Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-07-09 / 28. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE 1944. július 9. "ellátást jobbá és zavartalanabbá tenni. A tanácskozás fontosságát leg­jobban bizonyítja az a tény, hogy a magyar nép vezetői és irányítói kötelességüknek érezték megjelenni, ott, ahol a magyarság'falusi réte­gének sorsáról, életéről folyik meg­beszélés. Résztvettek a gyűlésen a Hangya vezetőkön kívül dr. Kászonyi Ri­chárd győri főispán, dr. Telbisz MikJós Győr vármegye alispánja, vitéz Pintér Aladár ny. vezérőr­nagy, a győri Vitézi Szék kapi­tánya, dr. Lapacher Károly min. tanácsos, győri pénzügyigazgató, dr. báró Apor Vilmos megyés­püspök képviseletében Pogátsa Já­nos esperes, gyarmati plébános, dr. Szentimrey Sándor, a pápai járás főszolgabírája, Hamuth Já­nos Pápa m. város polgármestere és dr. Mórocz Mihály pénzügyi ta­nácsos. A Hangya központi vezetősé­gének részéről dr. Wünscher Fri­gyes központi ' alelnök-vezérigaz­gató hosszabb beszédben ismertette a. Hangya Szövetkezet célkitűzé­seit ; hangoztatta az összefogás szükségességét és a bizalomnak minden nehézségen átsegítő ere­jét. Hittel hiszi, hogy mindazok' a célkitűzések, melyeket a szövet­kezet maga elé tűzött. Isten segít­ségével a közeljövő boldog Magyar­országában hiánytaalanul megva­lósulnak. A gyűlést követő egvtál ételes ebéden dr. Kászonyi Richárd fő­ispán " üdvözlésre válaszolva meg­szívlelendő beszédet intézett a meg­jelent Hangya 'vezetőséghez. Á Hangyák vezetőségeit kérte, vigyék magukkal a magyar falvakba és öntsék a magyar falusi lelkekbe a türelem olaját, erősítsék a'gyengé­ket abban a hitben és tu.datban, hogy a mostani magyar kormány akar és tud is segíteni. De gondol­janak arra is, hogy ezer év óta válságosabb időt még nem élt át nemzetünk és csak a vállt váll mellé kapcsoló,'egymásba tett ma­gyar dolgozó kezek tudják átsegí­teni nemzetünket 'vészterhes meg­próbáltatásainkon. Jászai József. Képtárat Pápának A közelmúlt eseményei olvan értékeket juttattak a nemzet tulaj­donába, amelyek'között szép szám­mal akadnak olyan darabok, amik •valóban megérdemlik a »nemzeti érték<; megjelölést. Nem zongo­rákra, írógépekre vagy kerékpá­rokra gondolunk, amiknek pénz­beli értéke használhatóságuktól függ, hanem a nemzeti kultúra vi­rágaira, tehát olyan művészi alko­tásokra, ahol a pénzbeli érték in-' gadozhat, de független a gyakor­lati használhatóságtól, mert kultúr­érték és így emberileg örök. Nem csoda, ha külön kormány­biztos gondjaira bízták a főváros­iban a műkincsek sorsát,^ s a lapok tudósításai és képei útján már ér­tesülhettünk a kormánybiztos tevé­kenységének eddigi eredményeiről. Nem ártana belenézni a dologba, hogyan is állunk Pápán ezzel a kérdéssel? Jelen volt-e 'a szükséges szak­értelem a leltározásoknál, vagy ami a falon függött az csak »kép« ne­vet kapott, akár olajnyomat, akár Szinyei-Merse Pál alkotása? Ki felel azért, hogy ezek a képek nem "kerülnek hozzáértőbb, 'de illeték­telen kezek alatt olyan helyekre,* ahol már nem mint nemzeti, de mint egyéni vagyon élnek tovább? A kísértés mindenesetre igen nagy és nagyobb, mint a fenyegető tör­vényes megtorlás, s a hatóíág ré­széről kel! jönnie azoknak az in­tézkedéseknek, amelyek ezen a té­ren közmegnyugvást kelthetnek. Ezek az intézkedések nem le­hetnek mások,, mint hogy a kultúr­értékek különös figyelemmel és szakértelemmel vétessenek számba, az esetleges hiányok idejében nyo­moztassanak ki és végül ami kultúrérték Pápán nem­zeti tulaidonba ment át, az maradjon Pápán, a közösség haszonélvezetében s ne ván­doroljon észrevétlenül Pestre s még kevésbé élelmes tág lel­i kiismeretü egyének birtokába. Nem akarunk vádaskodni, nem is tudnánk, mert szóbeszédre nem adhatunk, de elég bármelyik napi­lapot kinyitni, hogy lássuk a kér­dés valódi arcát, hogyan értelme­zik igen sokan a nemzeti vagyont. Minden t bajnak leküzdéséire a legjobb módszer — a megelőzés. Lehet, hogy ezen a ponton már nem sok megelőzni való van, min­den esetre várjuk a megnyugtató intézkedéseket a felvetett kérdé­sekre. Kultúrális értékekben oly sze­gény városunknak pedig őszintén kívánjuk, hogy olyan értékeket tár­hasson a művelődésre és műélve­zetre vágyó közönség elé — ame­lyek eddig is itt voltak városunk­ban, de csak kevés kiváltságosak számára voltak hozzá férhetők. A. Tóth Sándor. Hit akar az Antibolsevista Ifjúsági Tábor ? Akarjuk, hogy minden fiatal magyar tisztán és világosan állást foglaljon a bolsevizmus ellen. Akarjuk, hogy'minden a belső rend megbontására irányuló tö­rekvés leküzdésében részt vegyen és a külső arcvonalon is ugyan­úgy megállja helyét, mint itthon a. munkában. ' , Akarjuk, hogy a magyar ifjúság a hősiesség és áldozatosság szel­lemét ápolja és mindig jó példá­val járjon elől magyarságban, el­szántságban és önfeláldozásban. Akarjuk, hogy minden magyar munkálója legyen az új, osztály­talan magyar társadalomnak, mert magyar és magyar között csak ab­ban ismerünk különbséget, hogy ki mennyit dolgozik a magyarságért. Akarjuk, hogy a magyar népi­szociálizmus jegyében épüljön fel az új Magyarország, mert ez a biztosítéka annak, hogy továbbra is magyar életet éljünk Európában. Akarjuk mi is a magyar szociá­lis munkaállamot, mert a magyar ifjúság minden munkát vállal a magyarságért és csak a magyar­ságért akar dolgozni. Osztatlanul sorakozunk tel azok mögé, akik a magyar egység meg­valósításáért dolgoznak és akarjuk, hogy az egységes és egyetlen magyar szervezeten be­lül a magyar ifjúságnak is meg legyen a maga méltó helye és szereke. Antibolsevista Ifjúsági Tábor pápai szervezete. Pápa, Szent Imre h^. főtér 25. í. e. Gazdák tízparancsolata légitámadások idejére 1. Az aratást kezdd meg a le­,hető legkorábban, ne hagyd a gabonát .túlérni. 2. A kereszteket ne rakd szél­irányba, a tarlót azonnal hántsd meg. 3. Ha a cséplést nem tudod mindjárt megkezdeni, hordd össze a gabonát kis asztagokba, lombos fák közé rejtve. 4. A cséplést is minél jobban siettesd. 5. Aratás, hordás, cséplést kö­zös erővel, összefogva kell végezni, úgy gyorsabban megy, mintha min­denki kiilön dolgozik. 6. Aratás-cséplés idejére állandó tűzfelügyelőt kell állítani, átrepülés után a határt azonnal b«járni. 7. Gyújtólapokat vi^ps vödörbe kell szedni, azután elásni. 8. Égő vetést, kazlat, körül kell szántani és kaszálni, hogy a tűz tovább ne terjedhessen. Ezért min­Harcoló testvéreinket segítjük, ha küldeményeinket vöröskeresztbélyegge bérmentesítjük. .denki vigyen ekét és kaszát is a kocsiján, ha a határba megy, hogy azonnal segíthessen. 9. Asztagok, kazlak mellett min­dig legyen víz, hosszúnyelü tűz­csapó pemet és lehetőleg fecskendő is. Légiveszély esetén, szárazságban locsold meg az asztag vagy kazal tetejét, hogy a ráhulló gyújtólap meg ne gyújtsa mindjárt. ÍO. Az előrelátó gondoskodás, a körültekintő védekezés nemcsak egyéni érdeke, de a nemzeti va­gyonnal szemben jól felfogott kö­telessége is minden magyar gaz­dának. . Varmegyei m. kir. gazdasági felügyelőség. cA aörös diktátor fQeyény Qrta : &ital<\J( cAlueaniJtr JítikajJMÚeJ (6) Azokat, akik majd cselekedni fognak, akikhez ő is (tartozni akart, másutt kell keresni. Egy szép na­pon búcsú nélkül elhagyta a szi­getet. Párisba utazott Leninhez, aki szívesen fogadott minden 1 Cap­riból jövő kommunistát. Lenin kö­rül egész vezérkar alakult ki. Ha Capriból érkezett olyan látogató, aki tartósan -ott akart maradni, a vezér leereszkedő szigorúsággal fo­gadta. — Itt mindenki engedelmes­kedni tartozik -•— mondta Lenin az odaérkezőnek. Sztalinnak tetszettek ezek a sza­vak, viszont Lenin ifelismerte Sztalinban a tehetséges bolsevikit. Egyébként is szüksége volt új emberre. Nem volt környezetében senki, aki a Kaukázus 'vidékéa ott­honos lett volna. Kapóra jött a sötétarcű georgiai. A Capriban levő Luxemburg Róza "akkortájban írt* nagy % cikkeket, amelyekben tilta­kozott az ellen, hogy az orosz biro­dalom keleti részén élő tatár és mongolfajú fnépek külön utakon haladjanak és nacionalista jelsza­vakkal küzdjenek a cárizmus el­len. Sztálin harcbaszállt a cik­kekkel és lándzsát tört íhazája, meg a szomszédos területek tel­jes elszakadása mellett. Termé­szetes azonban, hogy amikor kor­látlan diktátor lett, kíméletlenül fojtotta vérbe a georgiai szabadság­harcot. ( Párisban Sztálin hamarosan megszerezte Lenin bizalmát s ami­kor elkövetkezett az dutazás i ideje, a vezér megbízta: menjen Péter­várra és vegye kezébe a párt irá­nyítását. Közben Pétervárra költö­zött Allelujev Szergej is családjá­val együtt. Amikor Sztálin 'megér­kezett 'a névaparti városba, tfel­tünően jó viszonyban találta (Alle­lujev Nadiát a szentpétervári rend­őrség egyik legügyesebb detektiv­jével. — Azért barátkoztam vele össze, hogy szükség esetén felhasználjam és segítségünkre legyen —'mente­getőzött Nadja. De Sztálin nem fogadta el a magyarázatot. Gyanakodott. És egy szép 'napon, 'az egyik leihagyott utcában, :tőrrel meggyilkolva ta­lálták a ' detektívet. Egyetlen i ta­núja sem volt a bűnténynek/ A rendőrség Sztálint gyanúsította és bíróság elé állították. Sztálin [taga­dott, bizonyítékok jiem voltak,' a bíróság ; azonban meg volt "győ­ződve Sztálin bűnösségéről. Már közeledett az ítélethirdetés, ami­kor váratlanul egy fiatal .leány je­lentkezett. A 'bíró elé vezették. Én öltem meg >— vallotta "Nadia szemrebbenés nélkül. Üldözött szerelmével és azzal fe­nyegetett, hogyha nem leszek a szeretője, börtönbe juttatja a tszü­leimet. Leszúrtam! A közbelépés nagy meglepetést keltett. Senkisem hitte a'vallomást, de miután Sztálin bűnössége mel­lett nem voltak bizonyítékok, Nadia pedig fiatalkorú volt, nem lehe­tett ítéletet hozni. Politikai tevékenységében Péter­vár eleinte új és szokatlan, ivolt Sztalinnak. A város külső kerüle­teit, gyári negyedeit járta titkon bújkálva, mert tudta, hogy a rend­őrség szeme állandóan rajta van. Mégis, most már egészen másként fogta fel feladatait, mint az előző években. Lenin teljes bizalmának birtokában volt és fellépésében min­denütt éreztette, hogy a vezér mö­götte áll. Az országgyűlésnek, a Dumának, akkor már szociálista, sőt kommunista képviselői is vol­tak, s a pártot hivatalosan Mali­novszky qjvtárs vezette. Sztálin 'a Lenintői kapott felhatalmazás bir­tokában Malinovszky felett titkos, de legfőbb irányítója lett a képvise­lők csoportjának és rajtuk keresz­tül az "egész országot' behálózó pártgépezetnek. Egyideig nagyszerű eredmény­nyel folyt a munka. De egyszerre zökkenők támadtak. Itt is, toitt is fürkésző szemek jelentkeztek, lép­ten-nyomon rendőrökkel találták magukat szemben, letartóztatták Sztálin futárait, titkos gyűléseket lepleztek le és a pártnak több ve­zető tagja került a rendőrség ke­:zébe. Magának Sztalinnak is egyre , nehezebb lett elrejtőzni. Egyre­másra cserélgette lakását, nevét, sot a lehetőségig még arcát is maszkírozta. De ez nem segített. Egyik képvsielő lakásán, éjszaká­nak idején letartóztatták. Bizonyí­tékok ez alkalommal sem voltak e!lene. Bíróság elé állítani nem lehetett, de a rendőrség tudta, hogy Sztálin a legfőbb irányító és az ő kezébe futnak össze az összes szá­lak. Mint »közveszélyes csavargót;; Szibériába deportálták. Ez alka­lommal Északszibéria Kureika nevű falujába küldték. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom