Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)
1943-10-17 / 42. szám
PÁPA ÉS vnÉm 9 1943. október 17, vasárnap Hájasd, Csontos, Lutya, Zsdenyova, Alsóvcrecke, Volóc, Pilipec, Majdánka, ökörmező, Alsószinevér, Alsókalocsa, X érn e lmokra, Ki rálymező, K örösmlező, Tiszaborkut, Tiszabogd'ány, Trebusafejérpatak, Havasmező, Felsővisó, Borsa. Az idézeti utasítás 330. pontjának a fenti rendelettel életbeléptetett 7. alpontja szerint a szolgálatban álló csend'őr fegyverét mindenki ellen köteles használni, »aki magát gyanússá leszi és a felhivásra kielégítő válasz nélkül elszalad «. Külön is nyomatékosan felhívja a halóság a lakosság figyelmét, hogy a vele szemben fellépő csendőr első felszólítására mindenki azonnal álljon meg, mert ellenkező esetben, különösen pedig akkor, ha valaki a felszólítás után futva menekülni igyekszik, a csendőr mindenki ellen lőfegyvert használhat. Dohánygyári munkások küldöttsége a dohányjövedék igazgatóságánál A keresztény szocialista dohánygyári munkások megbízottai a mult het szerdán jelentek meg küldöttségileg a Dohányjövedék központi igazgatósága előtt, hogy a munkásság élelmi, cipő és ruházati cikkekkel való ellátását, és a fizetéses szabadság ügyében kiadott rendeletnek oly értelmű módosítását kérjék; hogy a munkásság a Mária-ünnepekel,. úgy, mint a múltban, a jövőben Í,s zavartalanul megülhesse. A küldöttséget — dr. Denk Arnold központi igazgató másirányú elfoglalt sága mialt — dr. Andriska Emil minisz> lerí tanácsos és dr. Donié György p. ü. tanácsos fogadta. A fent vázolt kérelmeket Székely János főtitkár terjesztette elő s rámutatott beszédében arra, hogy a dohánygyári munkások lúlnyomó többsége keresztényszocialista s a keresi íénjységet nemcsak az ajkán, hanem a> szivében is vallja és ezt éli is.,A gyárak i^unkaterineiben Mária képeket, Krisztus szobrokat ál látottak s a munka megkezdése elolt ezek előtt a képek elolt imádságra gyűltek össze s az Isten segítségét és áldását kérték végzendő munkájukra. ! Az' országot Szent István király az ? Isten anyjának oltalmába ajánlotta s | azóta Mária országának nevezik országunkat. A magyar nép a Márna ünnepekel mindig nagv 'ÁretieiM ünnepei le lm|eg| s ímeg! akarja ülná Azután iíís 1. Dr. Andriska Emil miniszteri tanácsos a központi igazgatóság nevében közölte a küldöttséggel, hogy az állam pénzügyi érdekeire való tekintettel, nem tekinthél el a kiadott rendelettől s a Mária ünnepek megtartásához nem járul hat hoZzá. Ugyancsak megújította a küldöttség a munkásságnak azl a kérését, hogy a központi igazgatóság, úgy, mint a többi hadiüzem igazgatósága, lássa el a dohánygyárak munkásait az összes közszükségleti-, élelmi- és runázati cikkekkel. Dr. Domé p. ü. tanácsos közölte a küldöttséggel, hogv a Dohányjövedék igazigatósága ebben az értelemben előterjesztést telt a közellátási miniszternek s ezieti az alapon tárgyalások vannak folyamatban s megvan a remény arra. hogy a miniszter elfogadja a Dohányjövedék igazgatóságának javaslatat s felveszik a dohánygyári munkásokat is a hadiüzemek munkásai közé s így megkapják mindazokat az éíelmi- és ruházati cikkeket, amit a hadiüzemek munkásai kapnak. Nimródok 1943-ban Riport a gecsei vadászatról Egyesek azt mondják, megfogyatkoztak. Mások az elszaporodásukat emlegetik. Már mint nimródókét. Ne tessék félreérteni, nem a nimródbk családi viszonyaira gondolok! A flintásptiskás vadöiők számát tettem megjegyzés tárgyává. DoiogteVő napon a fökltúró polgáremberé a határ. Vasárnap a vadászoké. Azook járják kevesd-többed magukkal a répást, csalamádést, lóherési; tiporják igy őszies időben a szántási, izzadnák, fáradnak és lövik az ártatlan nyulacskákal — ha tudják. Mert van aki tudja, van aki nem tudja. Élelemben annyi sok szépei hallottam az őszi nyúl vadászatról, hogy kedvem szottyant egy hajtást m'eg'nézni. Tegnap valóra váll a vágyam. Vasárnap is volt. a gőzösjárás is alkalmatosnak mutatkozott a terv viszonylagosan kényelmes keresztülvitelére, igy tehát saját személyemben megjelentem a nimródok közölt, és részt vettem egy őszi »hajÍáson«. Hanem amit ott láttam, tapasztaltam. az minden képzeletemét felülmúlta. A vadászok? Azokról szól ez a kis irns. A tanár úr! . . . Csak akkor tudja ellőni a tapsifiilesl, ha »luksránt« fekszik. Igy, szószerinl: fekszik. <Nem a tanár úr, és nem a puska, hanem a nyulacska. Máskülönbéi! derék, jóravaló, kedves-szíves, mindig mosolygó bácsi; hire, mint tanáré, ország-világot járt, a fiúcskákon kívül a nyulak is különösképen kedvelik. Állatős természetbarát. Ezen tulajdonsága nyilatkozott meg akkor, midőn a sebzett réti héját egyik vadászlársa fejbe akarta kólintani egy fütykössel. »Ne bánlsd, hadd kínlódjon szegény* —szólt oda lanár-vadásztársunk a hóhérmunkára vállalkozónak. Egyébként szerencsés vadász is. Nagy igyekezetében, hogy a gazban elkallódott nyulat megkeresse, még puskája elvesztését is megkockáztatta. És mit lesz a vad ászszerencse! Meg leit a nyúl is. meg a puska is. I vadölő Vele kellett volna kezdenem. U. i. ő a fő vadász, főpuskás, vadász t erül ettulajdonos, stb., stb. Már csak udvariasságból is ől illette volna az' első hely. De szándékosan tettem másodikra,, igy nem lesz olyan feltűnő a * kikészítés«. A vadászai végén állapítottam meg, hogy mennyire megváltoznak az emberek vadászruhában. »CibiIben« rendes, tisztességes- jószívű férfinépség. De amint felveszik azt a »minél piszkosabb, annál jobb vadászgúnyát, mintha kicserélődnének belsőleg is. Lássuk csak! Valamikor, régi vad ászidőkben, rendes helyen ugyebár kijárl minden puskásnak az ételen-italon kívül a nyulacska. Igv parancsolta ezt a vadászliszJtesség. Ma? Mire vadászat végén a pihenőhelyre értünk, hogy onnan a vasútállomásra baktassunk fáradt lábainkkal, mintha életre kelt, és elfutolt volna a gyűjtőből minden tapsifüles. Egy hajtásnyi idővel elébb még szép sorjában piheni ott vagy 50—60 hosszúfülű. Becsületet menteni az asszony előtt, kénytelenek voltunk bevásárolni* az obi igát ajándékoot. A vadpörkölt és a borital? Vacsora, de csakis evés után merészelek gyermekeimnek arról mesélni. lévén a hosszú fog' olyankor tájban rövidebb. Mármint nálam, nem a gyerekeknél! Náluk még: Ignoti nulla cupido! Nálam: emlékezés a múltra. I partizánvadász. Ilyen is akadt a sützerek között. Szegény, nem tehet róla! Nagypapa-jelölt, vitéz, az elmúlt évben megjárla a Don-kanyart. Ott *igadt rá fiz a szokás, hogy erdőben, még hajlas közben Is, a fák koronáját, lombozatát vigyázza. Így aztán nem csoda, hogy gilisztázó bosszúcsőrűl. meg holmi héját lődözött le a levegőégből, mig a nyulacskát, bár ráhágoll az istenadta a ,herésben, eltolta . A hönyvmoly. Otthon az, de a mezőn? Minden hajtó kidől ^mellőle, bár rendszerint »terhel és nélküle utaznak mellette. Mindig elől jár. > Húzza a hajtást veszel tűi. A puskástársai, a hajtók egyaránt lusta, elkényeztetett semmiházik. Őkelme viszont a pasztáját kétszer is megjárja, mert hátha elmaradt valami négyláoú a pengő-fillér rovatban, akarom mondani a: barázdában. Az ügyvéd úr. Ki tehet arról, hogy az egyik cimbora ügyvéd a másik pedig — tesztem — banktisztviselő? Ugyebár senki. De arról már igenis tehet a vadász, ha mindjárl pör vesztő is a mellékes foglalkozása. hogy kényelemszeretetéből egy bizonyos mennyiséget otthon hagy, ha puskázásra indul a geyrsei halárba. Szegény megboldogult . öreganyám sok mindent látott világéletében, de olyan vadászi aztán nem, aki hajtásban is hajlovai viteti.maga után a ftintáját. Annak a bizonyos Bernálnak kapkodása tervszerű és megfontolt cselekedte! számba megy az ügyvéd úr lipródásához képest, amikor a fehér zászlót mutogató hosszúlábú elkarikázik előtte — bántatlanul. A rossz nyelvek azl mondják, hogv az ügyvéd úr puskáját a gyár bejövő je lőtte ki utoljára, pedig a puska és tulajdonosa innen-onnan ezüstlakodalma l ülnek. Aki töltetlen puskával akar nyulat lőni. Ilyen is akad a vadásztársadalomban. Máskülönben pontos, biztos, határozol! vadász. Látszik, hogy a számok embere, .ló puskás is. érezni a beszédén. Biztosan felismeri a tüdőn, vagy pofáit lőtt nyulat — közelről. Csak puskáját felejti el néha meg tölteni. Igy aztán megtörténhetett, hogy egyszerre három hosszúfülű is kergelődzött körülötte. Jómagam, messziről figyelve a különös esetet- azl hittem, hogy vadásztársunk a hosszú élei titkáról tart előadást a nyúl társadalom megjelent képviselőinek... Mire aztán töltény került a browningba, a tapsifülesek már a másik határban ramsiiztak a kukoricásban. Old Sehatterhand, vagy a biztos lövő. Mint .Wiinnetuo, társa, ő is egészen biztos a lövésben. Mindig tudja, hogy hányszor sütötte el a puskáját aznap. Egyesek ugyan azt mondják, hogy amikor égre és egy kicsinykét félretartott fejjel, csak úgy magában mondogatva, a puskáéi sütéseket olvassa össze, addjg a jobb keze a zsebében összegyűjtött üres töitényhüvelyeket számolja. Igy azután sohasem téved. A hiba ott kezdődik, hogy minden üres hüvelyre egy nyulat számit. Az irigyei ugyan azt mondják, olyan vadász nincs, akinél minden töltényre nyulat lehetne számítani. Pedig van. OJd Sehatterhand. Nemde való tény, hogy minden töltényt eleven, élő nyúlra lő ki. Igy érti ő is a vaclászeredményeit. Mert azt már csak mégsem lehet józan ésszel feltételezni. hogy csakis azért puffogtat a határban, mivelhogy gyönyörűségét leli a durrogatásban. Ha tehát azt mondja: húsz töltény, húsz nyúl, akkor tökéletesen igaza van. Az meg máslapra tartozik, a vendéglátó lerütelbérlő a bemondott és valóságosan agyonlőtt nyulak közötti különbségei a hajtótársadalom tagjainál keresi — hiába. Akik hajtanak. - . azok a hajtók. Biztos ismertető jegyük, hogy rendszerint nem visznek magukkal puskát, (bár vannak kivételek, amint az előbbiekben láttuk!) hanem egy jókora fütyköst. Igen célszerű portéka az. Akad a vadászok közölt nem egy, aki nagyon is rászorul a hajtója segítségére, amikor dobatni kénytelen nyulat, hogy megmentse vadászbecsületét. Ilyen célra is alkalmatos jószág a hajtó. Azután arra is, hogy bizonyságtévő legyen, amikor hajtás vagy kör végén a lőtt vadlakat megszámolják. Olyankor a hajlók tudnák magyarázatát* adni annak az érthetetlen jelenségnek, hogy a szekéroldalba rakott nyulak száma sohasem egyezik a puskások által bemondott adatok összegével. Ennél mindig kevesebbÍgy esett ez Gecsén is, az Ür 1943. esztendejének október hónap egyik vasárnapján. amikor a házigazda — teljes joggal — a hajtótársadalmal faggatta holmi lábrakelt 8—10 nyúlka felől. mert ugyan melyik botor lélek: merné feltételezni >úri vad ász cm bérről, hogy-r uram boesá' — valótlant mond ! Amit az elején kellett volna mondanom. Azzal kelleti volna kezdenem, hogy (lőcsére hívtak — hajtónak. Holmiharmatverő lábakat is emlegetlek, amelyek különösképen alkalmatosak lesznek a tapsifülesek déli álmát megzavarni. Nem is kérettem m'agamat, kiutaztam vidékre vadászni, akarom mondani! hajtani. Zörgettem a kukoricást, csalamádést, herést; hej-hej csatakiáltással hujjogattam, mint egy csapat komancse indiánus. Bevéreztem kezemet, lábamat — na-na, nem -nyúl vérrel.! — »agáeofalüskétőU, és láttam, ha Holtain mindazt, amit itt leírtam. Majd ha a sajtó tiszteletreméltó képviselőjét hajtási l é n y k ed éséér t ny ú I d ij j ai« juta Imazzák, iágyabb, simogat óbb, és ami fő: szemethúnyöbb lesz a riport is a gecsei vadászatról ! Jásza i József fő haj tó. Svéd újságírók látogatása Dr. Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszternél. A Keresztény alkalmazottak Szövetsége pénteken este Tocsik Ernő elnöklésével értekezletet taarlott s azon a szövetség ügykörébe vágó kérdéseket vitatták meg. Elhatározta az értekezlet, hogy a komolyabb őszi és téli hónapok beálltával ismeretterjesztő előadásokat és öt hónapos továbbképző tanfolyamot rendlez a tagok részére, hogy a keresztény ifjúságot szakmai és szellemi tudássai felvértezve neveljék és készítsék elő élethivatásának betöltésére. A szövetség belső ügyeinek megvitatása után Szalay Lajos titkár intézett beszédet a Keraktosz tagjaihoz s az általános magyar célokat 'ismertető szavaiban annak a meggyőződésének adott kifejezési, hogy az új szociális világrend kialakítása, valamint társadalmi és gazdasági életünket szabályozó reformok megvalósítása idején nem lesz nélkülözhető lomtári felesleg a keresztényszocialisták örökérvényű tanítása, melynél szebbel és elfogadhatóbbat emberi a^y még nem alkotott! A Haza iránti hűségre és a keresztény gondolat mellett való kitartásra buzdító beszéde után az értekezlet lelkes hangulatban ért véget.