bizakodó szeretettel ország-világ előtt valljuk fanatikus hittel: amint egy­szer megmentette nemzetünket, hisszük, hogy a mai nehéz megpróbáltatások köze­pette is szívós munkával, c nemzet iránt tan újított szeretetéve l kü zd hazánk boldo­gabb jövőjéért, s újabb étereszienílorc biz­tosítja Szent István országát, az ország­alapító szent király várva magyar népéneke életét. (—) Hangtalan bombázás! Régen, diákkorunkban, amikor nem készültünk s a tanár úr felhívott bennünket tegyük tel, történelemből, a nagy ta­nácstalanságban rendszerint így kezdtük a beszámolót: »... ha forgatjuk a történelem megsárgult lapjait...« A tanár úr ilyen­kor kétkedő mosollyal nyúlt a notesz után, hogy előre beírja a szekund át, mivel csal­hatatlanul tudta, hogy a delikvens lapjai »jelen pillanatban® annyira sárgák, hogy mukkot se tud róluk leolvasni. Ugorjunk előre az időben! A XXI. század első éveit írják az em­berek, s megint felszólítanak egy diákot, aki ugyancsak nem készült. A második vi­lágháború! — hangzik a tanár úr ajkáról s a diák nagyot nyel: »... ha forgatjuk a történelem elsárgult lapjait...« A XXI. szá­zad tanárja ugyanazt készül tenni, mint elődje: fanyar mosollval nyúl a notesz után... De ekkor váratlanul megszólal a diák. A második világháború legérdekesebb je­lensége a hangtalan bombázás volt! — kez­di élénken. A tanár úr felfigyel és nem tudja, mit kezdjen a notesszel. A második világháború befejezés előtti éveiben — foly­tatja a lelki egyenNúlyát visszanyert fiú, — a hadviselő felek között egy váratlan és ha­tásaiban egyelőre csak sejtett, titkos fegy­ver bukkant fel. Annyira titkos volt, hogy működését és pusztító eredményeit csak ke­vesen látták és az eddigi fegyverek hatásá­nak tulajdonították. Sokan egyenesen ta­gadták létezését. A tényleges harcosokat annyira lekötötte a modern harcászat bo­nyolultsága és a túlkombinált tűzfegyverek kezelése, hogy nem sokat törődtek vele. De mindenesetre szorongva gondoltak rá, mint eshetőségre. (A tanár úr mostmár figyel­mesen nézett a diákra és székén hátradőlve, kíváncsian leste szavait.) A hangtalan bomba, ez az új fegyver, főleg a polgári lakosság körében, tehát a hátországban robbant. Mivel fizikai kísérő jelensége (detonáció, tűz, rombadőlt házak, halottak, stb.) nem volt, az emberek elő­ször csak szomorúságot, magukrahagyatott­ságot éreztek; hangulatukat, lelküket nyo­masztotta valami. Kedvetlenül jártak-keltek, üres arccal fordultak el egymástól. A teg­nap még jóbarátok ma ellenséggé váltak, akik egymás mellett dolgoztak, kijelentet­ték, az együttműködésnek semmi értelme. Apák, fiúk állottak egymással szemben, ké­sőbb társadalmi csoportok, osztályok. — Az állandóan megújuló bombatámadásoknak később súlyosabb következményei is lettek. Egyes emberek, embercsoportok, osztá­lyok elvesztették józan önuralmukat és ért­hetetlen ágálásba kezdtek. A hátotszágok qgyes helyeiről, városaiból egymás után jöttek a jelentések az emberek érthetetlen magatartásáról. A kormányok ilyenkor bi­zottságokat küldtek ki az ügy részletes ki­vizsgálására. Ezek azonban rendszerint tehetetlenek­n«éc bizonyultak. Az újfajta bomba szerke­zetét, működését egyetlen fegyverszakértő sem tudta megmagyarázni. Végül a Dizott­sájj előtt jelentkezett egy meglehetősén roSpzul öltözött, fázós, éhes fiatalember, aki azt állította, hogy ismeri az új bombát. Ali a foglalkozása? kérdezte az elnök, ridegen. Költő és filozófus! —­mijeidta halkan a fiatalember. — Ezt azon­nal kitalálhattam volna! — dünnyögte az elnök. (A XX század közepe táján ugyanis a költők és filozófusok kivétel nélkül sová­nyan, éhesen, egyszóval szegényen éltek, haltak meg.) fis honnan ismeri ezt a bombát? kérdezte újból az elnök az egyáltalán nem fegyverszakértő külsejű, sápadt fiataleniDer­től. Az emberek lelkével foglalkozom, uram! kezdte a költő és filozófus s iezí a bomba az emberek lelkét támadja meg. Valami ördöngös robbanóanyag van benne, robbanáskor színtelen és szagtalan gázt, ködöt fejleszt, mely a/ agyat, lelket elno­mályosítja, sorvasztja, csüggeszti. A gáz fokozottabb beszívása a józan ész és ítélő­képesség teljes felbomlásával jár. A léleK­ből előretörnek az eddig féken tartott go­nosz erők. Elszabadulva, kegyetlen pusztí­tást végeznek. A társadalmi rendet és ösz­szetartást támadják meg. Ha a segítés ké­sőn érkezik, teljes sikerrel legyöngíti a lel­keket. Mi itt a segítség? - - kérdezte ko­moran az elnök. Üj mentő hadsereget kell szervezni! Azokat a vidékeket, embere­ket, illetve akiket ilyen támadás ért, azon­nal és legalaposabban elősegélyben kell ré­szesíteni. - Testileg, lelkileg egyaránt! ieiezt£ he a költő .filozófus és .otthagyta a bizottságot. Valóban így történt. Ha ilyen támadást jelentettek, azonnal elődübörögtek az új mentőhadsereg hadoszlopai. Az egyik osz­lop ruhát és élelmet vitt, amit az egész or­szág adott össze. A másik oszlopon felvi­lágosítók, papok, tanárok, tanítók, közéleti férfiak robogtak elő, és nyugodt szavakkal, bajtársias hangjukkal megnyugtatták a fel­dúlt lelkeket. Honvedeinli üzenne!;... A messze orosz földről üzenjük szü­leinknek, testvéreinknek, barátainknak -és ismerőseinknek, hogy szeretettel gondolunk rájuk. Jól vagyunk. Kérjük, hogy minél töb bet írjanak! Az E. 120. sz. tábori postáról: . Nagy Károly t. szkv. Horváth János honvéd, Kollát Ferenc honvéd, sz. tábori postáról: Bariska József orv. •il W llllill illMliüHM Az 0(>8. Létesítettek egy szervezetet, melynek »Bajtársi Szervezek nevet adtak. Ezeknek vezetői és segítői, (akik ön­ként ajánlották fel szolgálataikat) eljutot­tak a legelzártabb emberhez, családhoz is s anyagi, erkölcsi adományaikkal egy-kettőre helyreállították a kerülőúton megtámadott lélek egyensúlyát. — Anyagi segítség bő­ven állott rendelkezésükre, mert a >>Bajtársi Szervezethez« dőlt a pénz- és anyagi ado­mány. Az egész, ország úgy érezte, hogy a fronton küzdő és hősi halált is vállaló ka­tonák áldozatához képest az ő adománya szinte nevetségesen kevés... A xBajtársi Szervezek sikerrel és bol­dogan működött, az új mentőhadsereg sza­vát mindenki megértette. Te naiv! — nézett szeretettel a ta­nár a rajongó arcú'ifjúra, és szótlanul ki­ment a teremből. Sz. J. í) Nemzetvédelmi Mérnia záróünnepélye Szombaton este ért véget a Nemzet­védelmi Akadémia három hétig tartó előa­dássorozata. Az ünnepélyes külsőségek kö­zött lefolyt záróünnepélyen a közönség lel­kesen ünnepelte Magyarország Kormányzó­ját és dr. Antal István nemzetvédelmi pro­paganda minisztert, a város népszerű kép­viselőjét. Zsúfolt nézőtér előtt dr. Rédei Tibor igazgató nyitotta meg az utolsó előa­dást. Dr. Vida Vilmos, miniszteri biztos »Magyarország elleni ellenséges propagan­da hadjárat egy idegen ország fővárosá­ban« címmel tartott másfélórás értékes előadást. Világos és könnyen érthető ada­tokkal világított rá a románok gyűlöletére, akik mindent elkövetnek, hogy ártsanak a magyar ügynek. Történetírásuk hamisít­ványokból áll. A hamisítványokkal azt akar­ják bebizonyítani, hogy Erdély évszázado­kon keresztül az ő jogos földjük volt. Pél­dákat hozott fel a hallgatóságnak, hogy mi­képen dolgozik az ellenséges propaganda ellenünk. Vitéz dr. Simonfay-Lakatos László fő­városi tanár, akit már előző előadásokon hallottunk, nagy figyelemmel kísért előadá­sában az ellenséges propaganda-hadjáratról I tájékoztatta|a hallgatóságot. A háborús helyzetről szólva, kiemelte annak fontossá­gát, hogv ránknézve ez a háború akkor je­| lenthet sikert, ha helyünkön megtesszük előírt kötelességeinket. Ezután nemzeti hi­vatásunkról és történelmi jogainkról beszélt. Bognár István saját versét adta elő, nagy hatást érve el. Kitűnő előadásával meghó­dította a közönséget. Németh József apátplébános, a Nem­zetvédelmi Akadémia helyi elnöke mondott ezután köszönetet d'r. Antal István nemzet­védelmi-propaganda miniszternek, hogy a pápaiak számára lehetővé tette az Akadé­mia megrendezését. Kitörő lelkesedéssel, hosszan éljenezték a város képviselőjét. Majd kérte a jelenlevőket, hogy a mai sú­lyos, igen komoly időkben minden magyar­nak szent kötelességei vannak. Ezeket a kö­telességeket krisztusi hittel, Krisztus ke­resztfáját hordozva, tudjuk elvégezni és a bajokat elviselni. Dr. Rédei Tibor zárta be a Nemzetvé­delmi Akadémia háromhetes tanfolyamát. Hangsúlyozta, hogy az Akadémiának ket­tős célja volt. Az egyik nemzeti öntudatunk fokozása, a másik a társadalmi osztályok­nak közelebb hozása egymáshoz. Az igaz­gató ezután kiosztotta az okleveleket. Összesen 231 hallgató kapott okleve­let. Ebből 178 NMK. tag, 53 pedig a vá­ros más lakója közül került ki. Az 53 kö­zött volt iskolai igazgató, tanár, ügyvéd, apáca, pap, Máv. tisztviselő es altiszt, üze­mi és városi tisztviselők, orvos, iparos is. A 178 NMK. tag különböző üzemekből, il­letve foglalkozásból került ki. Van köztük dohánygyári, textilgyári, vegyipari, kubikus, köztisztasági, téglaipari, építőipari munkás. A 231 hallgató közül 138 férfi, 93 nő volt. M. J. ARA 30 FILLÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom