Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-02-01 / 5. szám

miL évMtm. S. szia POLITIISI lillLIP. - If ECIELEIII HUDES VISIRIIP. PH«, 1942. hínár L, min* fl Tókertben jártam a napokban. Csikorgó hidegben siettem célom felé, mely a Bakonyér felett vezetett el. Amint a hidra értem, csendes elégtétellel láttam, hogy a duhaj patak, mely a tavaszi olvadások és nyári esőzések idején olyan nagy legény, páncélba öltözött és iskolás gyermekek, surbankó legénykék korcsolyáznak, csúszkálnak jégbe dermedt hátán. Megálltam és kedvtelve néztem a télben, fagyban kivirult eleven életet, a holnapok magyarjait. De nemcsak a bilincsbe vert patak medre, hanem a magas part is tele volt a tél örömeitől hangos, vacogó fogú ifjúsággal. Érdeklődéssel néztem, vájjon hol és hogyan jutott le a nagyreményű társaság a meredek, havas partokon. Kérdésemre mintegy válaszul hangzott fel a kiáltás: Hahó, hahó felmegyünk! Fiúk, felmegyünk! Ekkor a parton kezet a kézbe adva összefogódzott három fiú és feszülő eleven kötélként lenyúlt a meredek parton. A legalsó kezet nyújtott az alant levőknek, felül pedig két három fiú húzta az eggyé kovácsolt emberláncot. Aki a part peremét elérte, felhúzta az utána következőt, majd kiállt a sorból. így egy-két perc alatt mind fent voltak, hogy a másik oldalon ugyanígy végrehajtsák a leszállást azok, akik eddig fent vártak a leváltásra. Azután lankadatlan kedvvel tovább folyt a korcsolyázás. Milyen mesterkéletlenul egyszerű mindaz, ami itt történt. Ezek a félig gyermekek, félig ifjak nem is sejtik hogy a problémák lázában égő világ sorsdöntő kérdésének megoldására mu tattak példát a közös célra irányuló együttes akaratban. Vezényszó nem hangzott, parancs nem volt, a ruházaton visszatükröződő társadalmi rétegezödés és az anyagi szint egyéb jelei sem zavarták az együttes érdeket. Minden fiú, mint láncszem illesztette kezét a másikéba, aki felül volt, nem volt több, aki alul állt, nem volt kevesebb. Keményen, komolyan fogták egymás kezét — talán nem is az egymásért való fele lősség tudatával — csak a közös cél, a korcsolyázás érdekében, de fgy is demonstratív és meglepően szép látvány volt. Pirosra mart arcukon átfénylett az egymás örömén ujjongó öröm, melyet a kemény hideg, kacijos, hangos ajkukról nem tudott lefagyasztani. O'yan sajgó vágy ébredt bennem, hogy bárcsak mi felnőttek is megtudnánk tanulni ezt a célszerfiségében és egyszerűségében minden mást felülmúló gesztust. Bárcsak tudnánk mi is, kéz a kézben, egy célra irányuló közös akarattal a mélyből a magaslatokra felsegíteni azokat, akik a hullámvölgyben, az élet jeges medrében segítséget kérőén várnak, dideregnek az emberséges érzület melegére, vagy ha kell, le is tudnánk szállni a mélybe, egymás kezét fogva a testvérközösség, az Isten-Atyaság égig érő láncában. Milyen szép és észszerű dolog lenne ez, hiszen mindent elsöpréssel fenyegető viharok száguldanak a világ felett és ha a testvériség egyetemes érzésével nem fogjuk egymás kezét, pelyva gyanánt szétszór bennünket az orkán. Próbáljuk meg, amíg nem késői A pipagyár rejtelmei mm f Örökös „inasok" az üzemben, — 10 filléres órabér családos emberek számára. — Mit olvasztottak meg kupázásra? Városunk híressége a pipagyár. Az üzemet bizonyos titokzatosság veszi azonban körül, amelyre kénytelenek vagyunk a munkások érdekél>en az illetékesek figyelmét felhívni. , Szociális munkabérek? Az üzem kupakoló műhelyében ma 32 müukás van. Egyiknek 12 fillér, a másiknak 24 fillér órabére van, pedig mindegyik jónéhány éve adja erejét az üzeminek. Persze van olyan is, aki ,40 fillért kap óránként. Az egyik, aki 65 órát dolgozik, keres heti 38 pengőt ötöd magával ül az asztalhoz. Kemény hazafi: nem renditették meg hűségét akkor se, amikor a kommunizmus alatt sokan gyengéknek bizonyultak. A túlórázásért kapják a 25 o/o többletet. De jaj annak a munkásnak, aki * szerencsétlenségére bármilyen okból mulasztani merészel. A mulasztást mindig a túlórából vonják le. Egy hét rendes munkaórája 48 óra. Ha valaki mondjuk 17 órát túlóráz, de egy napot, vagyis 8 rendes, 3 rendkívüli munkaórát mulaszt, akkor a mulasztott 11 órát mindig a heti 17 túlórából vonják le. Hol a kemény kéz, amely itt rendet teremt? Van-e még egy üzem, ahol hasonló igazságtalanság történik? Mennyi kihívás van az ilyen elbánásban? Meddig feszitik a húrokat? Hogyan lett segéd az ifjú Kaufmann? Ipar-e, gyár-e az üzem? A beteglapon u. i. szerepel a piparecéző inas. De hát akkor hol a szerződés? Miért nem jár az inas iskolába? Mikor szabadulnak fel ezek a szegény »inasok«? Egészen megőszülnek szegények... Vagy talán csak azért szerepel az inas, hogy elég legyen a 10 fillér órabér? S elbocsáthat ja-e bármelyik munkását kétheti felmondással? Aztán a női munkaerők is inasok? Miből és hogyan szabadult fel az ifjú Kaufmann? Állítólag csekély hat hónap alatt segédlevelet szerzett Pesten 1... Mi a szaktudása? A háborgó lelkek nagyon megnyugodnának, ha ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kapnának „Változó munkabér"? A végletekig leegyszerűsítették a pipakészitést. Ezért nincs szükség idősebb szakmunkásra. Még a gyerek is el tudja végezni a munkát. Nem kell tehát az üzemnek hosszú fáradsággal szakmunkást nevelnie Két-három hónap multán a gyerek faképnél hagyja az üzemet a csekély órabér miatt. A gyár azonban vígan dolgozik tovább, mert a dolog annyira egyszerű, hogy mindén nehézség nélkül állitható be az új munkaerő. Mikor aztán a gyerek elbúcsúzkodik, akkor munkakönyvébe ez kerül bele: Munkabére változót Ugyan! sohase változik. Állandóan vagy 10, vagy 12, vagy 14 fillér az órabére. Vagy talán, szégyenlik beleírni a valóságot? Nem tenne jó egy kicsit közelebbről is megnézni ezt a kisded játékot? Van olyan női munkaerő is, aki ttz éve ott dolgozik

5» öle órabére csak 20 fillér!!! i Az egészségügyi berendezések. A munkások életüknek majdnem a felét a műhelyben töltik. Megviseli őket a munka és a műhely. Az egyik rövid idő alatt leadta azt a 8 /kg-ot, amit a katonaságnál szedett magára. Úgylátszik, hogy a katonaélet valóságos szanatórium a pipagyárhoz képest- Hol tartják ruhájukat a munkások? Van-e szappan a tisztálkodásra? Fémmel dolgoznak: könnyű a sebesülés. Van-e megfelelően berendezett vöröskeresztes szekrény a műhelyben és nemcsak az irodában ? De necsak ragtapasz, vagy holmi ártatlan dolog legyen benne! Legyen meg benne minden komoly, szükséges, előirt szer is! Aztán az a WC? .. Kaufmann úr is odajár? Es nem fél azoktól a nyüzsgő patkányoktól? Az a kosz, az a piszok!... 32 munkás életéről, egészségéről van szó!... Nem világos annak a Németországból jött, nőtlen zsidónak ügye sem, akit nemrégen vettek fel, s akinek egyesek szerint 25, mások szerint 16 P kezdő'fizetést adott az üzem és akit derék keresztény szakmunkások nyaksára felügyelőnek tettek meg. Még néhány rejtélyes kérdés. Igaz-e az, hogy ezüstpénzt olvasztottak a kupázásra? Szabad-e a munkást mosásra, ivasalásra, favágásra, szóval cselédeskedésre felhasználni? Űgylátszik, a favágónak többet kellene fizetni, mint amennyit az üzemi munkásnak fizetnek. Nincs-e végül egy hatóságilag megá'Iapitott minimális munkabér, amelyet minden üzemnek meg kell fizetnie, még a pápai pipagyárnak ás? Nyárs István esete.,. Betetőzte mindezt az, hogy az üzem egyik régi, kipróbált munkását, Nyárs A Don-vadonban gázlunk újra! Irta: MAGASI ARTÚR, i i í ; Hol egykor új hazát keresve ' < mocsárba gázolt Magor népe, í ] ott gázol most az új hazáért [ !' * j új serege könyékig vérbe ! Hol egykor csókra szomjúhozva • elrabolták lányait Dúlnak, I ott tündértánc helyett ma harcok,/' v földrengető párharcok dúlnak- - ; • i . Hol egykor a Turultól vemhes Emese, a pogány madonna • ! : ; minket álmodott, ott ma ébren vigyáz vártás fia a Donra! i • » : I i Ahonnan egykor délibábok • -' i Nyugat felé sodorták Álmost, fehérlovas-oltárok romján keresztjeles vitéze áll most. • . • ' \ !• ! Ahová Csodaszarvas csalta Hunort s Magort az ábránd útján, ; ott ma kijózanult utódok nem isznak az ingovány, kútján Ott mlost a muft és a jövendő . ! • leszámol, összead, szoroz; ; .1 Európa mokány magyarja i i küzd és az ázsiás orosz. • ; ! 1 • ! ' ' ' '< i ri ! A Don-vadonban gázlunk újra, lelke támadt az ősregéknek; Hadúr már behódolt Krisztusnak, csak Ármánjj nem a békességnek A Don-vadonban gázlünk újra, l sötét vize a Kárpát sánca, ' ; a messze Alföld sorsát féltő, j ; 1 szivén kacskaringózó ránca. Á Don ma sem lát minket mámak, ; mint egykor — hajrázó, vad hősheki, Nimród méltó unokájának, a bátorsággal egyidősnek. . j t ; ' 1 A Don-vadonban gázlunk újra; \ nótás iramunk ijjas célja a béke mellünket megvédő, betörhefcetlen, szent acélja- ; .; Együvé csókoljuk a Donnal a Duna-menti szép hazánkat! • Lucifer minket a pokolba magával mégegyszer nem ránthat ; : '. .1 í. • 1 • ; - • ... ujjongva ébrednek az ősök, a Dóin a régi nótát fújja:. a magyar magát sohse hagyja! A Don-vadonban gázlunk újra..; (A Jókai kör 1942. január 25-i előadó-ülésén szavalta a szerző.) Istvánt, minden megokolás nélkül kitették az üzemből ennek a goromba télnek j kellős közepében. 14 éven át dolgozott becsülettel, szorgalommal, tehetséggel, 1941-ben megszűnt a sárgarézzel való munka. Űj anyag, az aluminium került a gyárba. Kemény próbálkozások után jöttek rá, miként lehet forrasztás nélkül pipafedelet készíteni. Ezt Nyárs találta fel!.. . Pompás munkaerő volt. Tudta ezt az üzem gazdája is- Neki

! adta a legmagasabb órabért- Egyedül neki volt 58 fillérje óránkint. Hogy milyen értékes munkás volt, bizonyíték erre az a tény is, hogy a munkaadó a munkások ék az