Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-08-23 / 34. szám

MAGYAR SZEMMEL A szellemi nagyság, lelki finomság nincs származáshoz és álláshoz kötve. Fellelhető munkás zubbony és a zsupp­tetők alatt is. örök átka a kisvárosnak 1, hogy benne nem akarják ezt észrevenni. Valami ledönthetetlen kínai fal mere­dezik benne e téren. Aki egy fokkal ma­gasabbra mászott megérdemelten vagy érdemtelenül a ranglistán, az nem tudja észrevenni, hogy élnek emberek, akik még nem jutottak el odáig, ahol ő áll. Az ilyenek azt hiszik, hogy véleményt csak ők nyilváníthatnak, akaratuk elle­nére semmi sem történhetik, egyesüle­• tekben és a társadalmi életben ők verik a nagydobot, gyűléseken, utcán és sza­lonokban nyilatkoznak, szónokolnak. Pedig a dodonai fülesbagoly is értel­mesebb náluk. Mindenki tudja ezt, csak ők nem akarják észrevenni: * Egy nyugalmazott tábornokról van szó. Egyik szomszédps állam polgára. Amolyan kis városban él, mint Pápa. Mint tapasztalt és munkabíró öreg em­berre a mai háborús idők miatt minden irányítást rábíztak. Sporttól a gyárigaz­gatásig, légoltalomtól a művészeti irá­nyításig, babakelengye beszerzéstől a motalkó elosztásiig minden az ő hatás­körébe tartozik. És mindazért semmi fi­zetést sem kap. Pedig mindenhez ért. — Ez aztán őrségváltás: a zsidók és nem odavalók frontján egyaránt. Nálunk? Jobb erről nem irni... vei is. Vagy Pápán? erre talán nincs szükség Ügy halljuk, hogy végre megépítik a hősök emlékművét. Szép, hogy idáig eljutottunk. Dicséret illeti azokat, akik mertek reá vállalkozni, hogy végre le­róják azt a súlyos adósságot, aminek törlesztése régóta lelkünkre nehezedik. Ez a hősi'emlékmű figyelmeztetés lesz, hogy emlékezzünk azokra, akik a leg­többet: életüket áldbzták fel a hazáért, de kérlelhetetlenül vádolja azokat is, akiknek lelkén szárad, hogy eddig nem állították fel. De ne feszegessük a mul­tat. Jobb később, mint soha. Most csak a kivitelezés és elhelyezés lesz a fontos. Nehogy régi pápai szokás szerint pár pengő legyen megint az akadály, hogy amit készítenek, ne olyan legyen, mint ami valóban méltó lesz a hősökhöz. Ha áldozunk, áldozzunk bőségesen. Ne dug­ják ám megint a város valamelyik fél­reeső zugába. Hozlzák a Főtérre, talán a nagytemplom és a kastély között fekvő térre, ahol el lehet a tömegjét helyezni, ahol lehet felvonulást és ünnepséget rendezni. Mert erre is szükség van. Vég­re is tarthatatlan az az állapot, ahogyan nálunk ilyen ünnepélyeket rendeznek]. A város lakói mitse tudnak róluk. Fal­ragaszok nem hirdetik az ünnepélyeket; 10—20 magyar kivonul, szónokol, körül­néz és bevonul. Pedig 1 ilyen ünnepség nemcsak szép a mágia nemében, de ne­Mult vasárnap este 8 óra 35 perc­kor a magyar Rádió Ki mit szeret* címmel dalokat közvetített. Feltételez­zük, hogy a rádió-hallgatók igen nagy hányada valóban ezeket kérte Nem szólhatunk hozzá, hiszen az Ízlések és pofonok nem egyenlők. Dehogy a be­mondó végetnemérő magyarázgatásál is kérték volna a hallgatók, ezt már mégis kétségbe vonjuk. Úgy látszik, azért volt szükség a dalok [előtti hosszú magyará­zatra, hogy a sok százezres, nem ízléses hallgatókkal elhitessék: íme, ezt kíván­ták azok, akiknek kérését teljesítjük. De akkor miért beszéltek annyit? — A Rá­dió műsorrendezője tudhatná: sok be­szédnek sok az alja. * Mikor érjük meg már, hogy a zsidó üzleti szellem fondorlatainak vége le­gyen? Éveken át mételyezte a magyar szellemet a ponyvairodalom. Százezres és milliós példányszámban jelentek meg ezek az idegen szellemiséget lehelő férem unkák. PerSze mind nem fogyott el. Évek alatt vagon számra halmozód­tak fel ezek a hitvány munkák. Most Antal István véget vetett ennek a rákfe­nének Többet nem, jelenhetnek meg ilyen szennyiratok. Mit tesznek erre a zsidók? Előránoigálták pincékből, pad­lásokból, raktárakból a 'még el nem fo­gyott példányokat. Pékkosárban, tri­ciklin, kordéban utcáról-utcára hurcol ják Budapesten. Egy-egy utcasarkon megállnak és azonnal sátort vernek: »többé nem kapható«, kiáltással, falra­gasz lengetéssel adják boldog-boldogta­lannak. Soha ilyen szürete nem volt a Üzennek a Bajtársak Levelek a harctérről ponyvának! Vigasztalás: nem sokáig tarl. mert máig a zsidóknál is áll e té­tel: egyszer minden jónak vége szokott lenni. « Vannak az életben érthetetlen dol­gok. Érthetetlen, hogy azok, akik eddig becsületesen viselkedtek, rendes üzleti haszonnal árulták portékáikat, elfeled­keznek arról, hogy holnap is lesz, ki­tisztul a győzedelmes magyar hadsereg révén az égbolt és bealkonyul azoknak, akik csak »feketén, tudnak vagy akar­nak meggazdagodni. Hol van a becsü­let és hazafiság ezekből az urakból 1? Ért­hetetlen. hogv sok minden eltűnik a vá­sárlók elől és mégis mindent lehet kap­ni zugban, igen busás áron. Egyszer majd csak elszalad tollúnk és mindent megírunk és feltárunk. De ugy-e, akkor nem mi leszülik a rosszak? A legért­hetetlenebb azonban az. hogy miért van ennyi zsidó férfi itthon. Nem lehetne ezek'et valahová elvinni, hogy ők is dol­gozzanak. Necsak maguknak, hanem az államnak is. « KARCZAGI M8TIU1TSZEITÍI ajánlata: Iskola táska egyszerű P 3.30 Iskola táska képes Iskola táska vászon Iskola táska lakk . Óvoda táska képes Óvoda táska lakk Bőröndök, retikulök . P 3.50 . P 4.20 . P 6.80 . P 1.30 . P 2.20 levél- és pénztárcák nagy választékban. Elsőrendű aktatáskák! HALLÓ i HALLÓI U! cikk! LEVHNTE kéztisztító. Habzó és tisztítóanyag kapható: VESZELI festéh üzletben PÁPA, Fő u 6* A »Pápa és Vidéke« a magyar egység kiépítésen dblgozik, küzd min­den tőle telhető eszközzel a kufárok el­len, akik annak megbontására, gyengíté­sére törekszenek. Mindent megteszünk, ami a külső és belső front erősítését szolgálja. Ennek bizonyságai azok a tá­bori lapok, amelyek harctérről érkez­nek szerkesztőségünkíbe. Legutóbb a kő­vetkező tábori lapot kaptuk: »Tekintetes Szerkesztőség! F. é. július hó 5-en lapjukban megt­jelent vezércikk, melynek cime »Hon­véd«, mindnyájunk lelkét megrezegtette s könnyes szemmel olvastuk végig. Kö­szönjük a megbecsülést és felénk ára­dó nagy szeretetet. Hála részünkről a végső győzele­mig' való kötelességteljesitlés, őrtállás Hazánkért még életünk árán is. lAdja a Mindenható, hogy minden magyar álma valóra váljon egy meg­nagyobbodott, boldog Magyarországon. A szeretet kapcsoljon össze mind 1­nyájunkat. a boldog viszontlátásig. Isten áldását kérjük minden magyarra .a 253/24. táb. posta honvédéi.« /A mult számunkban megírtuk azt, hogy a pápai honvédek szivében mi­lyen érzéseket váltott ki a »hazai« cso­mag, ez az anyagiakban fel nem érté­kelhető »erkölcsi utánpótlása A lovászpatonai iparos kör tagjai és annak kiváló elnöke Kassai Lajos is, megérezték, izzó magyar lelkük meg­súgta a tennivalót. Ők is »szeretet cso­magot « küldtek a harctérre, de nem­csak mindén patonai testvérnek, hanem azoknak is, akik valamikor patonán lak­tak és tagjai voltak a lovászpatonai ipa­ros körnek. Követésre méltó cselekede­tük értékeléséről és betartásáról beszél az a sok .tábori lap 'és levél, tárni a harc­térről jött. | Bóka Sándor tizedes, Tp. 217/61, a többek között a következőket irja: »És most, amikor a Haza hivó sza­vára sok-sok kilométerre szeretteink­től és kicsi Hazánktól, mikor megkap­tam az Iparos ÍKör állal gyűjtött szere­tet csomagot úgy elgondolkoztam'... Szeretet csomag... Milyen megkapó ez itt a messze idegenben. Milyen jó érzést vált ki az emberből az a tudat, hogy azok, akik odahaza sokszoros munkával veszik ki részüket á szebb és boldbgabb jövő munkájából, rólunk, akik fegyver­rel őrködünk az otthoniak nyugalma fe­lett és farkasszemet nézünk az emberi­ség közös ellenségével, a bolsevizmus­sal, nem feledkeznek jmeg és ilyen apró figyelmességgel bizonyítják, hogv lé­lekben is velünk vannak, velünk érez­nek. Ilyenkor az emberben megkétsze­reződik az erő annak a biztos tudatá­ban, hogy azok a szálak, melyek az el­búcsúzás óta összekötnek bennünket, nem fognak meglazulni, sőt a szeren­csés viszontlátás pillanatáig mind erő­sébbek lesznek. Még' most egyre kérem az otthonia­kat, fokozzák a templömbajárást, amit mi itt nélkülözünk, és imádkozzanak ér­tünk is, mert itt borzadva látjuk, hogy az Isten házát (minek használták ezek a félrevezetett népek.« Borsó Gyula karp. őrmester, Tp. 217/21, a következőket írja: »Önérzetes büszkeségi tölti el e pil­lanatban az egész valómat, amikor ar­ról értesülök, hogy mindegyik patonai bajtársamat megajándékozta az Iparos Kör egy-egy szeretetcsomaggal. Boldog örömmel állapítjuk meg, hogy Ti, akik otthon maradtatok, sziv­ben-lélekben mindfijg velünk vagytok. Érezzük féltő aggódástok, tudjuk, hogy veszélyes űtunkon minden gondolato­tok itt szálldbs 2000 km-re a hazától, tudjuk, hogy sokszor előszeditek a tér­képet és megnézitek, merre törnek előre dicsőségesen a Ti bajtársaitok. Feleme­lő számunkra az a tudat, hogv Ti ott­hon egy pillanatra sem feledkeztek meg rólunk. Összegyűjtőt tétek a Ti nemes és számunkra oly sokat jelentő szeretete­ket, szeretet-csomagot kovácsoltatok a nemesen érző mellig szivetek szereteté­BÚTORT Min d en féle asztalosárút, olcsón a legjobb kivitelben vásárolhat PEIDL LAJOS épület- és mfibútorüzemnéi. Bútorokból . állandóan nagy raktár! Famegmunkálás 1 Hajópadjókészítés! Pápa, Bástya-utca 24. Fizetési kedvezmény! bői és el kül d létek nekünk Nem csupa* a csomag tartalma az. ami kellemes meglepetés számunkra. Méltó elégtétel az nekünk, hogy velünk éreztek, velünk vagytok szívben-1'lekben a viszontlátá­sig. I Köszönjük Néktek, lovászpatonai Testvérek e nemes .öondoskodástokat. A jó Isten segítségével biztosítunk benne­teket mi is, akik őrt állunk a Vártán, hogy nyugodt lesz álmotok, zavartalan lesz minden munkátok, aratástok, mert őseinkhez hiven mi is megtesszük köte­lességeinket itt a harcmezőn.« Mészáros Dezső hadnagy Tp. 253/24 a következőket irja: »Tegnap kaptam hazulról csoma­got és amint nézem a feladlót. látom, hogy az Iparos Kör s z e r e te tadómánv a. Örömöm annyival isnagyobb volt, hogy rólam, aki már 10 éve elkerültem fa­lunkból, nem feledkeztek meg. Nagyon köszönöm a küldtemiényít, gneigfhálálni csak azzal tudóm, hogy itt kint becsü­lettel helytállunk Hazánkért.® Helyszűke miatt, nem tudjuk kö­zölni azt a sok hálás magyar szív vet megirt tábori lapot és levelet, amit Je­ney Istvánok, Kollár Kálmánok, Pauer Jenők, Föi-dÓs Jenők, stb., stb. irtató, azon érzéstől áthatva, amit a »szeretet­csomag® szivükben felébresztett. Ennyi­ből js olvashat mindenki és megértheti és megérezheti, hogy a harctéren küz­dő testvéreinknek adni és adni kelt, mert amit adunk magunknak adjuk és azzal a jövőt épitjük. Eljön majd a száf­madás órája is, amikor azt is megkér­dezik mindenkitől: »JVÍit tettél, mivel jár rultál hozzá a jobb magyar jövendő építéséhez?« Erre egyszer mindenkinek; felelni kell. Gorodok-Satanov-i emlékünnepély Hétfőn délelőtt 11 órakor koszorúz­ták meg Pápán az Esterházy-úti bejá­rónál felállított m. kir. pápai 7-es hu­szárok hősi emlékművét. A megkoszo­rúzáson jelen volt Bozóky Tasziló vá­rosparancsnok, vitéz Karcsay Béla ny. ezredes, dr. Hermann László főjegyző a polgármester képviseletében. Az emlék­kő előtt sorakozott fel a volt 7-es huszá­rok tiszti, altiszti és legénységi kara. Vi­téz Szalay István a.régi bajtársak nevé­ben mondott hazafias emlékbeszédet. — 28 évitávlatából jöttünk idé em­lékezni, — mondta vitéz Szalay. — 28 éve annak, hogy elszánt, dérék katonák, a pápai 7^es huszárok megvívták a vi­lágháború egyik legfényesebb diadalát, a Gorodók-Satanov-i csatát. A magyar honvéd hősi akaraterejének diadala volt ez a győzelem. Majd megemlékezett Kovács Kál­mán ezredes elhunytáról, aki megjele­néseivel ápolta a bajtársi szellemet, az ő vezetésével mindig megünnepelték a fényes Gorodok-Satanov-i csata évfor­dulóját. # — Elment közülünk. A többi baj­társ emlékével együtt most az ő emlékét is kegyelettel őrizzük szivünkben Beszéde végén a volt 7-es huszárok nevében igyönyörú koszorút helyezett el az emlékmű talapzatára. Ezután a vá­rosparancsnok, frontharcosok és a vá­ros képviselői helyezték el koszorúikat kegyeletes szavak kíséretében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom