Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-10-29 / 44. szám

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14*40 pengő, negyedévre 3*60 pengő. RERE5ZTÉHY PQLlTIRiU HETILAP Felelős szerkesztő: KERÉNYI OLAF Szerkesztőség: Horthy Miklós főutca 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Hogy milyen tervszerűséggel ké­szült a magyarországi zsidóság az október 15-i eseményekre, azt leg­jobban bizonyítja az a tény, liogv több jobboldali újságírónak halálos ítéletről szóló »végzést« küldtek a fővárosban. Hogy ez megtörténhe­tett, annak kizárólag azok voltak az okai, akik eddig vaz időpontig: csinálták a magyar jobboldali po­Mert ugyebár a könyörületes ma­gyarság mindig hamar felejtett és megbocsátott. Ők ezzel szemben mindent feljegyeztek. Amikor már »győzelmi« mamorukban ringatóz­tak', akkor megkezdték a halálos ítéletek küldözgetését, amik a leg­különfélébb talmudi borzalmakat ígérték a megnemalkuvó magya­roknak. Pedig mi volt .a helyzet? Csu­pán az, hogy egy hatszázalékos hazátlan kisebbség a számarányá­hoz mérten részesülhessen a ma­gyar élet adottságaiból. Ezt írtuk, ezt beszéltük, — ezt akartuk ki­verekedni. Ezzel szemben a zsi­dóság nemhogy fenTöndoU volna a mar meghódított többletről, ha­nem százszázalékos eredményre tö­rekedett a magyar föld, pénz, ipar, kereskedelem stb. terén. Ezenfelül célja volt megszerezni a kultúra irányítását, a férfi rabigába törését és a magyar nő testének kizáróla­gos birtoklását. Hiába- elégedtünk meg a sokféle humanizmusra való hivatkozás kö­zepette 15, 25, 50, vagy 80"/o-os háttérbe szorítással, ők csatlósaik révén nem szűntek meg törekvései­ket elérni. És amikor az elkülönítés által megszűntnek véltük hatalmi vágyaiknak, tevékenységüknek be­folyását, akkor borzalmak-borzal­mait zúdították felénk a gettó mé­lyéről is az ószövetségi parancs­törvényén keresztül: szemet-sze­mért, logat-ofgért... Sokan azt mondták az idők fo­lyamán: alsóbbrendű fajta, puha és piszkos nép és most ismét kide­rült, hogy gyűlölő és könyörtelen. Még csak a felülkerekedés hal­vány reménye csillant fel előttük, máris toporzékoltak és halált oszto­gattak azok számára, akik hosszú évtizedeken keresztül csak szeretni és megbocsátani tudtak. Ők soha egy pillanatig sem fe­ledkeztek meg arról a számtani egy­ségről, amelyet a százszázalékban lehet kifejezni. És ezt belevésték a töretlenül harcoló hungarista szí­vekbe is, hogy most a saját el­gondolásuk maradéktalan — álta­lunk történő — teljesítésével azt az osztályrészt juttassuk számukra, amit nekünk szántak. Igaz, hogy mi hungaristák soha senkit nem ítélünk és nem ítéltünk halálra, de a magyar élet feleme­lése és jobbátétele érdekében at­tól sem riadunk vissza, ha a szük­ség úgy kívánja. Kicsendül ez az Országépítés igazságügvi program­jából. A zsidókkal szembeni bá­násmód olyan lesz, amilyent a sze­mélyes magatartással és az ellensé­ges légi támadással kiérdemelnek. A háború után pedig oda mehet­nek, ahová a nemzetközi megálla­podás majd ki fogja helyüket je­lölni. Hogy százszázalékosain zsidó­mentes hungarista magvar hazát akarunk, ahhoz jogunk van, mert ezt a földet magyarok szerezték ma­gyarok számára. Hogy százszázal6 kosán magyar kezekbe akarjuk jut­tatni az áldott magyar földet, az ipart, a kereskedelmet, — a pénzt —, ahhoz jogunk van, mert azé a magyar föld, aki békében megmű­veli és háborúban, ha kell a vére árán is megvédi; aki verejtékével termelt javak igazságos elosztása után emberi életet élhet és család­alapítással a nemzet naggyátételét szolgálja. A hungarizmus százszázalékos ; győzelméért harcol a nemzetfenn- i tartó paraszt, a nemzetépítő mun­kás, a nemzetvezető értelmiség, a nemzetvédő katona, hogy a nem­zetmegtartó nővel és a nemzet lö­vőjét biztosító ifjúsággal megala­píthassa a minden magyar szá­mára jólétet biztosító Hungarista Munkaállamot. Az eddigi kormányzatok egyéni önzésből, vagy a marxista-kommu­nista elmélet ferde felfogásából ki­folyólag eltérhettek a magyarság számára egyedül üdvözítő helyes útról, de mi soha! Nehéz időben és súlyos felelősséggel teli helyzetben vette át Szálasi Ferenc a magyar nép sorsának irányítását, de nem későn! Még mindent jóra lehet for­dítani, ha a történelmi hivatásunk szellemében és élniakarásunknak megfelelően kéz a kézben küzdünk és harcolunk. Soha ne tévesszük szem elől Ve­zérünk bölcs és megfelebbezhetet­len mondását: »Nemzetünk szol­gálatában meghalni lehet, de el­fáradni soha!« * (V. V.) A nemzetmegtarto nő A hungarista ideologia a nőt nemzetmegtartónak nevezi és ígv, mint a nemzet öröklétének zálogát, értékelésben rendszerének alappil­lérei közé állítja. »Nemzetmegtartó nő.« Ha meg­állunk ennél a két szónál és gon­dolkodunk a jelentőségén, rá kell jönnünk, milyen vég!elen távlatokat nyit meg a nő előtt, milyen új, eddigi soha nem hallott és meg nem mutatott feladatok elé állítja. A legszertelenebbül csapongó képze­lőerő is alig tudja felfogni gyakor­lati beültetésének a közösségre és egyénre való sorsdöntő kihatásait. A teljes megértéshez szükséges, hogy a hungarizmus célkitűzéséből induljunk ki. Szálasi Ferenc v fo­galmazta meg a nemzetiszocializ­mus magyar gyakorlatát, amit eí­pevezett hungarizmusnak. Ennek célkitűzése a nemzet totalitása. To­tális, teljes nemzeti élet gyakorlati valósága a Kárpát-Duna Nagyhaza területén. A hungarizmust nem író­asztalnál kiagyalt elmélet, tagok toborzására és szédítésére kitalált pártprogram, hanem élet követelte adottságokon alapuló eleven való­ság, amely ösztönösen él nemze­tünk minidéin tagjában, aki lelki­alkatánál fogva hivatott rá, hogy betöltse a sors- és társközösségből reá háruló történelmi fontosságú szerepet. Ezt bizonyítja; mozgal­munknak a társadalom minden ré­tegét felölelő hatalmas terjedése és' ereje. A hungarizmus tehát nem áll ellentétben a német nemzetig szocializmus gyakorlati felfogásá­val — mint ahogyan azt némelyek tájékozatlanságból, vagy rosszhi­szeműen állítják — amiért célkitű­zésébe a nemzeti totalitást 'állí­totta. Általában az a hiba, hogv tik 1. Annak célkitűzése a népi tota­litás, s a kétféle fogalom össze­kavarásánál keletkezik a sok ió- és rosszhiszemű félreértés: »a mi ha­zánkban nem lehet nemzeti szo­cializmusa A mi nemzetiszocializ­musunk azonban nem önös célú, mert a hungarizmus, már célkitű­zésében is mutatja, hogy szá­munkra a messzebbmenő végcél a nemzetiszocialista európaközös­ségbe való belépésre irányul. A hungarizmus célkitűzésébe a totális nemzetet állította. Ennek pontos és biztos tudatában vizsgál­hatjuk a kérdést tovább. A nemzet közösséget jelent. Embereknek sors­és társközösségen alapuló együtt­élési formáját. Ennek legkisebb egy­sége: a legkisebb közösség: a csa­lád. Fontos ehhez a fogalomhoz a fenti gondolatmenettel eljutni, mert ebből mindjárt megértjük, hogy a hungarista rendszer felépítésének milyen fontos alapeleme a család. A totális életű, biztos alapokon, nyugvó, közösségtudattal rendel­kező család. Mert a nagy közösség, a nemzet csak akkor lehet erős, zárt egység; h a ilyen családokból tevő­dik össze. Itt érkezünk el a nemzetmegtarto nő fogalmához. Mert a család meg­szerzője, összetartó ereje, közös­ségi szellemének legfőbb biztosí­téka a nő, az anya. Testi és lelki adottságaival erre rendelte őt az Isten. Finomabb erkölcsi érzéke ko­vácsolja erkölcsi egységgé; szelle­mének ' mindig érzésein keresztül való sugárzása, serkentő ereje, a férfi külső eredményeit belső si­kerré érlelő tehetsége — szellemi egységgé; a gyermekeinek mindig többet és jobbat nyújtani akaró anya hősies elszántsága, a szűkös nemzetiszocializmus alatt rendsze- j kereset beosztásában sokszor cso­rint csak a német gyakorlatot ér^4ikal.művelő leleményessége pe­ám 30 FILLÉR l * A ¥ A EMLÉKEZZÜNK az orosz fronton küzdő honvédeink­ről, fegy/ertársainkról, akik ugyan­azért az új világért ontják vérüket, melyért mi itthon áldozatainkat hozzuk. Emlékezzünk! Az édes­anyákról, feleségekről, gyermekekről, akik legdrágább földi kincsüket: a gyermekei, férjet, apát áldozzák azért, hogv örök Nemzetünk tovább é hessen. Tegyünk szent fogadalmat, hogy a külső fronton küzdő testvé­reink véres áldozata hiába ne ho­zassák 1 Fogadjuk meg, hogy méltók leszünk Hozzájuk, sem éjjel, sem nappal nem nyugszunk mindaddig, míg fel nem építjük a dolgozó nép­milliók új Hazáját: a Hungarista Munkaállamot! Honvádeink üzennek... A 284. tábori számról üzenem Pápára családomnak, hogy egész­séges vagyok, sökat gondolok rá­juk, írjanak gyakrabban. Kollégáimat és ismerőseimet is őszinte szeretettel köszöntöm. Hazafias tisztelettel: Puck Dezső őrvezető. Szeretettel gondolunk a messze távolból a Pápa és Vidéke olva­sóira. Jól érezzük magunkat. Küz­dünk Nagy-Magyarországért. Az összes ismerősöknek és a pápai lányoknak üdvözletünket küldjük és levelet várunk. ///. Benáth Ferenc, ifj. Szabadi Ferenc, Kassa Ferenc, Kolonics József, Kotlát József, Kiss Gyula, Molnár Béla. — Táb. postát X716. —• A haza védelmének szolgálatá­ban állunk alant felsorolt páoai fiúk, akik a T. Szerkesztőségnek hazafias üdvözletünket küldjük, s nagyon kérjük az alábbi névsort a Pápa és Vidéke hetilapban közzé­tenni szíveskedjenek, azzal, hogy mindnyájan jól vagyunk, jó egész­ségnek örvendünk. Sok csókot kül­dünk és sok 'levelet várunk: Bánkuti Ernő X713, Ma jer Fe­renc, Erdős Rezső, Pintér József, Mayer Tibor X714, Papp Ferenc X 720, Csépi János, Székely Sán­dor, S zalai János, Bar tel Ferenc, Barfel György, Nagy Ernő, Kóbor Mihály, Buriáji Ernő, Hői ezer Já­nos, Takács József, Rudi József, Schlosszer Jenő, Berki Károly, Vá­mos József, Tomenga Tivadar, Né­meth Pál, Pethő Alajos, Varga László, Kiss József, Kecskés Pál, Rádli József, Bolla József, Kassa Ferenc, Oszvald János, Pék Fe­renc, Csillag Ferenc, Kati Jenő, Molnár József, Koch Ferenc, Né­meth Ferenc, Mészáros Jenő, Miké Bandi, Ferenczi József, Majer János. ___

Next

/
Oldalképek
Tartalom