Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-02-27 / 9. szám

2 1944 február 27, vasárnap vezet. Egyszerű ágyak, szekrények és a dí- ' vány ügyes elrendezésben foglalják el a 1 helyet. A főhelyen szentkép függ. Az Isten Anyja jóságos arca tekint le a családra, ahol áldott a magyar élet és megbecsülik a Teremtő akaratát. Elsőáldozási képek láthatók még az alacsony falakon. hogyan él a 13 gyermekű család? Az otthon megtekintése alatt is beszélgetésünk a mai nehéz időkre terelődött. Hogyan lehet ma megélni ennyi gyerekkel? Nehezen és sok küzdéssel, szól az anya egyszerű válasza. Férjem asztalos segéd. Korcsmároséknál dolgozik. Reggeltől fogva munkahelyén van. örömmel fáradozik családjáért, Sanyi hadimunkás, Magdus vegyészeti gyárban dolgozik, Laci fiam már nős és a szövőgyárban keresi kenyerét. Senki nem támogat. Rokonaink is szegények. Mégis megvagyunk. Boldogok vagyunk, pedig nehéz ma az élet. Nenv zúgolódunk. Csak ruházatra és cipőre volna égetően szükségünk. f\ család büszkesége. Beszélgetésünk közben felébredt a •család Benjaminja, a kis Béluska. Édesanyja ölébe fogja és megsimogatja. Ez a legkedvesebb, szól boldog büszkeséggel. Büszke azonban katooa fiamra vagyok. Jelenleg Veszprémben van. A térképen azonnal meg is mutatják a gyerekek Veszprémet. Nemcsak én, hanem a gyerekek is örülnek katona bátyjuknak. Állandóan katonásdit játszanak. 9 fiú közül azt hiszem egy sem maradna itthon, örömmel lesznek katonák. Ismeretlen a betegség . Azt gondolná az ember, hogy ekkora családban a mai nehéz ruházkodás miatt egyik-másik gyerek meghűl és megbetegszik. Meglepődünk az édesanya szaván: Egészségünk igen jó. Patikára és orvosra nem költünk. A piros-pozsgás arcú gyereksereg egészséges és örvend az életnek. A magyar élet drága otthonában az Ür egészséggel áldja meg a népes családot. „Nem politizálunk. Várjuk azonban az igazság diadalát" — Mit szólnak a mostani helyzethez? — vetjük fel a kérdést. —r Mi nem politizálunk. Várjuk azonban igazságunk diadalát. Bözse minden héten meghozza a Szív újságot. Érdeklődve olvassuk. Más újság nekünk nem is kell. Újabban az Egyházközség Tudósítóját is megkapjuk. A háború eseményei nenr izgatnak bennünket. Hiszünk a háború szerencsés befejezésében. Kívánjuk a győzelmet. Ezért, ha kell, még meg is halnánk. Lelkünkben megrendülve hallgatjuk az egyszerű magyar anya lelkéből szóló szavait. Megszégyenülhetnének sokan, akikben kevés a lélek. Tizenhárom gyerme- , kes anya izzó, áldozatos lelke példát adóan ragyog. Áldott itt a magyar élet és töretlen az

1 ősi hit. Búcsúzáskor már az est sötét leple kezdett leszakadni. Telve élményekkel hagytuk el a magyar élet áldott otthonát. A kórusban dícsértessékkel köszöntő gyereksereg hangja mélyen lelkünkbe vésődött az otthon falai között elhangzó beszélgetésekkel. Gazdagabb lett hitünk. Vannak még helyek, ahol áldott a magyar élet. Vannak még fajtánkat becsülő otthonok, ahol sok a küzdés, de erős a hit és megható a lelkesedés. Molnár Istrún. A Ranolder-intéxet a katolikus Diákotthonokért A Ranolder-intézet f. hó 20-án a Jókai Színházban tartotta az országos Diákotthon mozgalom céljaira rendezett jótékonycélú előadását. A nagyszámú érdeklődő közönség teljesen megtöltötte a színház termét. Az ünnepi szónok Mell Imre A. C. titkár, érseki tanácsos, ki beszédében ismertette az országos Diákotthon mozgalmat, mely gyűjtésből akar létesíteni a szegénysorsú magyar tanuló és tanonc-ifjúság számára intern átusokat, ahol a szülői-otthon melegét érezhesse az idegenbe elkerült, tanulnivágyó keresztény magyar ifjúság. Nagy vonalaKban beszámolt a megindított gyűjtés eddigi eredményéről és lelket megindító példákkal, tüzes szavakkal buzdította a közönséget, hogy szívlelje meg a mozgalom nemes célját és fontosságát s a magyar ifjúság szeretete, a jövő nemzedék keresztény magyar szellemben való nevelése érdekében gyűjtést indítson. A közönség nagy megértéssel fogadta az if júság ügyét lelkén viselő szónok beszédét. A Ranolder-intézet tanítónőképző-líceum, polgári- és gyakorlóiskolájának vasárnapi matinéja az immár ötévé tartó keserű világégés mindszomorúbb napjainak egyhangúságát, sötétségét szakította meg és szépségével, bájával, napsugaras gyermekségével feledtette, hacsak pár órára is azt, ami fáj, ami sötét, ami szomorú, ami kétségbeejtő. Megtanultunk ebben a pár órában hinni a jövőben, hinni magyarságunk törhetetlenségében, hinni az ifjúság nagyszerűségében, hinni a magyar dal eggyékovácsoló erejében. Az első számként a tanítónőképző énekkara által előadott Molnár A.: »Mi az magyarnak lenni« c. karmü, brilliáns kidolgozásával lepett meg. A tökéletes dinamika, a pianók és pianisszimók csodás érzékeltetése, majd a forte erőteljes árama valóban kifejezte, mit jelent »magyarnak lenni«. Ügy hitte a hallgató, hogy ennél többet énekkarból kihozni nem lehet, s lám a később előadott Orlando di Lasso: »Visszhang« c. mű előadása bizonyította, hogy az énekkar a legnehezebb kórusok előadására is képes. Érdekes, s bizonnyal hálás kísérlet lett volna, ha e mű visszhangzó része a karzatról hallatszik. A polgáriiskolások énekkara Bárdos, Péter és Vásárhelyi kórusokkal szerepelt, melyeket nagy felkészültséggel és szabatos előadással igen szép sikerrel adott elő. Kedves és a legmélyebb szeretet-rejtekeket megmozgató volt a kis gyakorlóiskolások énekszáma. Az énekkarok együttes bemutatkozása a Berzsenyi-Kodály: »Eorr a világ« c. kánonnal csak fokozta csodálatunkat. A kánon nehéz s a karok mégis annyi precízséggel adták elő, hogy az visszatükrözte a mű minden szépségét és nagyszerűségét. A matiné tarka színpompáját a népi játékok adták. Itt a polgári-iskolások, líceum és gyakorlósok remekeltek. Külön dicséret és nagy elismerés illeti a két karvezető tanárnőt Batizfalvi Augusztina nővér, polg. isk. ig. és Szabó Mária tanítóképző-in t. tanárnőt. Az énekesek fegyelme, pontos és gyors felállása a karvezetők pedagógiai rátermettségéről tanúskodik. Látszik, hogy mindketten minden tehetségükkel, szakjaik szeretelével csüngenek az éneken. Az ünnepély zökkenő mentesen zajlott le, a rendezés pontos munkát végzett, — Czompó Laura V. é. tanítónő jelölt igen szellemesen konferált. Mindent egybevetve a nővérek szép munkát végeztek, olyan munkát, amelyet Pápa zenei és énekkari műveltségének és igényességének fokozására, kielégítésére többször is meg lehetne rendezni, más intézetek bevonásával, Éneklő Ifjúsági hangversenyek rendezésével. Fészek a viharban Rádiót! 2+1-es keveset használt jó hangú gyári rádiót fiBFeSKii. Cím: Soós András szabó-mester Eötvös-utca 24. sz. Elképedve néztem nemrég a városunkra szakadt dühöngő vihart. Alig néhány lélek lézengett az utcán: nekireszült az orkánnak, hogy viharon és az orkánon át eljusson — a fészekbe. Mindenki megbújt az otthon oltalmazó falai között, a család éles ölén. Emlékeim elszálltak idegen földre, a még nagyobb viharok hazájába, az Alpesek közé, hogy üzenetet hozzak onnét a magyar családnak ... * * » Hogy ezer méteren felül járunk, ez engem nem érdekel. A népet figyelem, a lelket és a családot. Nem is igen látom a remek alpesi tájat, mert éjtszakába hajlik az idő. A közeli kistemplom harangja megkondul: hívogat, mint az édesanya a gyerekét. Megindulok a harangszóra. Soha nem felejtem, amit ebben a kicsi alpesi templom ban láttam... Tele emberrel: férfiak és asszonyok felváltva imádkozzák a rózsa fűzért. A férfiak kezdik és vezetik az imát. Aztán szabadon mondják a litániát a Szent Szűzhöz. Érzem, hogy ez nem puszta hagyomány, szokás, hanem élet, hús és vér. A szóbeli ima befejeztével még itt marad a nép, apraja és nagyja, fiatalja és öregje: férfi és asszony tovább beszél Urával, Istenével, halkan, csöndesen ... Csak rá kell nézni ezekre az átszellemült arcokra: béke, jóság, szelídség, de egyúttal valami férfias keménység, hitünk rendíthetetlensége ragyog rajtuk. Mintha valami csodálatos alabástrom-edényben mécs pislogna és átragyogna a fehér üvegen. Ezek a férfiak és nők, ezek a fiatalok és öregek boldogok: élvezik az Isten gyermekeinek örömét. Ne gondold, édes magyarom, nogy ezek gazdagok és földjük jobb, mint a tied. Szegények, - életük kemény. Házuk csinos, szobájuk tiszta; azt véled, hogy itt szükség nincs. A szükséges itt valóban nem hiányzik, de ha tudnád, milyen szűk marokra fogták itt az Alpesek között a »szükségest«! Fiaik szolgálják hazájukat, — megjárják a völgyet és a nagy világot. Tudják tehát, hogy a völgyben termékenyebb a föld és bőségesebb az aratás, a városban hangosabb az igény és több a lehetőség. Mindezek ellenére nem feledik ezek a hegyilakók a lényeget és már végleg választottak: mindenünnen, városból és völgyből, visszatérnek a hegyek, a kövek közé. Hűek maradnak az Istenhez és az ősi röghöz, a templomhoz és a temetőhöz, a hagyományokhoz és a családhoz, szabadon és boldogan elfogadott kemény, egyszerű, tiszta életükhöz, örök tanúságot tesznek arról, hogy az anyagi jobblét meg nem boldogság, — hogy az ember sóhaja és igénye olyan kenyér után is eped, amely egy más világból való és amely nélkül nem éri el az örök rendeltetését, hanem még anyagi bőségben is kínozza, gyötri az I embert az éhség és az epeflés. Hiszen a forradalom láza a legjobban fizetetteket rázza a leghevesebben ... Ott a magas hegyek között lehet igazán elnierengerfi... Ott oldódik meg a kérdés is: nem kincset érnek-e hazájuk és nemzetük számára azok az Istenbe kapaszkodó és hitből élő, hűséges, kemény hegyilakók? Jelentik az ős-egészséget és a függetlenséget: szabadok, mint a hegyek, — nem akarnak szolgák lenni. Ott a felhőket járó csúcsok között komikus a konc! Mint az Isten rabjává lett barátnak jól megőrzött és ezért édessé vált cellájából árad az áldozat és a magafelejtett élet szelleme, így ezekből a hegyekbe szerelmes lelkekbőí árad a honra a tisztaság, a hit, a büszke önérzet és az elrabolhatatlan szabadság diadalmas szelleme... Lejöhetnének ők is a völgybe, habzsolhatnák ők is a város olcsó örömeit, de ott maradnak a hegyeken, a sudár fenyők és a hamvas havasi gyopár Közelében, mert itt emberhez méltóbb és boldogabb, Istenhez közelebb és szabadabb az élet. Küldetésük, mint az Alpeseké: nem engedik, hogy elrabolják a szabadságot és az Istent, — hirdetik, hogy szolgaságnál és görnyedésnél szebb és boldogabb az élet ott fenn, — vallják szünet nélkül, hogy emberi méltóságot és szabadságot' koncért és krajcárért elárulni annyit jelent, mint megénekelni a sárt, az Alpesek helyett... Hát maradjatok is ott fenn, ti drága kövi emberek, akik szeretitek a magasságokat! Soha ne legyen üres esténkint kápolnátok. Közösen imádkozzátok a szentolvasót, azt a kemény, de biztató Miatyánkot, azt az édes, megnyugtató Üdvözlégyet és mondjátok, valljátok minden tized után, minden történelmi fordulónál: »Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek...« Szívetek tudjon mindig beszélni az Alpesek Urával, az Istennel... Rátok tekint az Isten és miattatok megoltalmazza szép nazátokat. Tisztaságtok és hitetek miatt megvédi hazátokat és családotokat, gyermekeiteket és falutokat! Sugározzátok bele a völgybe és a városba, hogy a boldogság lényege az Istenf Ilyen emlékek között néztem az elmúlt vasárnapok egyikén a vihart. A magyar fészkekre, a magyar családokra gondoltam: vihar és orkán közé került* a magyar család. Magyar családok kellenek, amelyek felfogják az Alpesek üzenetét, családok kellenek, amilyenek ott fenn élnek a hegyek között. Tiszták és erősek, boldogok és hivők, hűségesek és egészségesek: hirdetik és vallják, hogy Isten nélkül nincs boldogság. E család Urának és Teremtőjének helytartója, XII. Pius tanítja e megrendítő igazságot: »A világbomlás félelmetes sorsfordulatának robaja az utolsó ítélet döbbenetes fenségével zúgja még a lagymatagok, a közönyösek, a meggondolatlanok fülébe is azt a régi igazságot, amely tragikus módon mindig új formában jelentkezik és századrólszázadra, nemzedékről-nemzedékre mennydörög a próféta ajkán: »Mindazok, kik Téged elhagynak, megszégyenülnek; a Tőled eltávozók a porba íratnak, mert elhagyták az élő „vizek forrását: az Istent.« Dr. Csertő Antal. Hit és bizalom Az a beszéd, amelyet Kállay Miklós miniszterelnök a Nemzetvédelmi Szövetség zászlóavató ünnepén mondott el, két nagy nemzeti kincs megvédésénék szükségességét hangsúlyozta. Az egyik kincs és érték az ország határa, a másik az ép, erős, egészséges nemzeti lélek. Ez a magyar lélek pedig csak akkor tudja teljesíteni feladatát, ha él benne a hit és a bizalom. Ez az a két erény, amelyet a miniszterelnök ;y^fhagasabbrendíi ember tulaj| donának /mondott. A beszédben a fősúly azon volt, hogy válságos időkben a nemzet lelkének kell őrt állnia. Ennek a léleknek kell magát makulátlanul tisztán tartani akkor, amikor a külső és belső ellenség rémhírekkel, álhírekkel akarja feldönteni a nemzet erkölcsi erejét. Akkor, amikor oolhából elefántot csinál a suttogó propaganda és ha elvétve akad egy-egy megtévedt ember, aki utána nyúl a minden háborús időben úton-útfélen burjánzó sápnak és elhitetni akarja, hogy nincs már magyar erkölcs, nincs már tisztesség, meg vagyunk fertőzve a fekete piacoktól és ezeknek tobzódó pénzszórásától, akik fenékig isszák a konjunktúrának bódító -rtafla! telt serlegét. Ezzel a beteges tünettel szemben kívánja állítani Kállay Miklós a törhetetlen hitet és bizalmat. Mert valóban csak ez a két erény tud sikeresen megküzdeni azokkal a lelki miazmákkal, amelyek mindig idegenek voltak a becsületesen őszinte magyar embernek. Igenis, így van! Hittel és bizalommal kell szembenéznünk az eseményekkel és a jövővel. Ha 1918-ban, az őszirózsás forradalom idején élt volna bennünk a hit és a bizalom, nem ülhetett volna az ország nyakára egy törpe kisebbség, amelynek zöme az ismeretlenség sötétjéből bukkant fel, mint színpadok süllyesztőjéből a pokolbeli sátán. Ezek az idők soha többé vissza nem jöhetnek. Nemcsak a felelős kormány őrködik az ország rendje fölött, hanem a társadalomnak megszervezett és a multak tapasztalatain okult jobbjai is. Azok, akik jól tudják, mi történik az ország sajkájával, ha az elemek játékára bízzák, mi történik, ha a hivatottak helyére kontárok tolakodnak, törpe diktátorok, akik saját gyáva rettegésüket leplezik azzal, hogy rémuralmat teremtenek. Kállay Miklós hisz és bizik abban, hogy meg tudjuk menteni hazánkat és átvészeljük a nehéz időket. Vele együtt hisz és bízik minden öntudatos magyar. Mert súlyos igazság az, amit a miniszterelnök akkor mondott, amikor megállapította, hogy ő az, aki kenyeret kíván biztosítani az országnak, mindenki más, aki ezt a kenyeret kevesli és ezzel izgat, el akarja venni a néptől tisztes megélhetés lehetőségét. Hiszen vannak még a forradalmi iskolának olyan végzett növendékei, akik úgy vélik, hogy éhes és rongyos tömegeket nem nehéz néhánv akarnok diadalszekere elé fogni. Meg kell tehát védeni a nemzet lelkének épségét, mert ebben rejtik a legnagyobb erő. Ép lélek termeli ki azt az eszmei ellenszert, amely elpusztítja a sápítozás, kétségbeesés, kishitűség bacillusait. Ép lélek jelenti az ország rendjét, nyugalmát, a munka további folyamatosságát és jelent minden más erőforrást, amelyből elszánt kitartást meríthetünk. Ha megőrizzük a magyar lélek integritását, nincs okunk aggódni jövendőnkért. —