Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-09-27 / 39. szám

3XXIX. évfolyam, 39. szám i 8á|ía P 1942. szeptember 27., vasárnap j Felelős szerkesztő: KerlnyS Olaf POUT8KB9 HETILRP. MEGJELENIK HINDER VHSAHHSP. • . i ' . ; ••• j. < : " ; v -v ft Mécses az éjszakban Irta: Mihalovics Zsigmond. A kísérteties éjszakákon Sztálin gyujíja gyertyáit s a pokol szenvedélyétől hajtőit bombázói sokezres magasságból fenyegetik biztonságunkat. Mi pedig meg nem rettenve, Istenbe vetett bizalommal, zavartalanul készülünk a XXX. Országos Katolikus Nagygyűlésre. Magasságból jövő fény volt minden eddigi Nagygyűlés. Egyszer égi fényszóró, mely diadalmasan oszlatta szét a kor téve­déseit. Máskor máglya, amelyen elégett rest­ségünk, gyarlóságunk és vétkünk. Aztán az Isten gyermekeinek családi tüze, melynél megmelegedtünk és áthevültünk. Vagy az a tüz, melyből úgy kelt ki a magyar katoli­cizmus, mint a Phönix-madár. A Kongresz­szus idején pedig a szeretet oltártüze volt, mely utoljára kapcsolt egységbe minden né­pet s nemzetet. A nagygyűléseken kapcsolódtunk a vi­lágegyház eszmejárásába, világokat építő mozgalmaiba. Pódiumáról rendkívüli egyé­niségek magasodlak fel s lábaitól új moz­galmak csörgedeztek. Ma pedig mécses leszen, meiy a világ éjszakájában világít) A régi keresztényeket a katakombák mélyén mécsesek vezették, bá­toiitották és fényesítették s e mécses Krisz­tus volt, míg fejük felett Néró és Diocleti­anus véres üldözése tombolt. Ma is: utcáin, kon kioltunk minden fényt s óvóhelyekre pincékbe vonulva — a mécses : Krisztus kö­rül zárkózunk fel, míg fejünk felett halált­vető gépek s az elhárító ágyuk tüze vívják dühös harcukat. A Nagygyűlés mécsese messze világít, az értékek lényegéig s a szívek homályos mélyéig. Hirtelen esendő lett körülöttünk minden s a lelkek sápadtan érzik az elmú­lás fagyos legyintését. A Nagygyűlés mécsese biztatóan lobban: erős az az ember, ki féli az Istent! Nyugodt az a lélek, ki a Gond­viselés tenyerén tudja magát. A Nagygyűlés megenyhítő, bátorságot nyújtó, óriási lelki­gyakorlattá szélesül. Megtaláljuk az Istent, lábaihoz menekülünk mindannyian és tud­juk, hogy Benne meg nem szégyenkezünk. A mécs fényessége a?.t is mutatja, hogy nem az Isten ügye jutott válságba, csupán a keresztények hite. Félremagyarázták, meg­hamisították a kereszténység lényegét, kívül­ről ép úgy, mini belülről. A nagy tévedésért, eddig a legnagyobb, kell ma felperzselt föl­dekkel, romvárosokkal, éjszakai rettegéssel bűnhődnünk és elszenvednünk a gonosz sa­nyargatásait. A mécs fénye azonban meg­mutatja nekünk a Sarokkövet, meiy adatott sokak romlására és az Ő népe üdvösségére. Honvédeink az istentelen Keleten kereszte­ket állítanak, megvallják és nem tagadják, hogy a kereszt a nagy jel, melyből ered a népek és mindenek üdvössége. Nagygyűlé­sünkről magasba nyúlik majd a Kereszt Kelet és Nyugat felé, a gonosz rémületére s a hivek vigasztalására. Nagygyűlésünket a nappal fénye mel­lett tartjuk majd s a vidék talán meg sem jelenhetik rajta. Elsötétített egén azonban utunkat mutató csillagok ragyognak. Szent István, ki katolikus hittel épített hazát. Szent László, ki karddal védte azt ínég. Különös­képpen pedig Boldog Margitunk, ki engesz­teléssel, penitenciákkal és áldozatokkal épí­tett másodszor hazát. Nem lehet az ok nél­kül, hogy éppen a legzivatarosabb időkre esett a magyar szentek jubileumainak soro­zata. Margitunk fehér arca pedig éppen akkor fénylik felettünk, amikor a háború vihara magyar felségterületek fölé érkezett. Hősi öntudat ébred lelkünkben, a katoliciz­mus történeti küldetése. Hazát kell mente­nünk, de ezt — honvédeink vére hullása mellett — az egész ország általános en- ! ügyrendjét és beosztották a sebesülteket a gesztelő, áldozatos, peniíenciás lelkével lehet ' csak elérni, Boldog Margit nyomdokaiban. Ugy nézzük tehát a Katolikus Nagy­gyűlést, mint mécsgyújtást az éjszakában. Fénye bátorít és biztat; homályt oszlat és valóságot mutat; eligazít és utat jelöl. Édes, vigasztaló mécses a kísérteties éjszakában. Sebesült honvédek érkeztek Pápára Ünnepélyes külsőségek között fogadták hétfőn délután az üdülő-kórházba érkező sebesült honvédeket. Több ezer ember szo­rongott a pályaudvaron és az állomás előtti téren. Megjelentek dr. Mesterházy Ferencné főispánná, mint a megye vöröskeresztes fő­ápolónője, Hamuth János polgármester, vitéz Karcsay Béla ezredes, kórházparancsok, Bo­zóky Tasziló városparancsnok, vitéz Fekete Lajos őrnagy, az egyházak képviselői, fele­kezeti és társadalmi egyesülelek küldöttségei, a leventék, cserkészek, a perutzgyári levente­leányok, stb. A kocsiból leszálló katonákat kalap és zászlólcngctésscí fogadia a közönség. A katonák az előkelőségek elé vonultak és a város közönségének, vaiamint a pápai Vörös­kereszt Egyesületének nevében Hamuth Já­nos polgármester köszöntötte őket. — Magyar honvédek, — mondotta be­szédében — akik a becsület mezején áldo­zatot hoztatok a hazáért, a magyarságén, a pápai Vöröskereszt üdülő-kórházában meleg otthonra találtok, ahol egészségetek teljesen helyre fog állani. Isten hozolt Benneteket 1 A dohánygyári munkásság nevében Harsányi Józsefné üdvözölte a sebesült kato­nákat és gyönyörű virágcsokrot nyújtott át az egyik honvédnek. A gyári munkásnők ezután minden katonát cigarettával és virá­gokkal halmoztak el. Megkapó volt a kato­nák bevonulása. Az Esterházy-út két oldalán fehérbe öltözött iskolás gyerekek, lányok foglaltak helyet és meleg szeretettel köszön­tötték a katonai autóbuszokon helyet foglaló sebesült katonákat. A kastélyban vitéz Kar­csay Béla ezredes, kórházparancsnok köszön­tötte a honvédeket, majd felolvasták a kórház korszerűen berendezett szobákba. A kórház­ban jelenleg kilenc pápai önkéntes ápolónő teljesít szolgálatot. MÁTIS JÓZSEF. PRO PATRIA Vitéz KARCSAY MIKLÓS vegyész, tart. főhadnagy, a 4. honvéd gyalogezred 4., majd 5. századának parancs­noka, a felvidéki és erdélyi emlékérem tulajdonosa öt havi tűzvonal-szolgálat után, 1942. szept. 10-én, 31. évé­ben az orosz harctéren fej­lövéstől találva, visszaadta hős lelkét az Úrnak. „Igazi, bátor katona, ál­dott jó ember volt", — írja hősi halálát tudató század­írnoka. Hős Harcosunk, nyugodj békén a messzi orosz falu kicsi temetőjében! Vitézi pél­dád megszívleltük I Uj szociális Intézmény Pápán Leányotthonná! kapcsolatos cselédelhelyező iroda nyílt az Hssziszi 5zent Ferenc utca 14. sz. alatt. ft pápai ft. C. szociális szakosztályának régi terve valósult meg Az a törekvés, amelyet a szociális haladás terén évekkel ezelőtt magi elé tű­zött a pápai A. C., most valósult meg, Majdnem két év.g húzódott, mi, a Ferences Világrend, illetve az A. C. kérése felett a felsőbb fórumok döntöttek és engedélyezték a leányotthonnal egybekölött cselédelhelyező iroda felállítását. Hamuth János polgármes­ter megértő szociális érzését bizonyítja, hogy amikor özv. Szeip Ferencné a városra ha­gyományozta Asszíszi Szent Ferenc ulca 54. sz. alatti házát, az A. C. vezetőségének a kérésére azt, ennek a fontos szociális és leányvédelmi intézménynek az elhelyezésére engedte át. Mindenki, aki a pápai cseléd­visronyokat ismeri, tudja, hogy milyen fon­tos szerep vár erre az új szociális intéz­ményre, különösen erköicsnevelési és gondo­zási szempontból. Azonkívül az új intéz­ménynek további fontos feladatát fogja ké­pezni a cselédek, illetőleg háztartási alkal­mazottak képzése és oktatása. Az új intézmény október 1-én nyílik meg, ahol átmenetileg lakást és ellátást kap­nak szerény díjazásért azok az elhelyezést kereső cselédlányok, akik elhelyezkedni nem tudnak. A megnyitást és a megindulást beje­lentő értesítés, amit az intézmény vezetősége kiadott, a következőképpen szól: „A pápai katoiikusság az A. C. szo­ciális szakosztályának és a pápai Ferences Világirend (III. Rend) közreműködésével a háztartási alkalmazottak lelki és testi gon­dozását és védelmét óhajtja szolgálni. Ezen cél megvalósítására „Szent Zita Leányotthon" néven cselédelhelyező irodát nyit, mely hivatva lesz az elhelyezkedést kereső háztartási alkal­mazottakat ebbeli szándékukban segíteni, ielki gondozásban részesíteni és átmenetileg csekély díjért számukra otthoni nyújtani. Ezen uj szociális intézmény mellett működni fog a már évek óta fennálló Zita Leánykör, amelynek keretében vasárnap dél­után — díjmentesen — tanító és szórakoz­tató előadásokat tartunk a háztartásbeli .leá­nyok részére és nevelőíeg foglalkozunk velük. A „Szent Zita Leányotthon" cseléd­elhelyezö irodája folyó év október 1-én nyílik meg. Cím: „Szent Zita Leányotthon" Pápa, Asszíszi Szent Ferenc-utca 14. Te­lefon: 16-26. Leányvédelmi intézményünket a Mt. Jegyző úr és Ft. Plébános úr leggondosabb figyelmébe ajánljuk és kérjük, hogy annak erkölcsi és szociális célját átértve, bennünket fontos munkánkban támogatni v méltóztassa­nak azzal, hogy községünk leányait — fele­kezeti különbség nélkül — hozzánk irányít­ják, intézményünket velük megismertelik és az iránt bennük a bizalmat felkeltik. A jó ügy érdekében kérjük a Mt. Jegyző úr és Ft. Plébános úr segítő mun­káját és ezúton is köszönjük minden kész­séges s s/íves velünkdolgozásukat. Hazafias üdvözlettel: a pápai A. C. Szoc. Szakosz­tálya, a Ferences (III.) Világirend. Németh József apát-plébános, a pápai A. C. elnöke. P. Farkas. Horváth Valér házfőnök, Szoc. Szakoszt. egyh. elnöke, III. r. ig. Vitéz Dr. Mezey Kálmán városi orvos, Szoc. Szakoszt. világi elnöke. Özv. Wohlmuth Dezsőné bizottsági tag. Gyenes Gyula bizottsági tag." Kérjük a pápai keresztény és hazafias érzésű társadalom támogatását, hogy az intézmény megerősödhessen és a kitűzött céljainak teljes mertékben megfelelhessen. Honvédeink üzennek... A harctérről írja egyik harcoló pápai honvédünk: Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Valahol, messze édes hazánktól és drága szülővárosunktól került kezembe az annyira kivánt lapjuk és itt egy «zintén pá­pai bajtársammal olvastuk Csordós Géza bajtársunk üdvözletét, amelyet a pápai kö­zönségnek küldött. Kedves Szerkesztőségők, akik itt vannak, küldték üdvözletüket, mégis oly jól esett olvasni az ismerős neveket. Sajnos Oroszország igen nagy és nem igen tudunk találkozni, de mi sem akarunk el­maradni, hogy ne küldjük el üdvözletünk annak a városnak és közönségének, hova a gyermekévektől egész a felnőtt férfi korig annyi kedves emlék fűz bennünket és ilyen hosszú idő után és ilyen messziről is pon­tosan emlékezünk minden házára és kövére. Ismételten küldjük szeretetünk és üd vözletünk, — akik a névsorból a múltkor kimaradtunk, — valahonnét Oroszországból. Végh Géza honv., Stark Ferenc tiz., Szalay Jenő honv. A tábori posta száma: 217/25. ám 16 FSLLii?.

Next

/
Oldalképek
Tartalom