Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-06-14 / 24. szám

Rz orvosok kegyeletes megemlékezése a Hősi halált halt dr. Rngeli Henrikről Isztimér, Fejér megyei kizség hősi halottjának fia, a pápai Irgalmas kórház kos alaryosa. — Minden idők orvosának ás honvédjének példái ad a hősi ötelességteljesftésből és őnfaláldozá bajtársiassághói. — iz Irgalmas kórház gyaszmiséféről elmaradtak a hivatalosak. A székesfehérvári Orvos Kamara pápai Helyi Bizottsága J)r. Domonkos Géza kir. tisztiorvos elnökletével í. hó 10-én délután .6 órakor a városháza tanácstermében kegyeletes emlékülést tartott a hősi halált halt Dr. Angeli Henrik, kórházi sebészalorvos emlékére. Az emlékülésen megjelentek az Irgalmasrend és kórház képviseLefében Nagy Emil perjel és kórházigazgató, Soós Pál lelkész és Okolicsányi Gáspár gondnok, a pápai gyógyszerészek képviseletében .Kariovitz Adolf .kormányfőtanácsos és Sucbomei Róbert gyógyszerész, Dr. Hermann László városi főjegyző, a honvéüorvosok képviseletében Dr. Szolár Béla orvos-százados, az egészségügyi .védőnők képviseletében Laczkovits Izabella, Bontó Klára, Győry Magdolna eü. védőnők és Dr. Cseh-Szombaty László eü. tanácsos, ny. városi főorvos vezetésévei az összes itthon levő pápai orvosokAz elnöklő Dr. Domonkos Géza Kir. tisztiorvos az emlékülést a Magyar Hiszekegy-el nyitotta meg, üdvözölte a megjelentekei és felkérte Dr. Fónyi Jenő sebészfőorvost úgyis, miint a hősi halott Angeli dr. volt főnökét, úgyis, mint atyai jóbarálját, hogy kegyeletes méltatását adja elő. Dr. Fónyi Jenő mély megilletődés és megindultság hangján ismertette a bolsevizmus elleni harcban, orvosi hivatásának önfeláldozó teljesítése közben, május 2teén, éleiének 31. évében, a hazáért hősi halált balt kartársunk emlékét. A továbbiakban igy folytatta ein lekbeszédét: — Árva fiú volt. Édesatyja az elmúlt háború hősi halottja, édesanyját nem sokkal utóbb vesztette el. Három fiyére és egy nővére után ő volt a legfiatalabb. A Fejér megyei Isztimér község földjén gazdálkodó családja néni élt ugyan szűkösen, a család Benjáminjának és büszkeségének taníttatása mégis csak szűkösen futotta. Boldog volt, amikor közel négy év elolt itt, az Irgalmasrend pápai közkórházában otthonra és továbbképzési alkalomra talált. Amilyen szerényen jött, mindvégig oiyau szerény is maradt. — Mindenkit szeretett és őt mindenki szerette, aki közelebbről ismerte. Édesatyja hősi halálát gyakran emlegette s valami különös sejtelemmel' a sajátját is megfér ez te s ez mégsem tartotta vissza pl. már az erdélyi részek visszaszerzésekor teljesített katonai szolgálata alatt attól, mint mondják, hogy Orvos létére nem veszélytelen felderítő tevékenységre ne jelentkezzék. Á félelmet nem ismerte, egész férfi volt. Ez a két tulajdonsága: a jószívűsége és hősi lelkűsége az, ami mindenkori magatartását jellemezte, — Bizonyos, hogy rövid pályafutása alatt is sok megmentett és meggyógyított betegnek szivébe irta be a nevét. A mindenáron való segíteni akarás vezette akkor is, amikor félelmet nem ismerve a tűzvonaiba sietett, hogy megsebesült bajtársain már olt segítsen. Külön tragikuma, hogy őrajta, aki onynyin segített, nem volt senki, aki segíthetett volna. — Angeli Henrik példát adott minden idők orvosának a hősi kötelesséigteljesítésből, minden idők magyar honvedjének az önfeláldozó bajtársíasságból, de példát , adott minden idők minden magyarjának is, az áldozatkészségből. Mégis megtörtént, ezt nem hallgathatom el, hogy azon a néma kegy ele tadáson, az érté mondott gyászistentiszteleten, amelyet a kórház rendezett és amelyre az egyes hatóságokat és intézeteket is meghívta, sem Pápa város, sem az egyéb polgári hatóságok nem képviseltették magukat s a meghívott intézetek közül is csak alig néhány. Hiszem és remélem, hogy mi pápai orvosok meg fogjuk találni a módját annak, hogy hősi halottunk méjtq i légtételé ül, a jövendő orvosi nemzedék számára megörökítsük ragyogó példáját. Most, amikor a mi szűkebb körünkben meghajtom emlékezete előtt elismerésünk és kegyeletünk zászlaját, hogy Angeli Henrik, miként minden hősünk, aki értünk a legtöbbet, az éleiét áldozta fel, akármilyen szerény munkása is volt a magyar életnek életében, hősi halálával mindnyájunk fölé magasztosul. Engedtessék meg nekem, hogy at atyai jóbarát szavával idézzem szellemét: Riki fiam, nem felejtünk el. Dr. Fónyi főorvos beszéde mély hatást váltott kii a megjelentekben és a beszéd' elhangzása után a jelenlévők egy percnyi felállással hódoltak a hős orvos emlékének. Igen, hős volt és vérével történelmet irt. A honvédvezérkar főnökének 5. számú hadijelentésének azon részében, melyben a honvédeink kitűnő harci szelleméről ir, külön névszerint megemlekezik a hősi halált halt Dr. Angeli tart. orvoshadhagyról és a többek között ezeket mondja: »Ez a hőslelkű honvédorvos félelmet nem ismerő bátorsággal sietett ki a küzdő honvédek elé, hogy az egyik felderítő vállalkozásunk során megsebesült néhány bajtársát megmentse. E nemes hivatásának teljesítésétől a heves ellenséges tűz sem tudta visszatartani s eközben hősi halált halt«. Ilyen szép példát mutattál kedves, mosolygó arcú Angeli testvérünk, a mindig és mindenhol önfeláldozó orvosi hivatásról, de csupán orvos voltál s igy elmaradtak a »Hivatalosak«. Emiéked örökké, híven megőrizzük! Dr. vitéz MEZEY KÁLMÁN. 1842. június 13- n egyesűit a Befső, az Alsó és a Felsőváros Városunk levéltárának rendezése végéhez érkezett. Két hatalmas szekrényben közel 300 régi, nagy időkről neszelő irat került megfelelő helyre. Ezek a város történelmi múltjának néma tanúi A XV. rész aktái rendkívül fontos, de ma már elfelejtett eseményt örökítenek meg. Száz évvel ezelőtti idők nagy napjáról beszélnek. 1842. június 13-ról szóinak a sorok. A sárguló lapokat meghatódó kíváncsisággal forgatjuk. Az elhalványodó és porzóval behintett sorok most felújítják az évszázaddal ezelőtti nagy eseményt. 1842. előtt „három városból

4' állott Pápa Az egyik oklevél borító lapján olvashatjuk: »Pápa Belső, Alsó, és Felső város összeolvadásáról szóló szerződés. 1842. június 13«. A szerződésből, meg' a levéltár más aktájából mégtudjuk, hogy már megelőzőleg hosszabb időn keresztül mozgalom volt megerősödőben, mely az egybeolvadásért küzdött ék harcolt. A Belső, Alsó és Felső városok külön vezetés, polgári bíróság ós gazdasági irányítás tekintetében önállóak voltak. A különélés a nagyobb fejlődés akadályozója volt. Nem csodálhatjuk ezért, ha a szabadságharcot megelőző időkben az önálló városrészek egybeolvadási mozgalma gyorsan haladt a megvalósulás felé. Bel&ő-, ftiso- és Felsővárosok egyesülése A »Három város«-nak egy volt a lelkipásztora és a földesura. A három város«-säl külön szerződéseket kötöttek. Különösen gazdasági tekintetben volt sok érdekes helyzet. A fejlődés iránya az egyesítést kívánta. A földesúr, de különösen a megye szorgalmazta a negyvenes évek elején az összeolvadást. 1841. április 19—20. napjain a vármegye kiküldöttei tárgyalnak a »három város« képviseletével. A Belső város tanácsának közgyűlési jegyzőkönyveiben a feltételekről, a megbeszélésekről és a döntésekről érdekes sorokat olvashatunk. Hosszú hónapokon keresztül folytak a viták és a levélváltások. 1842. április 21— 23 -án a földesúr, a vármegye kiküldöttei, a »három I város «képviselői folytattak megbeszéléseket. A tárgyalásoknak az lett az eredménye, hogy június 13-án megkötötték a »három osztályzatú Pápa város egyesülését« tartalmazó szerzőB, izonyos, hogy a megért eszmék szerint alakul a világ s az eszme-nyitás irányában indul meg a haladás. — Mi a mai kor megért, ragyógó eszméje ? Merre felé tart a világ haladása ? Ézt az eszményt, ezt az irányt egy szóval jelezhetem, s e szóba van beosztva a nemzeteknek, a politikának, az egyháznak is összes modern teendője ; ez a szó: gyerünk a néphez. (Prohászka.) dést. A »szívvel-lélekkel munkált örökös szer2ődést« 18 pontban foglalták össze. Rz „örökös szerződés

44 tizennyolc pontjából ... A földesúrra] kötött szerződések érvényben maradnak. »Az egyesült Pápa városának lészen csak egy birája. A bíróságra mind idáig az uradalmi főtiszt candidál, a vfcill Belső városból két, az Alsóból egy, a Felsőből is egy alkalmas személyt, ezek közül a legérdemesebbet választja a hatvan személy, mint az egésznek képviselője«. A tanács 12 tagból áll. »Hat a Belső városiak közül, 3—3 pedig áz Alsó és a Felső városokból .. A tanács »az egyesült város polgárainak is ügyeik felett szabadialmuk értelmében ítéljenek«. Az egyesült városnak »két jegyzője lesz, e számot mindenszentnapkor az Alsó város jegyzőjével töltik be, azzal a fizetéssel, melyet a Belső város jegyzője kap«. A tanácsosok közül »egy kapitányt választanak«. A hatvan tagú választott polgárság és a tanács kapitányt és ügyészt választ. A katonaság befogadására a régi szokásokat tartják fenn. »A lovassági a két külső, a gyalogság pedig Belső városban szállásoltatik el«. A »bárom várost illető irományokat az egyesült város levéltárában helyezik el«. (Sajnos, ezekből nagyon sok elveszett!) Ezen túl »közös lészen a városnak jövendőben minden értéke, a malom, szántóföldek és rétek, a városháza alatti boltok jövedelme, ispotályok, az árendált korcsmák, ser, pálinkaházak és tókertek jövedelmei. A legelőt úgy mint eddig közösen fogjuk használni«. A 17. pontban az iskolaügyről intézkednek. »Nekünk az egyesült Pápa város lakosainak kötelességünk, által látván, hogy városunk népességét tekintve oskolák heányával vagyunk, a volt Alsó és Felső városiak nevendékei számára oskolákat létesítünk.« Az öt példányban elkészített örökös szerződést a Belső város részéről aláírták: Bischitzky Miksa biró, Karpics József, Mayer György, Habeller József, Pauly Mihály, Körmendy Péter, Nagy István, Horváth János, »öreg« Mórocz József, Németh Ignác, Hegedűs József, Könnye Ferenc, a Belső város jegyzője. Az Alsó város nevében aláirtak: Kotsis György, Babits Andlrás, Nagy István, Pénzes Pál, Tálos István, »öreg« Tóth István, Tóth Pál, Körmendy Pál, Horváth József, az Alsó város jegyzője. Az Alsó város képviseletében aláírták: Vaspék János biró, Sándor József, Szekeres Mihály, Fejes János, Tóth József, Keresztes József, Proszt János, jegyző. Á földesúr képviseletében: Vermes ARA 16 FILLÉR