Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-12-06 / 49. szám

PÁPA ÉS VIDÉKEI 2 1942. december 6, vasárnap országot teremthessünk családjaink­nak és gyermekeinknek. Ezúttal mondbk hálás köszönetet a Tek. Szerkesztőségnek, hogy lapjukat iöle messze Oroszországba is eljuttatja hozzánk, mellyel a pápai bajtársaknak sok boldbg percet szereznek. Ezekkei a gondolatokkal küldöm 1 szerető bajtársi üdvözletemet minden pápai magyar bajtársamnak, Szüleim­nek és Menyasszonyomnak < messze Oroszországból Tóth Károly tiz. Tábori p. 245/01. 1942. karácsonya a honvédeké Kedden este tartotta az Emericana pápai Corporatio-ja szokásos havi »fe­hér asztal ^összejövetelét, amelyen Dr. Harasztossy Ernő rendőrkapitány adtott elő. Előadásának kiinduló gondolata volt: 1942. karácsonya a hon védtek é. En­nek azonban cselekvő-gondolatnak kell! lennie mindnyájunk számára. Végez­zünk költségvetést, dé e költségvetés­nek alapja a szeretet legyen, amely örüli ha adhat, ha másoknak őrömet szerez­het. Gondoljunk honvédeinkre s itthon maradt hozzátartozóikra. Tárjuk fel szivünk kapuját és aranyozzuk be min­den magyar testvérünk karácsonyát a mi égő, tüzes szeretetünkkel. Ilyen sze­rető szívvel kérjük a szeretet Urát, hogy ez Jegyen utolsó háborús karácsonyunk. Az előadót szavainak elhangzása után a megjelentek meleg ünneplésben részesítették. Biró' Lucián prior ezután néhány Központi Körlevelet ismertetett. lEet­hivta a tagok figyelmét az Emericana országos Magyar Betlehem mozgalmára. Kérte továbbá, hogy mélyítsék el lel­kükben a közösség gondolatát és ka­roljanak fel mindén olyan eszközt, amely ezt a célt szolgálja. Hamuih Jánosné prjorissa indít­ványára elhatározták, hogy a Vöröske­reszt-üdülőben gyógyuló sebesült kato­nák részére Mikulási ajándék-csoma­gokat készítenek és adhak át az Emeri­cana nevében. (—) Művészeink Győrött A Győri Képzőművészeti és Ipar­művészeti Társulat szokásos téli kiállí­tására — amelyik f. hó 7-én nyílik meg ünnepélyesen — iia)én a pápai művésze­ket is meghívta. A pápaiak örömmel tet­tek eleget a meghívásnak s mintegy 5 művész 22 munkája képviseli a győri Kultúrház Kiállító termeiben városunk művészi életét Győr műpártoló és mű­értő közönsége eJőtt. A kiállitás 28-áig lesz nyitva s remélhetőleg pápaiak is felkeresik, hogy lássák, miként gyűrűzik tovább az az örvendetes kezdeménye­zés, amelynek részéről ősszel id'ehaza tanúi voltunk. HALLÓ! HALLÓ í Ui cikk! LEVHNTE kéztisztító. Habzó és tisztítóanyag kapható: VESZEM festék üzletben PAPA. FŐU.6. Követnünk kell Sopron példája^! A nyugati végek legelőbbre tolt ma­gyar őrhelye: Sopron. Történelmünk véres megpróbáltatásai és viharai kö­zött többször példát nyújtott. Ösi kultú­rájával a magyarság (nyugati végváráivá vált. A trianoni égbekiáltó igazságtalan­ságok között pedig a magyar hűség megingathatatlan városa lett. Sopron ismét megszólalt. A hűség városa az élet-halál harcban küzdő ma­gyarság felé fordult. A figyelmeztető szó Így hangzik: A pusztuló kultűrMn­cseket meg 1 kell menteni! A háborús giazdaságl nehézséglek miatt a városi lakosság legnagyobb ré­sze kisebb lakásokban húzódik össze. A többi szobát pedig bérbeadjákf. Afc ilyen »összehúzódásnak« legelső áldo­zata a családi könyvtár, régi emlékek, gyűjtemények és sok értékes régi irús. A képek, a könyvek és minden rég|i tárgy először a padlásra kerül, később pedig a légoltalmi intézkedések követ­keztében dohos és nedves pincékbe ván­dorol. Itt azután nagyon rövid idő mut L va megkezdődik a kul túrkincsek pusz­tulása! Hogyan lehetne a bajon segíteni ? Sopronban a kul túrkincsek meg­mentése érdekében száraz helyiségjeket jelölnek ki, ahova a régi értékeket ősz­szegy üjtheiik. így azután a mult értékei megmenekülnek a biztos pusztulástól. Pápán is meg'kell kezdeni Sopron pél­dája nyomán a kultúrkincsek meglmen­j tését. Felkérünk minden olvasónkat, I hogy támogassanak bennünket a mult ; értékeinek megmentésében. Elgondolá­sunk a következő volna. Minden irást, régi könyvet, képet, vagy szobrot, álta­lában mindén régi értéket ne a padlás­ra. még 1 kevésbbé pedig dohos pincék­be rakják el. Hívják fel szerkesztősé­giünk figyelmét és a legnagyobb kész­séggel állunk bárkinek a rendelkezé­sére. Bövidesen a városi levéltár a sajtó bemutató után megkezdi a nyilvános­ság előtti életét. Itt is el tudjuk helyezni a város múltjára vonatkozó értékeket. Mindén kívánságot és kérést teljesiteni akarunk. Az elraktározott, padlásokra és pincékbe elhelyezett régi djolgokat készséggel átvizsgáljuk és felajánljuk szolgálatainkat a kul tur kincsek meg­mentése érdekében. jék városunk kultúrkineseit elpusztíta­ni. Minden irás, kép, könyv, szobor, vagy régi emlék, amely városunk múlt­járól beszél, vagy az ősök művészetének drága emléke, továbbra is fennmarad­hasson a boldogabb magyar élet szá­mára. Munkánkkal a jövőre gondolunk. Sopron örök példát mutatott a ha­zához való ragaszkodásban. 'Most ismét megszólalt. Példáját követnünk kel'!, nemcsak a hűségben, hanem a magyar kultúrkincsek megmentésében is. Du­nántúl Athénjében példákat óhajtunk látni. A mult rendkívül sokat pusztított Pápán és mérhetetlen károkat okozott. Nekünk a szebb magyar jövővel szem­ben az a kötelességiünk, hogy amit le­het megőrizzünk, megvédjünk és átad­juk a boldogabb magyar életnek. MOLNÁR ISTVÁN. Erősítsük a belső frontot! I soproni eredmények Fertsák Jenő tevékenysége révén megindult munkának Sopronban máris országra szóló eredményei mutatkoz­Egy régi padláson érdekes kézírásos ré­gi krónikát és egv csomó olyan régi le­velet találtak, amelyeknek kultúrértékíe felbecsülhetetlen. A hírneves Kollárok házának padlásáról egy láda régi irat között országos jelentőségi okmányok j és királyi oklevelek kerültek elő. Eredményeket várunk Pápán is Pápa Sopronnal együtt a legrégibb és legnagyobb múltú magyar városok közé tartozik. Városunk másfélszáz éven keresztül á török hódoltság alatt a nyu­gati végek védővára volt. A véres küz­delmekben a legszebb magyar mult, a hódoltság! előtti életünk emlékei elpusz­tultak. Annál gazdagabb a hödollság utáni újjászületés évszázadainak alko­tása. Biztosan állítjuk, hogy a pápai padlásokra, raktárakba és esetleg doho­sodé, nedves pincékbe kultúrkincsek ke­rültek. A városunk múltjáért, ktiltúrkin­cseiért és kultúrájáért lelkesedő olvasó­táborunkhoz fordulunk. A háború ször­nyű pusztításai közölt, amelyet a gazda­sági nehézségek is segítenek, ne enged L C5RLAD0K ÖRÖME! RS1NGER VARRÓGÉP! KAPhftIÓ RÉSZLETKE IS PAP 9 SÁNDORNÁL. KORVIN U. 2. SZ. Ezzel a címmel kapott a szerkesz­tőség egy hosszú cikket Kassai Lajos* magyar test vérünktőt Lovászpatonáróá. Jó volna az egészet közölni, sajnos azonban lapunk szűk terjedelme ezt nem engedi meg. Ezért csak néhány gondolatát idézzük az értékes cikknek. A belső front megerősítésén dolgo­zik ma az egész ország, minden becsü­letes magyar ember. Ezért dolgozik a falu népe, amidőn Isten nevével ajkán fogja meg az eke szarvát s nem ösmer fáradságot a munkában. Megosztja a termést és erős magyar hittel ad oda mindent, amit csak termel, mert tudja, hogy a kenyér ép oly fontos a hadvise­léshez, mint a pénz ... A kenyeret adó munkás kezek di­csérete után a magyar iparról és keres­kedelemről ir. — Tiltakozom az ellen az állítás ellen, hogy 14 millió magyar közül egy sem alkalmas a kereskedelmi, pályára, bank vezetésre, export, import lebonyolítására. Ugy-e, ezt Te sem hi­szed el! Ha Te ós én, mint magyar em­berek termelni, a nyers anyagot feldol­gozni és eladni tudjuk, — ez már üz­let, amelyhez tudás kell, — feltétlenül tudunk nagyobb üzletet is lebonyolí­tani, ha erőnk van, illetve, ha bank áll a mi hátunk mögött is! Ragaszfkodn? keli az ősi röghöz! Szent meggyőződésem, hogy hazát, államot alkotni, fenntartani csak az a nemzet tud, amelynek a földben van­nak a gyökerei, vagyis van földművelő, gazdálkodó tömege. Olyan népe van, amely ragaszkodik az ősi röghöz, a föld­höz, mint a gyermek az anyatejhez, sze­relmese a harmatnak, a fülemüle ene­kének, az aranyló búzatábláknak, a ka­szapengésnek. élni-halni tud érte itt és a fronton is. 'őrködtünk és do.'gozunk! A háborút 1918-ban nem mi vesz­tettük el, akik a határoktól messze har­coltunk. Alattomos tűz pusztított a há­tunk mögött. Ez ma nem történhetik! meg. Itthon vagyunk! Őrködünk, vi­gyázunk, dé ha kell, meg3'ünk is. Itt sut­togni, belső frontot-gyengíteni töíbbé nem lehet! Itt vagyunk és figyelünk! W WW Felhívás. Felhívjuk Kedves Olvasóinkat, hogy minden, a lap szellemi részére vonatkozó közléseiket, kézirataikat közvetlenül a felelős szerkesztő címére (Bencés székház) küldjék, vagy adják be. Szerkesztői crák: kedden d. e. 10—12., szerdán d. u. 3—5, csütörtökön d. e. 11—1. Telefon 12-72 és 10—65. Hirdetések felvétele naponta d. e. 9—l-ig a Kiadóhivatalban, Korvin-u. 3. (a Papai Ker. Önsegélyző és Hitelszövet­kezet irodája.) Én csak egyet ismerek ina: harcol­ni. kitartani és győzni! Hogy a zsidóság ügyét hogyan rendezik, ez nem a mi dolgunk; van arra hivatott, aki azt elvégzi. Mi azon^ tan dlol£!ozznn!k, termeljünk és teljese­sük a parancsol. Ez csekély követelés tőlünk akkor, amidőn a magyar %t éoesapjok jeltelen sirjuk felett dicső­ségesen állják a harcot abban a ne­ményben, hogy szebb, nagyobb s boldto­gabh haza várja őket vissza. Virágos tél Zizegi a hó, fehér a város; S inig munkahelyről ballagok, Az utcasorra jégivirágos Árnyat vetnek az ablakok. Szegényes-rongyos nő botorkál t Kézen vezetve kisfiát; Fülemhez ér a szócskafoszlány, Anyjához szól a kisdíiák: Ugy-e, a messze doni tájon Édesapám fázik szegény? Hadd küldjem el a gyapjúsálam, Karácsonyra tán odaér? A meleg! szó szivemre árad, S lebontom sálam .szótlanul:; Küldd, kedves el, szegény apádnak, Ahol a zordon tél az űr. — S zizegi a hó, fehér a város. S mig csöndben tovább ballagok, Úgy érzem: — bár a tél pelyhe szálldos, Szirommal szórnak gyöngyvirágos. Mosolygó, égi ablakok. Győr. Pápáé Tóth Géza. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. L. Gy. Devecser. Ilyenfajta költemé­nyeket lapunk sose közölt. Most sem tu­dunk rá vállalkozni. A verset a bélyegeK­kel együtt postára adtuk.,Üdvözlet! K. E. Batthyány-u 11 — Megható és becsülésre méltó az a rajonglás, amellyel gazdájához ragaszkodik. (Leve­lének olvasásakor az a gondolatom tá­madt: bárcsak minél több ilyen hűsá­|g|es alkalmazottat találnánk a mai világ­ban. — Megértem őszinte megdöbbené­sét dé hjgyje el, hogy én is hasonlóké­pen megdöbbentem, amikor az emliteit helyen olvastam a hirt. Megdöbbentem s sajnos aiZ a — talán igaztalan — gon­dolatom támadt, hogy minket szándéko­san nem értesítettek az örömhírről. Le­veléért nem neheztelek; sőt arra kér­ném 1, hogy máskor majd szíveskedjék laz ilyenfajta értesítést elvégezni azok helyett, akiknek ez elsősorban lenne kö­telességük. Lapunk mindénkör kész­séggel közti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom