Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-03-15 / 11. szám

XXXIX. étfafyaai, ti. siáss Pápa, 1942, március 15., vasárnap Felelős szerkesztő: POIITIIIÍ KETILIP. ifO^ilffsM umt% VftSftRNiP. Bácsi Sándor nagytiszteletü űr nemrégen világnézeti előadást tartott. Bár szószerinti szövegünk nincs róla, a két gondolat köré összpontosított témáját: a hiszékenység bűnéről és a turáni átok mibenlétéről vallott véleményét egész terjedelmében ismerjük. Egyik-másik egyházi tanban lehetnek különbségek közöttünk, de a két gondolat fölénk Ötvözött roppant katedrálisánál nem választ el egy világ, azonosak, egyek vagyunk, mert magyarságunk minden fájdalmas tragédiája benne sír, keresi az élet vizének forrását és az éltető napot. Szeretnénk világgá kiáltani gondolatainak döbbenetes valóságát, igazolni, hogy mi is ezt valljuk. Amilyen mérhetetlen, fényév számokkal sem kifejezhető bűn a hitetlenség, ugyanolyan borzalmas a magyarság életében a hiszékenység bűne is. Hiszékenység, mely minden gondolkodás nélkül elfogad valótlanságot, alaptalan rágalmat, fei ül legképtelenebb vádaknak, különösen akkor, ha magyarról és keresztényről van szó. Egyetlen iparos, kereskedő vagy magánszemély akaratlan tévedése elég arra, hogy napkeltétői napnyugtáig országvilág arról tárgyaljon, ítéletet mondjon róla, kivesse tettesét abból a magyar társadalomból, amelynek szüksége van minden magyarra. Micsoda behemót hatalom terpeszkedik rajtunk, hogy mi minden magyart ítéleteinkkel agyonvágunk és az idegeneknél elintézzük ezzel: tőlük nem várhatunk mást. Szörnyű vakság, Rettenetes a hiszékenység bűne. Valami megbomlott agy tekervényeiből pattant ki az az őrült gondolat is, amely századok óta itt kísért közöttünk, bomlasztja nemzeti erőnket, meggyaláz bennünket. Hangzatos nevet adtak neki: turáni átoknak hívják. Fogalom, mely nem létezik, soha nem volt. Az emberi hitványságot, gyalázatos alacsonyrendűséget mezbe öltöztették idegen fajták és mi gondolkodás nélkül szajkózzuk utánuk. Vezetők és vezetettek egy dalt fújnak: rajtunk turáni átok terpeszkedik. Idegenek odalopták bölcsőnkbe örökségként és koporsónkra is ezt dobálják Valóban átok ez, de nem turáni átok. Ez a faj soha nem született átokban. Világraszóló tetteket hajtott és hajt ma is végre szemünk láttára. Gondolkozzunk végre I A m gyarságnak hivatása van. Minden magyarnak meg kell egymás kinyújtott baráti jobbját fogni és nem szabad egy pilíanat g sem abban a kábult álomban ringatóznunk, hogy a magyarságon turáni átok van és nem találjuk meg fajtánk boldogulásának az útját. Aki nem hisz ebben, azt a hontalanság keserve marja sápadtra, ne hallja meg a magyar búzamezők ringó kalásza felett daloló pacsirta énekét, ne illatozzon neki a magyar rétek virága, ne hívogassa a magyar házakból kiszűrődő esti lámpafény, ne virradjon reá március idusának ragyogó napja. Ébredjünk fel: egyedül vagyunk! # Beköszön A sajtó a legnagyobb közösségformáló hatalom s egy nép lelkiségének alakulásában óriási szerepe van. Nem az a hivatása, hogy kész véleményeket adjon az olvasók ajkára, vagy hogy éppen helyettük gondolkodjék, hanem az, hogy meggondolkoztasson, jelenségeket tárjon fel, közérdekű dolgokról értesítse olvasóit, feléjük értékeket közvetítsen minden olyan területről, melynek figyelésére hasábjain kiterjeszkedik. Az utóbbi időben a társadalom t j-nagy átalakuláson ment át. Olyan dolgok után érdeklődnek ma az emberek, j amelyek valamikor hidegen li agy iák Őket. S eblwm az átalakulásban szinte önkéntelenül vetődik fel a kérdés: Mi a hivatása a vidéki sajtónak, amelyik a vidék szellemiségének egyik legfontosabb irányítója s egyben kifejezője is? Belenyugszik-e abba, hogy másod- és harmadrangú, sőt tizedrangú szerepet töltsön be, kiszolgáljon ina még a maga egészében egészségesnek éppen nem mondható közszellemet, vagy igen is kilép szolgai megalázó szerepéből is I A udvarol: mit óhajtasz kedves, mert én úgy irok, ahogy te akarod, én azt irom, hmit te akarsz. A sajtó nem lehet kitartottja egy elavult szellemiségnek, megrögzött szokásoktól fuldokló társadalomnak, hanem minden vonalon képviselnie kell az iegészséges szellemet, amely cselekedetté válva valóban megmutatja: hasznos-e a magyarságra, vagy sem. A vidéki sajtó csak annyiban tehet engedményt, — ha hivatását jól fogja fel, — hogy az összes felmerülő lényeges kérdéseket szakszer íí e 11 és k ö zé r t h e t ő e 11 ismerteti, tartozzanak azok akár a demokrácia vagy szocializmus, parasztság vagy munkásság, ipar és kereskedelem, vagy a mezőgazdaság problémakörébe. 3. A világnézeti és társadalmi feladatokon túl harmadik legfontosabb ifeladata a vidéki sajtónak, a vidéki közönség szellemi életének i rányitás a. Ezen a téren ki kell enielném, hogy a vidéki sajtó nem mondhat de a magas színvonalról, az elsőrendű értékek szolgálatáról csak azért, — Testvér! Magyar keresztnevet adj gyermekeidnek! Ezzel is öntudatos magyarságodat ápolod. Férfi nevek: Női nevek: Huba (nov. 3.) Ildikó (szept. 4.) Kenéz (aug. 25.) Emese (jan. 23.) Előd (máj. 6.) Neszte (okt. 28) Dobsa (márc. 28.) Sallóka (júl. 2.) Csongor (jan. 13.) Gyüdike (szept. 12.) Kerény (jún. 4.) Györgyike (ápr. 24.) Ki lit (júl. 8.) Kinga (márc. 3.) I harp árán is vállalja az ország legjobb- j mert állítólag a vidéki olvasóközönség j jai és a vidck gondolkodó értelmes ma- j bem igényes, neki jó a rossz irás is, ő I gyár olvasórétege között az összekötő megelégszik zugfirkászok vagy fűzfaszerepet ? Szerintem különösen három vonatkozásban van a vidéki sajtónak döntő, jelentősége: világnézeti, társadalmi és a vidéki közönség szellemi életének irányítása szempontjából. 1. Világnézeti szempontból tisztában kell lennie magának a lapnak és az írógárdának is a sajátos magyar gondolkodás-móddal, észjárással, [munkamódszerrel és általában mindazzal, ami bennünk magyarokban sajátosan és értékálfóan magyar. Erről a szellemi-lelki alapról, i;gy is mondhatjuk: erről ía magyar v i 1 á g n é z e t i a 1 a p r ó 1, — amely azonban soha sem eile 11kezhetik katolikus váljágüéze/tüukkel, — kell azután minden kérdést megvizsgálnunk. Lehet az kül- vagy belpolitikai kérdés, szociális, erkölcsi vagy irodalom-művészeti kérdés, mindezeket magyarul kell látni s ezekét az összmagyarság jelen és örökkévaló érdekeinek megfelelően »tárgyalni. 2. Társadalmi szempontból az a vidéki sajtó feladata, hogy az összes felmerülő kérdésekre a magyar világnézet alapján szakszerű és korszerű feleletet adjon. Nem lehet kritika nélkül kiszolgálni egyetlen pártot, vagy osztályt; vagy ízlést sem, hanem mindegyikbőt csak azt, ami benne valóban érték.; Minden emberi elgondolásban, alkotásban vannak jó, kevésbé jó vagy éppen rossz részletek. A sajtó, ha komolyan; veszi hivatását, nem a tunyaságot szolgálja ki. Nem az alantas ösztönöknek poéták izzadmáiiyaival. Igenis a vidéki olvasóközönség igényes, talán még igényesebb, mint a fővárosi. Itt említek, meg még egy tulajdonságot, amelyet tartok olyan fontosnak, mint az eddigieket. Lapunk sohase mondhat le az úri hangról. Azt hiszem. Kedves Olvasóim sejtik, hogy mire gondolok akkor, amikor ezt hangsúlyozom. Talán nem esem túlzásba, ha így fogalmazom meg: mindént (meg lehet Imi, csak meg kell találni azt a formát, azt a hangot, amelyik senkit se sért, de mindenki megérzi benne a valóságot, — néha talán a szomorú valóságot. A kritika joga hála Isten még megvan. Mindenki megmondhatja, hogy mi tetszik, mi nem teLszik a lapban. A komoly, tárgyilagos kritikát kérem is Kedves Olvasóinktól. De vigyázzunk, a mai nehéz időkben igen komolyan kell Vennünk a sajtó hivatását! Csak azéri nem lehet ellenlmondanunk, mert eddig nekünk máskép is jó volt, vagy mert hibás értékelésünk és tájékozatlanságunk igy hozza magával, vagy mert érdekünkbe ütközik, vagy éppen a hiúságunkat bántja, sérti az új és győzelmes élet jelenlkezése. Kedves Olvasóink! Beköszöntőmet egy kéréssel fejezem be. Támogassák a lapot továbbra is azzal a szeretettel, amelyet munkatársaimmal együtt az utóbbi időben nagy örömmel tapasztaltunk. Munkánkat továbbra is a katolikus magyar gondolatnak és a szociális segítésnek szolgálata vezeti. KERÉNYI OLAF. Káromkodás: „12 páltza". ; ! 150 évvel ezelőtti eseményeket újítjuk fel. Sárguló iratok, vasporzóval behintett sorai beszélnek elfelejtett eseményekről. Városunk kereskedelme, ipara ekkor még legnagyobbrészt keresztény kezekben volt. A »beszivárgás« már észrevehető eredménnyel, lassan,, de kitartóan folyt. A keresztény céheknek a földesúrral is sok kapcsolatuk volt. Néha a céhuek keltett közbelépni, hogy az uraságnak járó adósságot megfizessék. »Kapel György pintérrel közöltetett azon instantia, — mondja az 1792 jan. 3. városi tanács legelső határozata, — melyet a pintér ezé ellene a végre adott bé, hogy az Uraság pintérjének kárt okozván és már az eránt végzés is lévén a czéhben, mégis elégséget tenni nem akar; azért 15 napi terminus után ezen panaszra adandó felelet tőle váratik.« • • * A városnak unultjában érdekes eseményeit alkotják az uraság tisztjeivel folytatott küzdelmek Legtöbbször a város kiváltságai körül voltak nehézségek és visszaélések. Ezért 1792 januárjában is visszaéléseket tárgyal a városi tanács. > A Pápai Uraság tisztjei már anynyira vitték a Hatalmukat, hogy nemtsak a Causansokat elidegenétik a Város Táblájától és magukhoz kény szeritik minden ügyükben folyamodni, hanem a város muzsikusait tsekély vétségekért a Tömlöczben tétették és onnét vasban késértették examenra és közülök egyet meg is tsapattak. Ezeket és még efféléket, melyek a Polgárok szabadsága s Privilégiuma ellen vannak a Városnak, egybeszedegetvén egy siralmas panaszt tenni eő Fölsége előtt köz akaratból elvégeztetett«. * * * Ma is vannak városunkban bűnözők. Megdöbbentő gazságukkal feldúlják a családi' élet szentélyét, másoknak lelki és testi fájdalmakat okoznak. Leikeket tesznek tönkre a megbotránkoztatássai. Város szerte másfél századdal ezelőtt, mint nagy botrányt tárgyalták a követÁRA 16 FILLÉR