Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-03-22 / 12. szám

IIXIX. évfolyam, 12. szám Pápa, 1942. márcias 22., vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényl Olaf POLITIMAI HETILAP. MEGJELENIK MIADEN VflSŰRNÖP Jársz-e „kedves"? Valahol a végtelen orosz síkságon, ahol a fergeteges hóvihar süvöltését télharsogja a bomba és ágyú földet­rázó robaja, ahol az ég csillagmíriád-. jéra tekint egy-egy örökre lecsukódó szem és a szelek szárnyán utolsó »zeneiét küldi valaki haza a „kedves"­hez, Vastagh János szakaszvezető pa­pírt vett elő, ráhajolt katonaládájára és szívebemártott tollal leírta az egyik legkedvesebb és legszebb háborús ferset: Kislányom, messziről szól most apád, S megáld Téged a távolságon át. Kislányom, fond imára kis kezed, Hidd el, Kicsim, hogy ott vagyok Veled. A szél sipol itt kinn, a Dnyeperen És reggel dér lepi be fegyverem. A harcos, büszke katona-apád Átvirrasztja az orosz éjszakát. De eljön a nap, Kislányom, meglásd, A kisajtóban meglátjuk egymást, Te felnevetsz s elejted kócbabád És örömében sírni fog apád. Az édesanya megtörli szemét És megcsókolja férje levelét. Kis gyermekét az ágyba fekteti, Szép altatódalt énekel neki: „Hős apádról álmodj, Kedvesem, Ki őrt áll kint, a messze Dnyeperen". A kislány alszik s látja már apát És hallja kedves, ismerős szavát: Hogy „eljön a nap, Kislányom, meglásd, A kisajtóban meglátjuk egymást, Te felnevetsz s elejted kócbabád És örömében sírni fog apád". Micsoda lenyűgöző világ tárul elénk e bájos sorokból. „Az édesanya... megcsókolja férje levelét" és van egy kislány, aki álmában is látja a hős apát, akit, ha egyszer hazajön, kislánya kacagva fogad. Honnan tudja ezt Vastagh János és honnan tudják ezt a Vastagh Jáno­sok? Ki éreztette meg velük, hogy van a világon egy virág: a tisztaság és hűség virága, mely vakítóan fénylik és varázslatosan illatozik? És ez a virág a legszebben a női lélekben nyílik és illatozik: Nő: anya és leány!Ti vagytok a világ megmentői. A vezetés és ural­kodás a férfit illeti, de a férfi szívénél ti álltok őrt. Szív, melyben a jóság lakozik, de amelyből számatokra két­szeres mértékkel mértek a teremtés pillanatában. Ti vagytok az élet köl­tészete, mi lesz a költészetből, ha a nő prózaivá válik? ViStagh Jánosok kezéből kihullik a fegyver, ha egyszer nem érzik azt, hogy vannak itthon feleségek, meny­asszonyok, makulátlan magyar anyák és leányok, akik lelkük legszen ebb virágát híven őrzik. Akik tudják, hogy dübörgő lábuk nyomán, fogcsikorgató, megfeszített küzdelmükből csak akkor lesz győzelem, ha itthon ápolják azok azt a legszebb virágot, melyet úgy hívnak: női tisztaság. Ha nem tudnánk azt, hogy ártat­lan gyermekek is olvassák e sorokat, akkor olyan kemény ítéletet mondanánk azokról, akiknek undorító és megvetni való viselkedésük adata kezünkben van, akik az örök érték legdrágább kincsét, Isten virágos kertjének legszebb virágát: a női tisztaságot az elet szennyes­csatornájába vágták. Hetérák! álljatok meg! Ne gyalázzátok meg anyáinkat és nővéreinket! Ne akarjátok, hogy azok közé számítsunk benneteket, akik­nek még a lába nyomát is csókkal kell illetnünk. Tudjuk, hogy férfinak és nőnek egyforma törvényt szabott az Úr. Nem mentünk fel és nem íté­lünk el külön. De amit egyik-másik női nevet bitorló tesz, ott már külön kell ítélnünk. Jancsik, Jóskák, Pisták! vigyétek győzelemre a zászlót, melynek egyik oldalán a Boldogasszony, mosolyog reátok. Vannak anyák, leányok, akik makulátlan szívük szeretetével és mo­solyával várnak vissza benneteket, akik kivetik maguk közül velünk együtt azokat, akik nemüket meggyalázzák. Higgyetek! Vár itthon a „kedves". Márciusi ünnepségek Méltó keretek között ünnepelték »meg már­cius 15>ét városunkban. — Tanítóképzősök nawsigterü szereplése. A város hazafias, lelkes közönsége, a polgári és katonai hatóságok, valamint az iskolák, testületek, intézmények, gyá­rak méltó keretek között ünnepelték meg március 15-ét. Különös szint adbtt ennek az ünnepnek, hogy a magyarság­nak ismét nemzeti létéért és szabadsá­gáért kell küzd'elmlet vívni. A keresztényszocialisták székházukat zsúfolásig megtöltötték, hogy résztvegyenek azon a páratlan si­kerű ünnepségen, amelyen a tanítókép­zősök is szerepeltek. A belvárosi rómli kat. elemi iskola énekkara Böhm Lajos vezénylésévet a magyar Hiszekegyet éne­kelte, majd Balázs László IV. o. tanuló; alkalmi versével ragadta tapsra az egy­begyűlteket. Kovács Aladár V. é. tanilóh jelölt ünnepi beszédet mondott, mely­ben megemlékezett a márciusi if,ak nagy áldozathozataláról, a magyarság igaz, nagy összefogásáról. — Hisszük és remiéljük, — mondot­ta, — hogy a végső győzelemben, a már­ciusi szellem diadalában ott leng majd a független keresztény és szociális magyar nemzet vérétől piros, tisztaságától fehér', jövőbe vetett hifiétől zöld színű triko­lórja. A szentistváni határokra és a ma­gyar dolgozók hajlékába jólét költözik, megvalósul a boldogabb magyar jöven­dő. — A nagy tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után Kőszegi Endre V. é. és Völgyes Ferenc IV. é. tanítójelöltek sza­valtak. Németh Dezső, Sinkó Miklós, Ihász József szereplésükkel gazdagítot­ták a műsort. A Baross Szövetsál Pápai Csoportja szombaton este hódolt a szabadságharc dicső hőseinek. Nagy László ' gimn. VIII. o. t. szavalta a Nemzeti dalt. Utána P. Ambrus Máté mondott ünnepi beszé­dét. Nagyhatású beszédéért a Baross ta­gok percekig ünnepelték. A bencés simnázium Oaképzököre méltó keretek között ünnepelte meg a nagy napot. Ünnepi beszédet Harsányi László VIII. o. t. mtondótt. Magasi! Artúr költeményét Varga József VIII. o. t. sza­valta el hatásosan, majd 1 az énekkar Ke­rényi Olaf vezetésével népdalokat éne­kelt. Közreműködött még az intézet zenekara As. A szabadságszobornál a református főiskola, kollégium és ke­reskedelmi iskola a város közönségével együtt ünnepelte a szabadság napjának emlékét. Kovács Gyula IV. é. teológus! ünnepi beszédé után Nagy László VIII. o. t. szavalta a Nemzeti dalt. A kollé­giumi vegyeskar népdalokat énekéit, majd Somogyi Gyula szavalt. Közremű­ködött még a levente zenekar is a tőle Testvér! Magyar keresztnevet adj gyermekeidnek/. Ezzel is öntudatos magyarságodat ápolod. Férfi nevek: Női nevek : Oros (jan. 22). Virág (jan. 8.) Aba (nov. 12.) Csobánka (szept. 3.) Levente (ápr. 24.) Aporka (dec. 28.) Marót (szept 22.) Déva (aug. 27.) Ákos (júl. 2.) Zovárka (dec. 3.) megszokott sikerrel. * ' A Petőfi-háznál Török Lajos sza­valt, Tapsonyi Sándor megkoszorúzta a házat. A Jókai-háznál Patay János szavalt és helyezett koszorút a nagy magyar író diákkori lakóházára. Szombaton és vasárnap Kovács Aladár »Téli zsoltár« c. 3 felvonásos drámáját adták elő a Jókai Színházban. A Tanítóképzőbe» Galló Pál tanár-elnök vezetésével válto­zatos műsor keretében ünnepelt az ifjú­ság. Kovács Aladár mondott ünnepi be­szédet Közreműködött Morgos József, Turáni Gyula és Völgyes Ferenc. Bán­hldi Ödón karnagy vezénylésével az in­tézeti zenekar szerepelt még az ünne­pélyen. A tanítóképzősök a Kat. Legény­egyletben is előadták ünnepélyük szá­mait. í A Kaszinóban dr. Horváth Endre Nőnevelőiintézeti igazgató mondott ser­legbeszédet. A Leipiik-gyárbap Ldpka Márta szavalata után Lipka Jól­zsef főtisztviselő tartott hazafias beszé­det. A Perutz gyár is méltó kenetek kö­zött ünnepelt. MÁTIS JÓZSEF. r'^^^^^^^^^ ^TYYViTrt unni-momrtrinjuu. '. ' í • " 1 . • •• ' H-. "' j .;. • - ' . i ' >> v i4 ' ./ ^ •• . , - .1 R miniszterelnök rádiószózata Kállay Miklós, Magyarország mi­niszterelnöke vasárnap rádión beszélt a magyar néphez. Ezúttal először fordult az új miniszterelnök az élő szó közvet­lenségével minden magyarhoz, a legszé­lesebb néprétegekhez, a dolgozó magyar társadalomhoz. Az országszerte rendkívüli figye­lemmel hallgatott beszédből kiemelKe­dett az a rész, amelyben a magyar szo­ciálpolitikáról, a szociális igazság leg­teljesebb megvalósulásáról beszélt. Rá­mutatott arra, hogy ha nem is fenyeget inség, de bőségről, gondtalan napokról, az áldozatokat kívánó mai időkben nem álmodozhatunk. A nehéz napokat azon­ban elviselhetőbbekké fogja tenni és ép­pen ezért, — mint mondotta, — nem: tűri, hogy a szegénység még súlyosabb legyen azáltal, ha másoknál tobzódáso­kat lát. Ez a kijelentése meggyőzhet min­denkit arról, hogy a magyar szociálpoli­tikát Kállay miniszterelnök erős kézzel, mindenkire egyenlő mértékkel merő igazságérzettel irányítja. A szociális új­jászervezés iránya bontakozik ki abból a bejelentéséből, hogy a jobbágyok, a földmiivelő nép most fog igazán felsza­badulni, mert földhöz jut és független megélhetéséhez meg lesznek a lehetősé­gei-. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás ugyanis csak az első lépés volt a ma­gyar tömegek földhözjuttatásához. Ak­kor csak a telkes jobbágyok kapták meg a jobbágytelkeket, ma a földhélküi maradt zsellérek és a földbérlő jobbá­gyok leszármazottai' is földhöz jutnak. A szociális politika eddigi nagy eredmé­nyét jelenti a miniszterelnöknek az a megállapítása, amely szerint a munkás­ság nagy joga: a méltóan megbecsült és tisztességesen megfizetett munka ma már vissza nem vehető, befejezett igaz­ság. A mezőgazdiasággal foglalkozó nép­réteg és az ipari munkásság jobb sorsát bizonyítja a szociális kérdéseknek ez a két megoldása. A miniszterelnök azon­ban nem áll még ennél a két pontnál. Tovább folytatja a megkezdett munkát, Úgy, hogy az új magyar világban a ve­ära 16 mjjr

Next

/
Oldalképek
Tartalom