Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-02-28 / 9. szám

40. tvIilYan» 9. szára. jr Pápa, 1943, február 28., tasárut» w MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 10— P, negyedévre 2*50 P. KERESZTÉNY FQUfIKII ÜEYiUP. • Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf Amióta.a .»Legnagyobb Magyar« elő­ször hívta, segítőtársul a »szebb nemet« a hazáért végzendő önze'.len munkához, azóta költőink, államférfiatok nem szűntek meg hangoztatni azt . a fölséges hivatást, ame­lyet a nemzet minden igaz magyar asszony­tól, leánytól megkövetel. A mai idők köve­telte áldozatokból is százszázalékosan kive­szik részüket a Zrínyi Ilonák, Szilágyi Er­zsébetek hőslelkű, méltó utódai. A magyar anyáknak, lányoknak az el­ső arcvonal üzent a napokban (Nemzetőr, V. 7.) V. J. dr. tartélokos zászlós, aki hadi­rokkantként jött haza a keleti frontról, a következő tízparancsolatot — mint a kiilső "ront katonájának kívánságát nyújtja t asszonyainknak, leányainknak: /. Elj az uraddal spártai egyszerűség­en! A férfinak ereje légy, ne gyengesége! aj az országnak, ahol a nős emberek már em jó katonák! " 2. Fiaidat hősnek neveld: edzeti és ön­etlen fiakat adj a hazának! Ha puhányo­dédelgetsz, hazád joggal sajnálja fiaid­k otthonodban töltött napjait. Légy hűsé­ges életed párjához, akár otthon dolgozik, akár a fronton, harcol! Hűtlen asszony hő­sök nevelésére képtelen. 3. Leányaidat honvéd édesanyjának és hitvesének neveld! Tudjanak tűrni, nélkü­lözni, küzdeni; tudjanak belső frontot tar­tani. Leányéletük legyen tiszta, mert így lesznek csak méltóak a magyar anya dicső­[séges hivatására. 4. Nincs selyemharisnya? Ne mondd., |hogy le a háborúval! Háborúban első a tarcolók ebédje, a csecsemők tejadagja és i rohamozók kézigránátja. Utolsó minden fényeimi eszköz, minden luxuscikk. 5. Mezőn és hadianyaggyárban, vagy pároson — mindegy — csak segíts a mun­zában! Arcod kapjon új vonzóerőt a had­»avonult férfiak helyett vállalt munkától. Ha másban nem, legalább a dolgozó fiők háztartásában és gyermeknevelésében segítesz! — És Te szebb leszel, mert ar­bodrá a küzdők szenvedését írod. 6. Egyszerűbbet és kevesebbet egyél, szerényebben öltözködj, hidegebb legyen a szobád, hogy nekik több jusson! Ök vég­elen heteket egyfolytában menetelnek, logy éjszakánként esetleg vizes gallyakra ajtsák fejüket. Őrhelyeken dermesztő telek s tüzes nyarak poklát tűrik. Az ellenség [ergőtüzében kitartanak és szuronyroha­Tokkal törnek utat. Életüknél gyakran jobb ég a nemlét is. Lehet-e sok a iegtöbb is, jam it adhatsz nekik? 7. A hadbavonultak hozzátartozóit \ondozd, hogy a harcosok kezében a fegy­ver szorítását még keményebbé tegyed! Nem számít, ismerted-e eddig; ha támasza, gondozója hadbavonult, most Te is gon­dozd őt. Neki is legyen, amíg Neked van! 8. Segíts a sebesülten hazatérők ápo­lásában és a megrokkantak gondozásában/ Minden nemzet annyi áldozatot érdemel, amennyire hőseit megbecsülni tudja. Az asztalíőre senki más nem méltó .inkáob, jmint az első és második világháború hadi­trokkantjai. 9. Ha városodat bombázzák, az ellen­ség ereiéből lekötsz egy részt, s kevesebb légitámadás juthat így harcoló csapainkra! Szükséges, hogy Veled is megküzdjenek, mert harcolsz, Te is ellenállsz. Légy ilyen­kor a védelem lelke és a hisztéria leküz­dője! 10. Ne a békéért, hanem az életet biz­tosító győzelemért imádkozz! Ha rémhírek, hazug szörnyűségek terjednek, vagy mézes ravaszkodók suttogják: »le a háborúval!« — tudd, honnan jön mindez. Onnan, hol nem a Te boldog, kiküzdött igazságos bé­kédet, hanem rabszolgasorsodat kovácsol­ják. Ahol a Te hiszékenységedre és gyen­geségedre vágyakoznak. Magyar Leány és Asszony! Ne imád­kozz most a békéért! Magadba se, senkivel se; mert nincs itt az ideje még. Nincsen biztosítva semmi, ami Neked drága; a Fel­vidék, F.rdély, Délvidék és az egész Ma­gyarország; nincs biztos családi jövő! Ve­szélyben minden, amiért érdemes élned! Imádkozz érőért a küzdéshez!... R Közművelődési Egyesület szereplése a budapesti Tudományos Rkadémián (A »Pápa és Vidékea kiküldött munka­társa jelenti.) A városok közti kölcsönös irodalmi bemutatkozáson f. hó 18-án d. u. fél 6 órakor városunk Közművelődési Egye­sülete képviselte Pápát. Az üdvözlő szava­kat az akadályoztatása miatt távollévő Ha­muth János polgármester helyett Vargha László köszönte meg. Utána Tóth Endre dr. »Pápa és Jókai« címen értekezett arról, hogy a nagy. mesemondó regényeiben mi­lyen pápai reminiszcenciákra lehet bukkan­ni, bár azok más intézetekhez vannak al­kalmazva. A pápai költők sorát Magasi Artúr vezette be. Amint ott állt a bencések fe­kete, komoly köntösében és hullott ajkáról a legszebb ige, a vers, az ő költészetének mélységes szépségével, újra az az ünnepies hangulat ragadta el a közönséget, mely az ő szerepléseinek a légköre. Fénysávok a Dunán, Két dal a Sorompóról, örök rózsa­bimbók és a többiek is mind az ő Isten és az élet mélységeit kereső, kiegyensúlyozott szemléletének szép darabjai. Magasi Artúr­nak ma a legnagyobb magyar költők közt a helye. Zsi.'inszky Margit a költőnők üde, har­sege. Egy pápai őstehetség otthonában A kora tavaszi napfény erősen áraszt­ja melegét A zeg-zugos utcákon élénk for­galom uralkodik. Már mezítlábas gyere­keket is láthatunk. A gyenge szél néhol fel­kavarja az utcák porát. Az árnyékosabb ol­datokon néhol sáros a járda. A legújabo, 1942-ben kiadott térképen fel nem talál­ható Virág-utca bejárójánál a vízcsapot még a téli »köntös« borítja. Nem hisszüK, hogy szükség volna már reá. Még a »jég­törő« Mátyás sem hozza vissza a valószí­nűség szerint a tavaszi napfény melege után a tavak téli takaróját. A Virág-utcában csak egyik oldalon épültek a házak. A másikon felszántott és zöldszínű táblák váltakoznak. A minden­napi kenyér bíztató reményei... Fehérre meszelt, három ablakú, falusias tűzfalú ház deszka kapuját nyitjuk ki. Széles udvar tá­rul elénk. Azonnal észrevesszük, hogy mű­vész otthonába érkeztünk. Az ölfatetejét Szerkesztőség; Horthy Miklós fő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 2 •V aaf <r? • • - * HAZÁÉRT HORVÁTH GYULA t. zász­lós, nyárádi rk. la iió a ke'eti harctéren katonai szol­gálatának hűséges teljt s'tése közben hísi ha ált halt. Hőseinknek drága vére új, boldogabb jövönknek termé­kenyítő harmata. matos hangulatával gyönyörködtette a publikumot, mely különösen a Hiszek c. versnek tapsolt. Szalay Károly viszont azt csillogtatta, hogy az élet apróságaiban buj­káló szépségeket hogyan kell meglátni és megszólaltatni. A Zenélőóra, Senkim sin­csen, Jó volna c. versei igazi nagy, ritka alkotások. Komoly sikere volt finom, köz­vetlen hangú előadásának. Rab Zsuzsánna a kibontakozási stádiumban levő bimbóköl­tészetet képviselte és a közönség a kedvenc­nek járó tapsokkal dédelgette. Szívesen hal­lottuk volna ugyanezen okból Bozóky Évát is, no és Tóth Gézát természetesen. A költők után Sándor Pál novellája következett, mely pajzán hangjával hálás sikert aratott. Vargha László vetített képes, városrajza zárta be a Jól sikerült kultúres­tet. Eleven színekkel keltette életre a vász- ! non Pápa értékeit. Nagyon jó összefogla- j lást adott városunk keresztmetszetéről, j Hankiss János dr. zárta be az ülést és ő köszöntötte a közönség nevében a pápai előadókat, akiknek^a tiszteletére a Panno­niában vacsorát is adott a városok szővet­Horváth Géza. beborító deszkákon a szobrok erdeje lát­ható. Iz őstehetség bemutatkozása A barátságos fogadás után azonnal a művész személye felé fordítjuk a beszélge­tés fonalát. Mosolygós arccal a lehető leg­rövidebb és igen szerény válaszokat ka­punk. Művészek úgy látszik nem igen sze­retnek munkakörükről és saját magukról beszélni. — Édesapám nagyon szegény ember. Így kezdi Illés Ferenc a magáról szóló be­szélgetést. Sok küzdelemmel és fáradsággal kereste a kenyerét. Nem volt anyagi tehet­sége ahhoz, hogy közép és felső iskolákat végezhettem volna. így csak elemi isko­lát jártam Pápán. A belvárosi elemire mindig szeretettel és hálával gondolok vissza ~ Mióta foglalkozik az agyagműves­ség művészetével? — Gyerekkorom óta. Nagyon fiatalon Budapestre kerültem, ahol több szobrász­nál dolgoztam és tanultam. Különösen so­kat köszönhetek Csapváry Istvánnak, a he­rendi gyár kiváló tervezőjének. Az összes eddigi munkámat Budapesten értékesítet­tem. ; Hírneves cégek útján nagy tömegDen tudtam szobraimat és minden tárgyamat eladni. 1942. október 18. óta dolgozom Pá­pán. Munkáimat innét is Budapest vásá* rolta meg. A közel jövőben Pápa részére is forgalomba hozom egy-két alkotásomat Az öifán lávö „kirakat" Érdeklődő kíváncsisággal szokták meg­tekinteni várózunk üveg- és porcellán keres­kedőinek kirakatait. Itt a kép még érdeke­sebb. Művészi össze-visszaságban a szob­rok hatalmas tömege áll. A száradás kü­lönböző foka miatt az egyik szürkébb, mint a másik. Az ölfa mellett őszbebóruIT' ember ül. A művész édesapja. A kiszáradt szobrokat »smirglizi«. Jóízűen pipál és han­gulatosan elbeszélget. A szobrok között fel­ismerhetjük Kaszap Istvánt. Kereszt előtt térdel. »Szenvedve szeretettek — hangzik a felírás. A kötelességteljesítés és erős aka­rat hőzének meglepően jók az arcvonásai. A szobrok nagyszerűen sikerültek. Meg-' ható a Mária a sebesült honvéddel... Jé­zus a kereszten... Jól sikerültek a Mária, Jézus, pásztor, stb. szóbrok is. I művész munkái» Kezünkbe fogjuk az egyik 30 cm-es szobrot. Érdeklődve hallgatjuk Illés Fe­renc felvilágosítását a szobrok tervezésé­nek és elkészítésének módjáról. Drót vázra felrakják az agyagot. A szobor darabot ezután kiszárítják. Most következik a mű­vész aprólékos kidolgozási munkája. Ezu­tán »beágyazzák« az agyagba, úgy, hogy a gipsz szerszámot, vagyis a negatívot el lehessen készíteni. Amikor a »szerszám« el­készül, két heti száradás után a préselő* megkezdik a munkát. Most jelenleg két munkás dolgozik, karácsony előtt pedig 18-at alkalmaztak. I préselés A nagy terjedelmű műhelyben két munkás a préselést végzi. A gyúró masz­szát teljesen tiszta állapotban a szerszámba elhelyezik. Két-három miJiméfer nagyság­ARA 20 FILLÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom